Az új évtized az energiafogyasztás csökkentésének évtizede lesz, így itt az ideje lecserélni az energiafaló villanybojlereket. Öt százalék híján a magyar háztartásokban mindenütt van vezetékes földgáz, ha tehát a fosszilis energiahordozókat gázkészülékben hasznosítjuk – azaz ezzel melegítjük a fürdésre szánt vizet –, az energia legalább 70-80 százalékát jól használjuk ki. A melegvíz-előállítás ily módon ugyanis már legalább 2-3 szoros energiamegtakarítást jelent a villanybojlerekhez képest.
Hazánk háztartásainak legnagyobb részében még mindig a leggazdaságtalanabb villanybojlerekkel állítják elő a mosakodáshoz, főzéshez, mosogatáshoz szükséges használati meleg vizet, amelyhez a villamos energiát hőerőművekben állítják elő. Az ilyen erőművek hatásfoka azonban sokszor nem haladja meg a 30 százalékot sem, azaz 3 egységnyi fosszilis energiából lehet 1 egységnyi villamos energiát előállítani. Ezt a drága energiát a villanybojler újból hőenergiává alakítja vissza: tehát a kezdeti hőenergiának mindössze harmadát tudjuk csak sok-sok erőmű, gép, hálózat közbeiktatásával hasznosítani.
Mi a baj a villanybojlerrel?
A villanybojler fűtőbetétjének teljesítménye 2-3 kW között van, ami a melegvíz-előállító berendezések között a legkisebb. Így a tároló felfűtési ideje magas, akár 6-8 óra is eltelik, mire a kihasznált vizet újra képes melegíteni, a fűtőszál hőmérséklete viszont nagyon magas, ezért a vízkőkiválás a fűtőfelületen jelentős. A vízkő gyorsan belepi a fűtőbetét, emiatt a víz felé leadott teljesítménye rohamosan csökken, és a bojler amúgy is szerény hatásfoka még tovább romlik, ezzel együtt a felfűtési idő és a villanyszámla az egekbe szökik.
De ha már sikerült is felfűteni a vizet, akkor sem jó a helyzet, mert a régi villanybojlerek hővesztesége rendszerint számottevő. A probléma pedig akkor válik akuttá, ha még éjszakai áramon is van az öreg masina, mert a reggelre felmelegített forró víz az esti fürdés idejére jó esetben is csak langyosnak nevezhető.
Milyen alternatívák közül választhatunk?
Ha a fosszilis energiahordozókat gázkészülékben hasznosítjuk, azaz ezzel melegítjük a fürdésre szánt vizet, az energia legalább 70-80 százalékát jól hasznosítjuk. Tehát a gázzal történő melegvíz- előállítás már legalább 2-3 szoros energiamegtakarítást jelent a villanybojlerekhez képest.
A közvetlen gáztüzelésű melegvíz-előállító berendezések a gázkészülékek között nincsenek elit helyen. A fűtésre is használt társaiknál zömében kisebb teljesítményű, de szinte minden esetben lényegesen kisebb hatásfokú és közel sem olyan korszerű készülékek. A háztartási tárolós berendezések általában 5-6 kW teljesítményűek, az átfolyós gáz-vízmelegítők pedig inkább csak egy mosogató kiszolgálására képesek. Ilyen berendezéseket leginkább meglévő régi rendszerekben találhatunk, új épületekben már nem találkozni velük.
Napjainkban a meleg vizet leggyakrabban a lakást, épületet fűtő, nagyobb teljesítményű, jobb hatásfokú gázos lakásfűtő-berendezések felhasználásával termelik. Évek óta csak kondenzációs technológiájú gázkazánokat lehet üzembe helyezni, ezek hatásfoka 20- 30 százalékkal is magasabb, mint a csak melegvíztermelésre készült társaiké. Teljesítményük rendszerint legalább 24 kW, de nem ritka a 35 kW-os kondenzációs kazán sem. Ez a teljesítmény a 10-szerese egy villanybojlerének, és legalább 5-szöröse egy tárolós gázbojlerének. Ha melegvíztárolóhoz kapcsolunk egy kondenzációs kazánt, a víz felfűtési ideje nem több, mint 20 perc, gyakorlatilag kifogyhatatlan mennyiségű meleg vizet termelhetünk egy családi házban. A 24 kW már akkora teljesítmény, hogy átfolyós üzemben is képes egy zuhanyt, kádat kiszolgálni, e kombi készülékek egy óra alatt 700-800 liter meleg vizet állítanak elő. Kombi kazánok leginkább olyan helyeken alkalmazandók, ahol kicsi a lakás, nem lakják sokan, csak egy fürdő van, és a kazán közel esik a vizes helyiségekhez.
Mi is az a melegvíz-cirkuláció?
A cirkuláció a melegvízkomfort egy fontos, alapvető kritériuma. A vízvezetékből és szivattyúból álló rendszer biztosítja, hogy a melegvíztárolótól távolabbi csap kinyitásakor is azonnal forró vizet kapjunk, várakozás nélkül. A rendszer a melegvíztárolóban levő vizet cirkuláltatja (keringeti) az épület teljes melegvíz-hálózatában, eljuttatva minden csaphoz. Működésének feltétele a tárolós melegvízellátás. Átfolyós, kombi készülékek nem alkalmasak erre a célra. Ezzel a rendszerrel nem kevés feleslegesen kifolyatott vizet tudunk megspórolni, és hát mondani sem kell, hogy mennyivel komfortosabbá teszi a melegvízhasználatot.
Mi a helyzet a hőszivattyús rendszerekkel?
A hőszivattyúk olyan elektromos energiát hasznosító fűtőberendezések, amelyek rendkívül jól bánnak ezzel a drága elektromos energiahordozóval. Működési elvükből adódóan a felhasznált elektromos energia 3-5-szörösét képesek fűtésre fordítani. Azaz pontosabban 1 egység bevezetett villamosenergia felhasználásával képesek 3-5 egység hőenergiát átpumpálni egy hidegebb helyről egy melegebbe, legtöbbször a külső levegőből a fűtési rendszerbe. De ez a közeg lehet akár a lakásunk, a házunk melegvízrendszere is. Hőszivattyús rendszereket leginkább új épületekben, vastag hőszigetelés mellett alkalmazunk, ahol a fűtéshez szükséges teljesítmény viszonylag alacsony. A legtöbb hőszivattyú fűtési teljesítménye nem több mint 8-12 kW. Pillanatnyi maximális teljesítményük nagymértékben függ a hőszállításban résztvevő két közeg hőmérséklet-különbségétől: hideg télben kisebb teljesítménnyel képes jó meleg használati vizet előállítani, ezért viszonylag nagy térfogatú melegvíztárolót kell a hőszivattyús rendszerekben alkalmazni, és egy hideg téli napon legfeljebb csak 40-45 fokos meleg vizet tudnak előállítani.
Zsákutca a napkollektorok használata
A melegvíz-rendszereknél meg kell említeni a napenergiát hasznosító napkollektoros rendszereket is, amelyek jelentősége az utóbbi években nagymértékben csökkent. Bár működésük igen gazdaságos, szinte ingyen termelik a meleg vizet, amikor süt a nap, ám gazdaságosságuk megítélésénél figyelembe kell venni, hogy legtöbbször reggel és este van a melegvízhasználat a csúcson, amikor pedig még nincs elegendő napsütés, vagy ha napközben fel is fűtötte a tárolót reggeli használathoz, nem tudjuk napenergiával újra melegíteni. Kiépítésük is eléggé drága, kihasználtságuk normál családi ház esetén nagyon alacsony, üzemeltetésükkel pedig sok a probléma. A rendszer gyors tönkremeneteléhez vezet, ha nincsen kellőképpen kihasználva, márpedig olyankor dolgoznak jól (nyáron, nappal), amikor éppen nem fogy annyira a meleg víz. A forró napsütésben a bennük levő hőhordozó közeg akár 160-200˚C-ra is felmelegszik, ami a rendszer elemeit tönkreteszi, a fagyálló hőhordozó közeget rövid idő alatt sűrű kocsonyás anyaggá változtatva, ami belesül a kollektor csöveibe, tönkretéve az egész rendszert. Üzemeltetésük sem olcsó, mert még a jól kihasznált rendszerekben is a hőhordozó közeget 2, max. 3 évente rendszeresen cserélni kell, a leeresztett közeg pedig veszélyes hulladéknak minősül. A kollektorok kint vannak a szabadban, a rendszer elemei a magas hőmérsékletek miatt viszonylag gyorsan elhasználódnak, a téli időszakban pedig előfordul, hogy a nem jól karbantartott, ellenőrzött rendszer kollektorai szétfagynak, ami általában a rendszer végleges használaton kívül helyezését eredményezi.
Hőszivattyús villanybojler – a jövő melegvíztermelője
A hőszivattyús rendszerek terjedésével a berendezések egyre jobbak és olcsóbbak lettek, néhány éve megjelentek már a mosó- és szárítógépekben is, napjainkban pedig már teret hódítanak a melegvízbojlerekben. Ha tönkremegy a villanybojlerünk, érdemes hőszivattyús testvérük beszereltetésében gondolkodni. A hőszivattyús villanybojlerek úgy működnek, hogy egy komplett hőszivattyú van a melegvíztároló tetejére építve, ami a környezeti levegőből nyeri a melegvíz-termeléshez szükséges hőt. Ezek a berendezések a töredékét fogyasztják hagyományos társaikénál, nem hajlamosak a vízkövesedésre, és elegendően magas hőmérsékletű meleg vizet képesek előállítani, annak köszönhetően, hogy a lakótérben lévő télen-nyáron 20 ˚C körüli levegőt szívják be, így a két közeg közötti hőmérsékelt-különbség mindössze 20-40˚C.
A hőszivattyús villanybojlerek nemcsak régi épületek kiszolgált bojlereinek kiváltására alkalmasak, hanem érdemes őket új épületek melegvízellátására is felhasználni, mert egyes típusok alkalmasak a lakásszellőztető rendszerekkel való összedolgozásra, és így nyáron gazdaságosan tudják temperálni az egész lakást.
TUDTA-E? A tárolós melegvízrendszerek legnagyobb veszélye a legionella fertőzés. A meleg vízben a betegséget okozó baktériumok elszaporodhatnak, influenzaszerű megbetegedést okozva. Ezért e rendszereket hetente egy alkalommal érdemes 60˚C-ra felhevíteni, mert a baktériumok 55˚C felett elpusztulnak, ezzel elejét vehetjük az ilyen fertőzéseknek. A korszerű automatikák már rendelkeznek legionella-védelmi funkcióval is.
Hozzászólások