Lakáshasználat válás esetén

Falra, ablakba
Újrakezdés százéves falak között
Konvektor, az egyszerű és okos megoldás

A házasság megszűnése esetén talán az egyik legnehezebb kérdés a közös lakás további használatának mikéntje. A házastársi közös lakás fogalma alatt ugyanis az a lakás értendő, amelyben a házastársak együtt laknak, és amelynek használatára akár csak egyiküknek vagy mindkettőjüknek tulajdonjoga, haszonélvezeti vagy használati, különösen bérleti joga van. E szabályozás meghaladja a klasszikus tulajdonjogi szemléletet, ugyanis a közös lakás fogalmának célja az otthon megteremtése, ezért lehet jogosult például a közös lakás használatára önállóan is a kiskorú és tanulmányai végeztéig a nagykorú gyermek.

A helyzet megoldására a törvény több lehetőséget kínál, így a felek szerződéses úton szabad akaratukból rendezhetik a kérdést, legjellemzőbb azonban az, hogy a vagyoni kérdéseket is a bíróságnak kell rendeznie.

A közös lakás használata
A házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatára vonatkozóan az életközösség fennállása alatt, továbbá annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig a lakással a házastársak csak együttesen vagy a másik hozzájárulásával rendelkezhetnek, és ezt a hozzájárulást vélelmezni nem lehet. A rendelkezésből világosan kitűnik, hogy ebben az értelemben nem a tulajdonos vagy más jogcímen alapuló rendelkezési jogosítványokat tekinti a törvény lényegesnek, hanem a házasságot, az életközösséget és annak lényegi elemeit. Mindebből következik az, hogy az életközösség megszűnése vagy a házasság felbontása önmagában nem szünteti meg annak a házastársnak a használati jogát, aki a lakást kizárólag a másik házastárs jogcíme folytán használja, tehát az ingatlanban benne maradhat a kérdés jogerős rendezéséig. Ugyanakkor az életközösség fennállása alatt, továbbá annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig az a házastárs sem rendelkezhet szabadon a lakással, akinek a házastársak közül pedig kizárólagos jogcíme van. A szabály alapvetően csak azokat a rendelkezési cselekményeket tiltja, amelyek a másik házastársnak vagy a bennlakó kiskorú gyermeknek a lakáshasználatát hátrányosan érintenék, de belátható, hogy az életviszonyok összetettsége okán jóformán lehetetlen e körülmények pontos határainak felvázolása. A tiszta viszonyok megteremtése ebben az esetben is a felek általi megegyezést szorgalmazzák, de végső soron bírósági döntés alapján lehet a kérdéseket tisztázni.

A lakáshasználat szerződéses rendezése
A vitás vagy jövőbeni vitára okot adható körülmények és kockázatok szerződéses rendezésének előnyei magától értetődőek, így a lakáshasználat kérdését is lehet előre, akár a házassági vagyonjogi szerződésben rendezni közjegyző vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratban. Fontos szabály, hogy az ilyen szerződés mindig a konkrétan meghatározott lakásra vonatkozik, és ha új lakásba költöznek a felek, az új lakás minősül közös lakásnak, és új szerződéskötés szükséges. E probléma áthidalható, ha a felek már az alap szerződéskötéskor rögzítik, hogy lakásváltozástól függetlenül a lefektetett rendelkezéseket a jövőben is minden esetben alkalmazni kívánják. A magyar jogban a gyermekek jogainak védelme, azok elsőbbsége az egész jogrendszert átjáró alapelv, ezért a lakáshasználat szerződéses rendezését is eszerint kell kialakítani. Ha a felek anélkül kötik meg a lakáshasználati megállapodásukat, hogy az rendelkezne a kiskorú gyermek lakáshasználatáról, vagy az a gyermek számára súlyosan sérelmes, a bíróság eltérhet a szerződésben foglaltaktól, és a lakás használatát ettől eltérően rendezi.

Az életközösség megszűnése és a lakáshasználat megosztása
Az életközösség megszűnése önmagában, a házasság bírói felbontása nélkül is komoly joghatásokat kiváltó tény. A mindennapok használati kérdései ebben az esetben írásban, szóban vagy ráutaló magatartással egyaránt megtehetők, ugyanakkor a bontóper során e kérdés kiemelt jelentőségű. Ha a felek közötti együttműködés zsákutcába jut, bármelyikük kérheti a bíróságtól a lakás használatának rendezését elsősorban annak érdekében, hogy az ne váljon el a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetéstől, azaz vitás kérdéseiket egy perben rendezhessék. Ha a felek közös jogcímen használták a lakást (pl. közös tulajdonban volt), a főszabály változatlanul a lakás használatának megosztása, amennyiben az adottságai lehetővé teszik. Nem az objektív lehetőség – alapterület, szobák száma – a döntő momentum, sokkal inkább az, hogy egy ilyen megosztott, de tényleges együttlakásnak milyenek a szubjektív kilátásai. A cél ebben az esetben az, hogy a megosztás lehetőleg ne járjon valamelyik házastárs, illetve a gyermek súlyos sérelmével. Ennek keretében van lehetőség kisebb átalakítások elrendelésére, de akár arra is, hogy az objektíve megosztható lakás ténye ellenére mellőzze a megosztást a bíróság a felek közötti viszonyra, illetve a kiskorú gyermek egészséges testi-lelki fejlődésére tekintettel. Szintén mellőzhető a megosztás, ha bármely házastársnak vagy a házastársaknak együtt ugyanabban a helységben más beköltözhető lakása van, vagy ez a lakás beköltözhetővé tehető. Hasonlóképpen mellőzhető a megosztás, ha az egyik házastárs a lakásból önként és a visszatérés szándéka nélkül elköltözött, és ha a szülői felügyeletet ő gyakorolja, a kiskorú gyermek lakáshasználati jogát megfelelően biztosította.

Ha nem lehetséges a lakás megosztása
Ha bármely okból a lakás, pontosabban a lakáshasználat megosztása nem lehetséges, a bíróság az egyik házastárs lakáshasználatára vonatkozó jogát megszünteti és őt – a korábbi, önkéntes, visszatérés szándéka nélküli elköltözés esetét kivéve – a lakás elhagyására kötelezi. Hogy végül a bíróság melyik házastársat kötelezi a kiköltözésre, alapvetően az osztott használat mellőzésének okától függ, nem feltétlenül a tulajdonjogtól, ill. annak arányától. Szerepet játszhatnak ebben olyan szubjektív körülmények, mint pl. a másik házastárssal vagy a kiskorú gyermekkel szemben tanúsított felróható magatartás, vagy az a körülmény, hogy melyiküknek van ugyanabban a helységben beköltözhető lakása. Amennyiben lehetséges is az osztott lakáshasználat, de az egyik fél felajánl egy megfelelő – akár más helységben lévő – cserelakást, és ez megfelel a gyermek érdekének, az adott házastárs lakáshasználati joga megszüntethető. Főszabály szerint a bíróság a kizárólagos jogcímmel, jellemzően a tulajdonjoggal rendelkező házastársat jogosítja fel a házastársi közös lakás további használatára, ugyanakkor ettől meghatározott esetekben el lehet térni. Ilyen, ha gyermek vagy több gyermek esetén legalább egyikük felett a szülői felügyeleti jog gyakorlását a másik házastársnak biztosította a bíróság, amely rendelkezés egyértelműen a kiskorúak védelmének alapelvében keresendő. Elrendelhető a fenti megoldás, ha a megosztás a másik házastársa nézve súlyosan méltánytalan lenne. Ez utóbbi rendelkezés különösen a hosszabb házasságot követően, az elköltözéshez megfelelő anyagi fedezettel nem rendelkező, esetleg korábbi saját lakását éppen e házasság érdekében feladó házastársat védi. A fenti esetkörben a lakásban bent maradó házastársat a bérlő jogállása illeti meg, azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással megfelelő cserelakás felajánlásával szüntethető meg. Bár ez esetben a tulajdonjog korlátozásával állunk szemben, az ilyen korlátozás családvédelmi szempontok okán alkotmányos. A bíróság e döntését feltételhez, illetve időhatározáshoz tűzheti, pl. az érintett gyermek nagykorúságáig biztosítja a lakáshasználatot, vagy konkrét határidőt tűz ki, ameddig elvárható, hogy a másik házastárs a lakhatását más módon oldja meg.

A lakáshasználati jog ellenértéke
A lakáshasználati jog vagyoni értékét esetenként kell meghatározni a felek közötti vagyoni elszámolás konkrét és korrekt lebonyolítása érdekében. A kérdés megállapodás hiányában szakértői kérdés, az módosulhat arra tekintettel arra, hogy a gyermek lakáshasználati jogának értékét annak a házastársnak a javára kell figyelembe venni, aki azt szülői felügyeleti joga és kötelezettsége alapján a gyermek részére biztosítja. Nem illeti meg térítés azt a házastársat, aki a lakás elhagyását elhelyezési és térítési igény nélkül vállalta, továbbá azt sem, aki csak ideiglenesen köteles elhagyni a lakását.

A lakáshasználat újrarendezése
A lakáshasználat szerződéses rendezése az általános szabályok szerint lehetőséget ad a feleknek az újrarendezésre, és a bírói döntés is újratárgyalható. Az újrarendezés olyan feltételekkel kérhető, mint általában a szerződés bírói módosítása, azaz a körülmények jelentős megváltozása, azzal, hogy arra egyebekben a kiskorú gyermek érdekének sérelmére hivatkozással is sor kerülhet. Ha a bíróság nem osztott használatot rendelt el, csak akkor kérhető újrarendezés, ha a tulajdonost kötelezték a lakás elhagyására, elvégre az ő dologi joga ettől még él, a kiürítésre kötelezett nem tulajdonos házastársnak azonban nincs joga ilyen újrarendezési igénnyel fellépni.

Bírósági gyakorlat
■ BH2013. 306. A lakáshasználat rendezése szempontjából az minősül házastársi közös lakásnak, amelyet a felek ténylegesen, lakhatás céljára használnak. A bíróság kizárólag a házastársak utolsó közös lakásának használatáról dönthet. A lakáshasználat rendezése és annak módja körében a családvédelmi érdekek és a felek érdekei ütközhetnek egymással, így bírói mérlegelés körébe tartozik annak eldöntése, hogy egyik vagy másik fél tanúsított-e olyan magatartást, amely az osztott használatot lehetetlenné tenné.
Kizárólagos használatra nem ad alapot a felek kölcsönösen összeférhetetlen olyan magatartása, amelyre figyelemmel a közös használat valamelyikük vagy a kiskorú gyermek érdekeinek a súlyos sérelmével nem jár együtt. Nincs jelentősége annak, hogy valamelyik félnek vagyoni érdeke fűződik-e a kizárólagos használathoz. Az objektív megoszthatóság nem a természetbeni megoszthatóságot jelenti és a teljesen elkülönült használatot.
■ EBH2007. 1698. A volt házastársi közös lakás használatára vonatkozó szerződéstől önmagában azon az alapon, hogy a kiskorú gyermekeknek ugyanabban a városban kisebb, de megfelelő életteret nyújtó másik lakásban kell tovább élniük, a bíróság nem térhet el.
■ BH2000. 547. Lakáshasználati jog ellenértékére és használati díjra is igényt tarthat az a házastárs, aki a közös tulajdonban levő lakást a másik házastárs magatartása miatt nem tudja használni.

Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop