A XX. század folyamán a formatervezés, a dizájn egyre jelentősebb szerepet kapott a kultúrában és a mindennapi életben. A letisztult formák szerelmesei – általában a tehetősebb fiatal korosztály tagjai – az utóbbi időkben a minimál stílus elterjedésének köszönhetően ismét kedvüket lelhetik az egyszerű formákban, nemes anyagokban. A jelenkori modern lakberendezés leginkább színeiben tér el elődjétől, amelyből a stílus mintegy újjászületett.
A formatervezés eredete szinte az ipari forradalomig és a gépesített termelés létrejöttéig vezethető vissza. Az ipari forradalomig a tárgyak egyedileg és kézi munkával készültek, vagyis akinek fejéből kipattant az ötlet, ugyanannak a kétkezi munkája által jött létre a végeredmény. Ettől kezdve viszont az új termelési folyamatok a munkamegosztást is maguk után vonták, így a formatervezés különvált az előállítástól. Új művészcsoportok alakultak, amelyek meghatározták a modern dizájn feladatát. Ilyen volt a Walter Gropius által létrehozott Bauhaus is, ahol olyan tárgyak létrehozását tűzték ki célul, amelyek a művészi kezdeményezőkészség és az új technológiák kiaknázásával egyesítik az intellektuális, gyakorlati, kereskedelmi és esztétikai megfontolásokat. Jelmondatuk: – A forma követi a funkciót.” E forradalmi újításoknak sok követője akadt, így jött létre az internacionális stílus. Itt említjük meg Alvar Aaltot (lásd lapunk 2003. 2. szám 42. oldal), Mies van der Rohe-t és Le Corbusier-t is, akinek talán legismertebb bútora, a B 3o6-os pihenőszék még ma is olyannyira megmozgatja a fantáziát, hogy újra forgalomba hozták.
Az 1925-ös párizsi világkiállításon Le Corbusier berendezi nouvel esprit, “új szellem” pavilonját, s ezzel kezdetét veszi az art deco sikere. Ugyanitt mutatják be azokat a svájci építész által jegyzett, kihívó bútorokat, amelyek már nem is nevezhetők iparművészeti tárgyaknak, talán inkább az építészet fogalmának kiterjesztései, hiszen maguk az építészek is – felszerelésnek” nevezték. Így születtek a sokszínű tároló részekkel, modulelemekből összeállítható, ajtókkal, vitrinekkel vagy akár polccal felszerelhető szekrénysorok, amelyek számtalan módon kombinálhatók: falra akaszthatók, padlóra állíthatók, sőt térelválasztóként is használhatók. A háború alatt és az azt követő években az amerikai dizájn a korszak szükségleteire irányuló technikai megoldásokat dolgozott ki. Ebben a szellemben haladt Charles Eames és Eero Saarinnen is, akik életre hívták a tiszta felületű, élénk színű, széles ívelésű, szertelen formák dizájnját..
Napjaink modern lakberendezése leginkább színeiben tér el elődjétől, amelyből a stílus mintegy újjászületett. A felhasznált anyagok közül előnyben részesítik a fát, de leginkább az egészen világos (juhar, bükk), vagy a sötét (wenge) árnyalatát.
A fémeknél már nem feltétlenül alkalmazzák a hajlított csővázas technikát, de színükre még mindig a fényes krómfelület jellemző, bár újabban a matt változat is divatos. A terek szellősek, átláthatóak, a vonalvezetés nagyvonalú.
Formailag talán a régebben forradalmi újításnak számító szekrénysorok különböznek elődeiktől. Ma már nem az egész falfelületet beborító, hatalmas monstrum a divat, hanem a kisebb elemekre szétszedett, de egységben tartott komódok, polcok, falra szerelt vitrinek.
A falfelületek általában világos pasztell árnyalatot kapnak, de néha figyelemfelkeltés céljából szívesen alkalmaznak egy-egy szakaszon sötétebb tónust is.
Anyagválasztásban az egyszerű, de minőségi, sima szövésű textilek a jellemzők, esetleg a fényes bőrkárpit. A fa melegségének ellensúlyozására a fémek mellett szívesen használják még az üveget, akár kisebb bútordarab, kiegészítő vagy építészeti elem, például üvegtégla formájában. Fontos a funkcionalitás, a jól kezelhetőség. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek az egyedi darabok, iparművészi alkotások alkalmazására is.
Ez a mai dizájn a magas technikai színvonalra utalva – sajnos eddig magyar fogalom híján – high tech néven került be a köztudatba. Általában a tehetősebb fiatal korosztály vonzódik hozzá. Gyakran látjuk üzletemberek lakásaiban, akik késő estig keményen hajtanak, ingben-nyakkendőben. Náluk ez a stílus a forradalmi lázadás, az önálló vasakarat átformálása a privát életbe. Fontos, hogy minden a legjobb minőségű, technikai szempontból a legújabb legyen, ezáltal a tökéletesség igénye kapcsolódik hozzá. Mindezt könnyen tetten érhetjük az egyéb berendezési tárgyakon is, mint a műszaki cikkek, a tévé, a video, a hifi-berendezés, legújabban a DVD és a házi mozi is. A tökéletességre törekvés azonban gyakran takar valamiféle belső bizonytalanságot. Aki túlságosan vonzódik a legújabb holmikhoz, és szinte irtózik a régi tárgyaktól, lehet, hogy egyszerűen nem akar visszatekinteni a múltba. Mindenki kerüli a számára szorongást keltő dolgokat, és azzal szeret szembenézni, ami kellemes, jó érzéseket kelt benne.
Ez a stílus megosztja az embereket, vagy rajonganak érte, vagy hallani sem akarnak róla. Dinamikus, kihívó, önmagát vállaló, újító, kreatív, nem konzervatív és nem konformista. Ki-ki döntse el magának, mi az, ami számára vonzó benne, és mi az, ami nem.
Hozzászólások