Július óta kísérjük figyelemmel lapunkban Sáros László Ybl-díjas építész Jászberényben épített családi házának növekedését. A mű elkészült, s bár az alkotó nem pihen, hiszen javában dolgozik több újabb munkán is, a tulajdonosok végre megpihenhetnek. Hiszen már berendezkedtek az egyedi szépségű új házban, amely őrzi az úgynevezett jászfésűs parasztépítkezés nemes hagyományait, mégis egészen modern, tágas és kényelmes.
A téli tájban meseházként áll, de erőt és biztonságot sugároz ez a fekvő T-formájú épület. Vörösfenyő kerítése, az ajtók és az ablakok szinte felerősítik a hófelhők mögül előbújó napsugarakat. A famunkák a lakáson belül is nagyon elegánsak. Már a ház bejáratánál feltűnnek a látogatónak az előszoba beépített szekrényei, a tükörkeret, a polcok, a cipősláda egysége. A nappali és az ebédlő találkozásába lépve, a kitáguló térben azonnal magára vonja a figyelmet a galériára vezető, oldalt szekrényekkel, hátul könyvespolccal beépített római lépcső. A fafelületek mindenütt olyan finoman megmunkáltak, hogy az ember kénytelen végigsimítani rajtuk: ezek valóban fából készültek?
A lakás egyik legszebb része az ebédlő. A ház teljes, emeletes belmagassága érvényesül itt, a födém alatt szabadon futnak a szép keresztgerendák. Ferdetetős, csupa üveg oldalfalat tervezett az étkezősarok elé Sáros László. Innen a teraszon át egészen a kert végéig, de a szemben lévő ablakokon keresztül még a nappali kandallójáig és a hálószobáig is ellátni. Ehhez a különleges térhez a ház középkorú gazdáinak sikerült megtalálniuk a megfelelő bútorzatot is. A hatalmas, sötétbarna, enyhén ovális ebédlőasztal elképesztően vastag és tömör, faragott lábazaton áll, amely egy régi tölgyfa törzsére emlékeztet. Erre a lenyűgöző darabra és a hozzá való óarany kárpitozású hat székre Tokajban bukkantak, ahol egy kastély berendezését árulták ki nemrég. Nem sok keresgélés után találtak hozzá egy lámpaboltban finom formájú, tejüveg búrákkal díszített csillárt és falikarokat is.
Akik figyelemmel kísérték a ház növekedését bemutató – Építési napló” sorozatunkat, azok már tudják, hogy az ötletes építészi terv szerint a fekvő T-alakú épület szárában az ebédlő, a házigazda kicsiny dolgozószobája és egy vendéglakosztály kapott helyet, míg a T – vállát” képező házrészben van balról jobbra haladva a garázs, a konyha és a háztartási egység, a nappali meg a háló a fürdővel, szaunával, gardróbbal.
A tágas nappaliban – amelyet csak fele részben fed és tagol a galéria – zöld-barna színharmónia uralkodik. A teret három nagyobb elem határozza meg: az oldalfalat borító barna szekrénysor, amelyen ezer apró dísztárgy, váza, csecsebecse sorakozik, a palackzöld bőr ülőgarnitúra, és ezeket kiegészítendő egy kandalló, amely, mint kiderül, a háziak Tisza-menti nyaralójában lévő kandalló testvére. A fehér gardéniafüggönyt az ülőgarnitúrával harmonizáló zöld drapéria szegélyezi, a padlón pedig finom foltokban nem túl nagy zöld, kék, illetve drapp mintázatú perzsaszőnyegeket helyeztek el. A kandalló párkányán két antik gyertyatartó és egy nőalakkal díszített asztalióra áll, ezeket a házigazda szintén a kastély kincseiből vásárolta meg.
A hálószoba a ház legvidámabb helyisége. Itt minden élénk, világos színű. Natúr fenyőbútor, drapp ágytakaró, a falon virágfestmények és egy összeboruló párt ábrázoló kép. A hölgy háttal áll nekünk, mélyen kivágott ruhában, hajlékony sziluettje, akár egy elragadó Vaszary-figura. A háló mögötti – rekreációs blokk” igen elegáns, szép sötétzöld csempe díszíti a praktikusan berendezett fürdőszobát, és mellette még egy remek kis szaunának is jutott hely.
A konyha berendezése is a háziasszony kedvére alakult. A fordított U-alak formájú natúr konyhaszekrényrendszer nemcsak a legkorszerűbb, elegáns, ezüstmetál konyhagépeket, edényeket, étkészleteket fogadja magába, de a polcokon a szakácskönyveknek is jut hely, és a sarokban, a nagy hűtőszekrény tetején egy tévé is áll, hogy a háziasszony munka közben is fel-felpillanthasson kedvenc műsoraira. A kellemes méretű helyiségben, a drapp-zöld étkezőasztalnál akár hatan is kényelmesen megebédelhetnek. Általában ugyan csak négyen vannak, mert a nagyobbik fiú jelenleg Londonban él a családjával, csak a kisebbik jár haza a barátnőjével egy-egy finom húslevesre, amit a lengyel származású mama, a háziasszony főz.
A nő Varsóból, a férfi Gyöngyösről jutott ebbe a nagyon – magyar ízű”, jászberényi családi házba. Annak idején Prágában, egyetemistaként ismerkedtek meg. Miután átélték ott az 1968-as forradalmat, a lány elhagyta családját, hazáját, követte a fiút az idegen kultúrába. Most pedig már az unokák fényképei sorakoznak a polcokon. De a nappali két, egymással szemközti falán két festmény látható, amely mintha öntudatlanul is a kétféle származás sajátos lenyomata lenne. Az egyik egy lengyel festő képe, gyöngypárába vont tenger hullámzik rajta. A lengyel feleség talán a magyar Alföldön is mindennap – látni, hallani” akarja a Gdansk melletti sziklákhoz csapódó zöldeskék hullámokat. A másik festményen magyar parasztemberek üldögélnek a mezőn éjszaka, tűz körül. Az asszony szeretettel igazgat egy lámpát, hogy a – Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon” magyar jelenetére a leghatásosabb fénycsík essen, aztán hosszan, elgondolkodva néz körbe. – 2003. Örömök, kínlódások évtizedei után elkészült egy család háza. – Vajon miféle emlékek, édes vagy szomorú titkok járnak a fejében?
Hozzászólások