A Kossuth-díjas színésznő, Bánsági Ildikó szó szerint megálmodta otthonát. Amíg nem talált rá, addig szinte minden éjjel újra és újra bejárta álmaiban, az utolsó szögig be is rendezte, így aztán, amikor megtalálta a bájos kis házát, a berendezkedés könnyen ment – csak követnie kellett álmai parancsát.
| „Az ebédlő mediterrán kéksége a nap minden szakában más tónusban ragyog” |
Ildikó számára egész életében színház volt a világ. Különleges képessége, hogy látja más szemével is önmagát, miközben teljes intenzitással éli az életét. – Mindig képekben gondolkodom, valójában olyan ez, mintha valóságos díszletek között élnék, a legapróbb részletet is rögzíteni tudom – meséli. – Gyerekkoromban Rákoscsabán éltünk. Még ma is érzem az orromban a poros utcák szagát, mezítláb mentünk a kisboltba kenyérért, s mire hazaértünk vele, kiettük a közepét. Az udvarunkon állt egy hatalmas diófa, minden családtagnak volt egy ága, az enyém a legalsó… Nemrég jártam arra, s csodálkoztam, milyen kicsi is valójában a fa, holott az emlékeimben óriási maradt. Ildikóék később beköltöztek Óbudára, az orosz származású édesanya, Natasa tanítónő volt, az édesapa a tengeren hajózott.
– Azt hiszem, világ életemben folyamatosan szerepeltem – folytatja a művésznő. – Aztán az általános iskolában mindez hirtelen értelmet kapott, amikor az osztályfőnököm, Mimi néni létrehozta a színjátszó kört. Mindent igyekeztem kipróbálni, aminek köze lehetett a színházhoz, balettoztam, énekelni tanultam, Mozart áriákat énekeltem a kis kertünkben, és az sem zavart, ha olykor valamelyik ablakból nyakon öntöttek egy lavor vízzel.
Ildikó számára a színház maga volt a misztikum, titokzatos és rejtélyes világ. – Amikor felvételiztem a színművészeti főiskolára, annyira meg voltam hatódva, hogy én egyáltalán beléphetek azon a kapun, hogy a vizsgán teljesen lebénultam. Persze, hogy nem sikerült… De nem adtam fel, gondoltam, jövőre megint megpróbálom. Addig is színház-közelben maradtam, a Pinceszínházban végre felszabadult a lelkem, önbizalmat kaptam, és felvettek a Nemzeti stúdiójába is. És végül – harmadszorra – bejutottam a főiskolára is, ájultan boldog voltam, szinte mindenre képes. Éjjel-nappal játszottam volna, ha engedik. Fergeteges időszak volt, filmekben játszottam, sikeres voltam. A diploma után Debrecenbe szerződtem, majd a József Attila Színház társulatának tagja lettem. Felhőtlen örömben két méter magasan lebegtem a város felett, haladtam előre a pályán. Bekerültem a Vígszínházba, ahová mindig is tartozni akartam. Mégis, volt valami hiányérzetem, mintha túl kevés lett volna a kihívás – többet, nehezebbet szerettem volna. Engem sem kerültek el a fájdalmak a pályám során, de ezek szükséges feltöltő erők.
Bánsági Ildikó 13 éve az Új Színház tagja, szinte folyamatosan próbál új és újabb darabokat. Időközben született két gyermeke, fia, Gergely és lánya Kata is elismert művészek immár.
{gallery}images/stories/hiressegek/megalmodtam_a_hazamat/g1{/gallery}
– Mindig tudtam, hogy egyszer lesz egy házam. Álmodtam is róla. Végül az álom megvalósult, de talán túlságosan grandiózus lett. Óriási ház, óriási kert, óriási vágyak és tervek – ez az időszak olyan emlék számomra, mintha folytonosan rohantam volna egyik helyről a másikra, és tele voltam akarattal, hogy mindenütt a tökéleteshez közelítő állapotot érjem el. Olyan volt ez, mintha örökösen 150-et vert volna a pulzusom, nem volt nyugalom. Nem is lehetett ezt sokáig folytatni, kellett a változás. Visszatértem az álmaimhoz, és igyekeztem rátalálni arra, amire valójában vágytam. És sikerült. Amikor megláttam azt a házat, amely ma az otthonom, azonnal tudtam, feltámadó szerelemmel, hogy megtaláltam az igazit. Beköltöztem, s azt sem bántam, hogy hónapokig dobozok között éltem, hiszen akkoriban Zalaegerszegen játszottam. Aztán szépen a helyére került minden, és én ismét lebegni tudok, méterekkel a föld fölött, mert a világ kerek, és az is marad, ha meg tudod becsülni. És ha észreveszed…
„Akár a mesében, óriási fenyőfák rejtik a bejáratot, és ahogy beléptem a házba, áradt a falakból a romantika. Úgy éreztem, végre hazakerültem. Velem él Alex és Rozi, a két kedves kutya, nélkülük nem lenne teljes semmi.”
könyvek, kandalló…
Mindig vágytam arra, hogy élő tűz melegítse az otthonomat, ahol a lángok úgy lobognak, mint kicsinyke táncosnők. Néha leülök zongorázni, és a hangok belesimulnak az alkonyatba, béke lesz benne. A széles folyosón a könyvespolcot a régi házból mentettem át. A kétszárnyú ajtó mindig nyitva van, szeretem, ha összekapcsolódnak a terek. A nappaliból nyílik a hálószoba, ajtaját az Új Színház egyik darabjából megmentett függöny rejti. A háromrészes csodás tükröt valamikor a Vígszínházban vettem, és olyan, mint az életem – több dimenzióban mutatja magát.
nagyon nőies
A rózsamintás ülőgarnitúra nagyon illik Ildikó kirobbanó nőiességéhez. A falon indiai tükrökkel és hímzésekkel díszített kárpit teszi még hangulatosabbá a szobát. Valójában ez egy násztakaró, amely új értelmezést kapott. Jól illik a sarokban meghúzódó, indiai szekrényke az enteriőrbe, titokzatos és rejtélyes. A garnitúrához tartozó kis asztalt szövött vászonterítő takarja, a vázában pedig mindig van virág. Nyaranta a kertből szedettek díszítik. A falon ott a vígszínházi tükör, mellette egy kedves szerepből, a Delilah-ból megmentett kalap. Az egész szoba fényes, levegős, és rejtélyes intimitást közvetít.
modern és mediterrán
A konyha-étkező a hátsó teraszra nyílik, egyik fala szinte csak üveg, óriási ablakokon és széles ajtón árad be a fény. Ildikó szívesen főz, nagy vendégségeket is rendez, fontos tehát, hogy a konyhában minden a legkorszerűbb legyen. A terrakotta járólap illik a meleg színekhez. A szekrények harmonikusan elrejtik a konyhai gépeket is. A munkapult fölötti falszakaszon gránitmozaik védi a falat, és erősíti a mediterrán hangulatot. Helyet kaptak a régi tárgyak is, amelyek némelyikét a ház asszonya a dédmamától örökölt, és nagy becsben tart.
csillogó fehér
A fürdőszoba tisztaságot és fényt ötvöz, fehérség engedi, hogy erős színekkel élénkítsék a berendezést. A törölközőknek vesszőkosarak adnak helyet, és van itt egy régi, sejtelmes hangulatú üvegtál is – csupán a szépségéért. A rafinált kialakítású mosdópult könnyen tisztán tartható, hófehér csempe. A hatalmas tükör megkoronázza a helyiség intimitását, kétszeresére tágítja a teret.
{gallery}images/stories/hiressegek/megalmodtam_a_hazamat/g2{/gallery}
| A terasz nyitott szobaként működik. Jó itt üldögélni, és figyelni a kert életét. A lobélia kékje tengerparti nyarakat idéz. |
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások