E példaértékű kert egy társasházé, a MAKONA irodaházé, ahol építészek és művészek járnak-kelnek, dolgoznak: írók, költők, festők, zeneszerzők, szobrászok, filmrendezők, filozófusok, a Magyar Művészeti Akadémia tagjai. Úgy is, mint a ház társtulajdonosai, de úgy is, mint a mester alapította akadémia tagjai. Leggyakrabban azonban építészek használják ezt a parányi kertet, a hazai organikus építészet mesterével egyetemben. Ezért nevezem én az idilli oázist Makovecz-kertnek.
Nagyon jó itt lenni. Hogy miért, ennek megfejtésében segít Herczeg Ágnes táj- és kertépítész, aki baráti gesztusként tervezte a kertet építész barátainak. A beszélgetés jó alkalmat kínált arra is, hogy egy kicsit távolabbra is tekintsük e kertnél.
– Miért éppen ilyenné varázsolta ezt a kicsi teret amilyen – – kérdezem.
– Maguk az építészek meghatározták, hogy fallal körülvett zárt kert legyen, azt kérték, hogy mintegy külső teret szeretnék használni, minél teljesebben elzárva a szomszédoktól. Beszélgettünk és kiderült, hogy a legfontosabb szempont a hangulat megteremtése. Mi minden esetben természetes anyagokkal dolgozunk, s mivel itt az épületen kívül és belül is terméskövet alkalmaztak, ezt folytattam én is.
– Milyen növényeket választott?
– Azokat a kultúrnövényeket, amelyek évszázadok, illetve évezredek óta társaink itt Európában. Tehát sok fűszer- és gyógynövényt, birset, gránátalmát, és amit még kértek. A szőlő, a termésszőlő Makovecz Imre kívánsága volt, a tőkéket felvidéki barátaitól kapta. A tölgyfa története is hozzá fűződik: én almát és körtefát terveztem, régi fajtákat, kimondottan az ő kérésére, de a ház építészei – mivel akkoriban volt a mester születésnapja – , kitalálták erre az alkalomra a tölgyfát. A növény különböző ritmusokban növekvő képszerű lény. Amikor növényekből teret alkotunk, egyben az idővel is foglalkozunk, belekalkuláljuk a térformálásba. A színek változása szintén időritmusban történik. Fontos, hogy minden évszakban, hónapban, szinte napra lebontva, minden periódusban jelenjék meg valamilyen szín. A kert mindig más legyen! Más a színe, más a hangulata. Legyen akár napi a változás, eleven, organikus, folyamatos. Olyan atmoszférája legyen, hogy amikor belép az ember, a nagy kozmikus földi ritmus együttesét megérezze, átélhesse. A másik fontos szempont a víz megjelentetése, de lévén kicsi a terület, csak egy falikút formájában. Elég nagy a szintkülönbség a szomszéd felé, ezért szükségessé vált egy támfal beépítése amit növényekkel ültettünk be. Ennek lezárásaként jelenik meg az oroszlános kút. A vízelvezetést kicsi kavicsfolyás követi. Kérték, hogy amint a házból kifelé haladunk, egyre kevésbé legyen épített jellege a kertnek. A lejárati lépcsőt terméskő burkolat követi, ami átmegy a gyephézagos borításba, majd a szintkülönbséget áthidaló lépcsősorok között is növényzet jelenik meg. Út nincs, innen a kert végéig egységes a gyepfelület. Ezáltal nincs széttöredezve a kicsi terület, hanem egységes egész maradt. A földszint a Művészeti Akadémiáé, és ennek hátsó ajtaja közvetlenül a kertre nyílik. A mester kérése volt, hogy innen vadszőlő fusson föl emeleti ablakáig. (Az más kérdés, hogy a kertész elcserélte a vadszőlőket, és mindenütt fut szőlő csak éppen az ablak alatt nem.)
– Hogyan tudta azt megvalósítani, hogy ilyen öregek, patinásak a kövek?
– Ezek valóban patinásak, nincs benne semmi trükk, ugyanis a lebombázott királyi vár maradványai, töredékei. Valamelyik szeméttelepen találtak rá a fiúk, ezeket építették be a ház homlokzatába is, és a maradék jutott ide. A pergola egyik lábánál szintén elhelyeztem egy gyönyörű kőtöredéket.
– Tervezett volna akkor is követ, ha nem marad ki az építkezésből?
– Az mindig a helytől függ. Hogy ez a kert Óbudán van, az sok szempontból meghatározó. A városrész a múltban nagyon híres volt a kertjeiről. Tudjuk, hogy Óbudán gyönyörű királynői birtokok és királynői kertek voltak.
– Melyik királynőé –
– A mindenkori királynőké, mint például Csepelen, ami köztudottabb. Ennek következtében mindig is nagyon magas színvonalú kert-, szőlő-, és gyümölcsöskultúrája volt Óbudának. Történelmi örökségünket, ha nagyon finom eszközökkel is akár jelzésként, de érzékeltetnem kellett. Ezért gondoltam a gyümölcsfákra és a fűszer- és gyógynövényekre. Ilyenek a zsálya, a levendula, a menta, az izsóp, a kakukkfű és társaik. A praktikus növények mellett másfélékre is gondoltam, amelyeknek szimbolikája a lélekhez szól. Az egyetemen mindez tananyag. Most csak annyit mondanék: egykoron a kerteket nemcsak művelték és az időtöltésnek a pihenésnek helyei voltak, hanem szakrális szerepet is betöltöttek az ember életében. Sokkal magasabb rendű céllal építették, mint a művelésre szánt földeket. Így volt ez a középkorban, különösen a reneszánszban.
– Ma a magánkertek tervezésénél mi a legfontosabb szempont –
– Azt a hely határozza meg, az épület, amihez kapcsolódik, és a család élettere. Mindig a tájból kell kiindulni. Milyen ott a hagyományos növényzet, mi a táj jellemzője. Milyen természetes anyagok találhatók a környéken, amit a kertben föl lehet használni. S ne feledjük, hogy mindenben törekednünk kell az egyedire! Felhívnám a figyelmet egy fontos szempontra: az örökzöldek elkerülésére. A gyönyörű Pannon tájon nem fenyőerdőben, és nem tuják között élünk, ezen túlmenően ezek a növények egykoron bálványfák voltak, szakrális szerepet töltöttek be. A természeti világgal megbomlott az ember kapcsolata, próbáljuk az egyensúlyt helyreállítani azáltal is, hogy környezetünk növényeit hozzuk a kertünkbe. Soha ne feledkezzünk meg a vízről, ha csak egy kis madáritató is, de legyen! A kert eleven organizmus, és ha jó, uralják is az organikus formák. Nos, amint tetszenek látni, ezt a kertet uralják. S mivel a táj arckép, a tájat létrehozó, alakító ember önarcképe, a lakók, e ház lakói, a különleges társtulajdonosok ebben a meghitt békés kertben magukra ismerhetnek. Mi pedig őreájuk. S kívánjuk ezt az arcot minden társasháznak.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások