Ha nem kedveljük a fémek, az alumínium túlzott megjelenését a lakásban, vagy az árat találjuk aránytalanul magasnak, netán kifejezetten hagyományos megjelenésű fa létrára vágyunk, úgy készíthetünk magunk ilyet, vagy rendelhetünk asztalostól is.
A létrának mindenekelőtt biztonságosnak kell lennie, erre figyelmeztetnek a háztartási baleseti statisztikák. Egyágú létráknál leghatásosabban a felső megtámasztásnál alkalmazott rögzítéssel, beakasztással lehet védekezni az elcsúszás ellen. A létráknál fontos további szempont a kényelmes járhatóság és a viszonylag csekély súly, vagyis a könnyű mozgathatóság. A kényelmes járhatóság egyik összetevője a létrafokok egymástól való távolsága, a másik a fok metszeti kialakítása. A fokok távolsága célszerűen 28?35 cm lehet, ennél sűrűbb osztás értelmetlen, a ritkább osztás viszont kényelmetlen és – különösen lefelé haladva – balesetveszélyes. A fok keresztmetszeti kialakításánál állékonysági és kényelmi szempontok egyaránt szerepet játszanak.
Egy átlagos, 40 cm szélességű létránál például egy 3?4 cm átmérőjű keményfa körszelvény állékonysági szempontból ugyan megfelelő, lábbeli nélküli használata azonban kényelmetlen. Ugyan-ez a helyzet, ha a fokok a létra dőlésének megfelelően élükre állított lécekből készülnek, mint a hagyományos kétágú falétráknál általában.
A bemutatott létra 2,30?3,00 m szintkülönbség esetén jól alkalmazható, megfelel a biztonság, a kényelem és a stabilitás követelményének, emellett csekély súlyú és könnyen elkészíthető. Esztétikai megjelenését a fenyőfa jellege határozza meg, amennyiben a fém anyagú kötőelemek a csavarokra korlátozódnak, vagyis a felső rögzítéshez szükséges alkotóelemek, részletek is fából készülnek. Tulajdonképpen ez benne a sajátosság.
A létra dőlésszöge 75°-os, szárai és fokai egyaránt 7?8 cm gyalult szélességű, 2,1 cm vastagságú deszkából készülnek. Kisebb, 2,3 m szintkülönbség (például galériaszint megközelítése) esetén a 7 cm-es deszkaszélesség bőven elegendő, míg 3 m vagy ennél nagyobb szintkülönbség esetén 8?10 cm szélesség javasolható.
A szárak és a fokok csapolás nélkül, csavarozással és ragasztással kapcsolódnak egymáshoz, a fokok felfekvését és a szabályos illeszkedést segítő kis méretű betétek közbeiktatásával.
Elsőként a létra szárait készítjük el a felső beakasztáshoz szükséges kampóval együtt. A kampó kialakításához a szárdeszkákat – az ábrák szerint – meg kell fejelni, vagy két különböző kiegészítő elem hozzáragasztásával meg kell erősíteni. A ragasztások megfelelő minőségét faipari ragasztóval, illetve pillanatszorítók alkalmazásával kell biztosítani.
Ezt követően a fokcsatlakozásoknak megfelelő helyeken ragasztással rögzítjük a felfekvést segítő kis betéteket. Ezeket is ragasztjuk, de a szorítás közbeni elcsúszás ellen apró szögekkel (mint tüskékkel) biztosítjuk helyben maradásukat. Ezek után már csak a méretre vágott fokelemek beillesztése és rögzítése van hátra.
Egyetlen létra készítéséhez, összeragasztásához nem érdemes sem sablont készíteni, sem nagyméretű pillanatszorítót vásárolni, ehelyett a kisebb pillanatszorítót célszerű kötélhurokkal kiegészíteni.
A legnagyobb figyelmet igénylő feladat a ragasztás közbeni szorító, illetve húzóerők kiegyenlítése az alkotóelemek szabályos, derékszögben való csatlakoztatása érdekében. A ragasztás közbeni csavarozás a biztonság és a tartósság fokozása miatt szükséges. A rögzítés e két különböző módja együttesen mindenféle igénybevétellel szemben megfelelő kötést biztosít.
Hozzászólások