Számos szempontot kell mérlegelnie annak, aki az új lakások piacán keresgéli jövendő otthonát. A beruházó kiléte éppúgy fontos, ahogy az elhelyezkedés, de érdemes azt is végiggondolni, kevesebb vagy több lakás legyen-e az adott ingatlanban. Aki semmilyen kompromisszumot nem szeretne vállalni, annak tanácsos építkeznie.
Sokat hallani gyenge minőségű kivitelezésről, rosszul rögzített csempékről, szétnyíló parkettáról, s egy sor más olyan hibáról, amely nem megbocsátható egy éppen elkészült ház esetében. Az új épületektől joggal várja el a leendő tulajdonos, hogy azok minden szempontból kifogástalanok legyenek. Az első pillanatra magától értetődő elvárások azonban korántsem találkoznak minden esetben a valósággal, és sok esetben nem olyan a – késztermék?, amilyet a vevő elvárt volna. Utólag azonban már nagyon nehéz érvényesíteni az érdekeket. A vásárlók többsége ezért csak akkor megy bele a már kezdetek kezdetén is hosszúnak ígérkező vitába, ha számára különösen fontos vagy nagyobb anyagi kárt okozó problémáról van szó. A kisebb hibák felett sokan szemet hunynak. Vagy éppen hosszasan bosszankodnak – magukban, s jó esetben igyekeznek mások figyelmét felhívni az esetre. Nyilvánvaló, hogy nem lehet kizárni minden kockázati tényezőt, s nincs biztosíték arra, hogy alapos előkészületeket követően is minden szempontból azt kapja a vevő, amit vár. Mégis számos bosszúságot megspórolhat magának az, aki szisztematikusan, lépésről lépésre végigjárja a témát, és sorra veszi a lehetséges változatokat.
Hol legyen?
Érdemes a földrajzi kérdésekkel kezdeni, már csak azért is, mert sokan éppen emiatt szánják rá magukat a lakásvásárlásra. Szeretnének elköltözni jelenlegi lakhelyükről, új területekre vágynak. Akad, aki a kiszemelt övezetben egyaránt néz használt és új lakásokat, míg mások szándékosan fejlődő területet részesítenek előnyben. Olyat tehát, amelyen egymás után épülnek a házak, s nincs is kínálat a használt lakásokból.
De akad olyan is, aki éppen a megszokott környezetét szeretné megőrizni, szűkebb vagy tágabb lakókörnyezetén belül kíván költözni, de új lakásba.
Az új lakóingatlan több szempontból jó döntés. Igaz, nehezebb a dolguk azoknak, akik a leendő otthon hollétét tartják a legfontosabbnak, ragaszkodnak például egy kerülethez vagy egy szűkebb zónához. Viszonylag könnyen akad megfelelő otthonra a nemrég elkészült lakások piacán Budapesten a IX., a XI. vagy a XIII. kerület híve. Ám még így sem túlságosan hosszú a lista. Jobban jár tehát az ember, ha egy kicsit enged, s nagyobbra húzza a kört a térképen. A fővároson kívül más a helyzet: még a nagyobb városokban sincsenek olyan óriási távolságok, hogy ne lenne érdemes az egész lakáspiacot egyben szemlélni, s valamennyi, a környéken épülő projektet felvenni a listára.
Lakópark – tisztul a kép
Talán tisztult a kép valamelyest a lakóparkok tekintetében. Egy ideig – a valódi kondícióktól szinte teljesen függetlenül – lakóparknak hívtak minden beruházást. Ma már szerencsére csak a sok zöldterülettel ellátott, viszonylag alacsony épületekkel és nem túl sűrűn beépített területen álló házcsoport viseli magán ezt a nevet. A korábbi fogalmi zavar két okra vezethető vissza: egyfelől lakásaik mielőbbi értékesítése érdekében a beruházók előszeretettel használták ezt a kifejezést projektjeikre szélesebb körben is, másfelől eredetileg valóban ilyen volt a lakóingatlan-fejlesztések többsége. A beruházók ugyanis kezdetben éppen azokat a városrészeket választották ki az építkezések színhelyéül, amelyekben valóban a fákkal, bokrokkal tűzdelt kislakásos projektek a kedveltek. Ezeknél tehát teljesültek azok a feltételek, amelyek egy lakópark esetében elvárhatók. Ma kevesebb az ilyen fejlesztés, s azok is inkább a külső kerületekben vagy az elitnek számító budai városrészekben kapnak helyet. Most már a legtöbb beruházás esetén inkább társasházakról beszélhetünk.
Az alacsony lakásszámú projektek vonzereje a barátságosabb környezet, a kertkapcsolat, s az is, hogy a kevesebb lakótárssal könnyebb lesz megegyezni a ház ügyeiről. Mindezért azonban felárat kell fizetni. A több otthont magukba foglaló épületeknél jobban eloszlanak bizonyos költségek, s ez kedvezőbb négyzetméterárat eredményez. A soktucat-lakásos házak személytelenebbek ugyan, ám a későbbiekben is gazdaságosabbak lehetnek.
Mit tartalmaz az ár?
A négyzetméterárak összehasonlításánál ügyelni kell arra, mi van benne az árban és mi nincs. Nem mindegy ugyanis, hogy például a konyhabútor beleértendő-e vagy sem. Ma már ez nem számít alaptartozéknak egy lakásnál, sőt az a ritkább, ha a beruházó vállalkozik arra, hogy beépíti. Sok fejlesztő azzal érvel, hogy a konyhabútort amúgy is olyanra szeretné kialakíttatni a vevő, ami az igényeinek leginkább megfelel, s nem biztos, hogy az egyezik a beruházó partnere által kínáltakkal. S épp ennyire érthető a másik álláspont is, amely szerint a konyhabútorral átadott lakás számít késznek, ez a lakhatóság feltétele, éppen ezért bele kell tervezni az ingatlanba. Bármelyik eset elfogadható, a lényeg, hogy az árat annak megfelelően lehessen értékelni.
Mint ahogy az árban egyéb szempontok is szerepet játszanak. Az emelet számán és a fekvésen kívül nem mindegy az sem, hogy mekkora alapterületű lakásról van szó, hiszen a kisebbek esetében nagyobb a négyzetméterár. Bajban van viszont az, aki 80?90 négyzetméteres lakásra vágyik, ebből ugyanis igen szerény a kínálat. Még kevésbé válogathat, aki 100 négyzetméteres vagy nagyobb otthont keres társasházban vagy lakóparkban. Ez esetben érdemesebb családi házat építeni, s szintén ez ajánlott akkor is, ha az ember mindent a saját szája íze szerint szeretne kialakítani.
Hozzászólások