Idén májusban a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 1/2008. (V.19.) Pk. véleményt alkotott a közös tulajdon megszüntetésének egyes kérdéseiről, mivel az utóbbi évek megváltozott társadalmi-gazdasági és jogszabályi környezete meghaladottá tette eddigi iránymutatását.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ingatlanon fennálló közös tulajdonnak megváltás vagy értékesítés útján történő megszüntetése esetén többnyire a bennlakó tulajdonostárs érdekét is az szolgálja, ha a megváltásra nem képes tulajdonostárs kiköltözésre kötelezését a bíróság elrendeli. Ebben az esetben a tulajdoni hányad megváltása vagy az ingatlan árverési értékesítése az ún. beköltözhető érték alapulvételével történik – vagyis nem a lakott, hanem az üres lakás kerül eladásra -, és a kiköltözésre kötelezett tulajdonostárs az ennek megfelelően megállapított megváltási árat, illetve az árverési vételárból reá eső összeget önálló lakásvásárlásra fordíthatja, hogy abból lakhatását megoldja.
A lakásban maradni – hátrányos lehet
Abban az esetben, ha a lakásban bennlakó tulajdonostárs lakottsága mellett értékesítik az ingatlant, vagy azt az ellenérdekű fél lakottságával váltja magához a tulajdonostárs, ez a bennlakó számára kifejezetten hátrányos. Ekkor ugyanis a lakás használatáért a környéken általában szokásos lakbérnek megfelelő ellenérték rendszeres megfizetésére köteles, tulajdoni hányadának ellenértékét pedig a lakottságra tekintettel a bíróság lényegesen alacsonyabb összegben állapítja meg, mintha a lakás üres lenne. Természetesen ekkor kétséges, hogy az így átvett összeg – a lakás használatának megszűnésekor – az elhelyezéséhez elegendő lesz-e.
A Legfelsőbb Bíróság korábbi kollégiumi állásfoglalása szerint közös tulajdon megszüntetése esetén, ha a bennlakó tulajdonostárs nem vállalt olyan kötelezettséget, hogy a közös tulajdon megszüntetése esetén kiköltözik az ingatlanból, nem lehetett arra kötelezni, hogy azt hagyja el, mégha a másik tulajdonostárs váltotta magához az ő tulajdoni hányadát.
A bíróság – kiköltözésre kötelez
A Legfelsőbb Bíróság új iránymutatása szerint az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése során az abban lakó volt tulajdonostársat a bíróság kiköltözésre kötelezi. Amennyiben ez a méltányos érdekét súlyosan sértené, a bennlakó tulajdonostárs kivételesen az ingatlanban való bennmaradásra is feljogosítható. Ilyenkor a bíróság az ítéletében meghatározza a bennlakó tulajdonostárs lakáshasználatának jogcímét a felek megállapodása alapján, vagy haszonélvezeti jog, illetve használati jog alapításával. A lakásban visszamaradó volt tulajdonostárs a saját bennlakása folytán előállt értékcsökkenés következményeit általában maga viseli.
Így a bíróságok a közös tulajdon megszüntetésével a bennlakó volt tulajdonostárs használati jogosultságát is megszüntethetik. Tehát a bennlakó így jogalap nélküli birtokossá válik, és köteles a lakrészét az arra jogosult tulajdonostárs vagy árverési vevő birtokába bocsátani. Ezért, ha vele szemben erre irányuló keresetet, kérelmet terjesztettek elő, a bíróságnak a kiköltözésre kötelezést általában el kell rendelnie.
Mikor maradhat a tulajdonostárs?
Előfordulhatnak olyan élethelyzetek, amikor a bennlakó tulajdonostárs nem kötelezhető a kiköltözésre, például amikor a lakás a volt házastársak közös tulajdonában áll, és a lakás használatát a felek megállapodása vagy bírói ítélet a családjogi törvény alapján rendezte. Ilyenkor a házastárs csak akkor kötelezhető a lakás elhagyására, ha a használat újrarendezésének a feltételei fennállnak, és távozása indokolt.
Felmerülhetnek még további különös méltánylást érdemlő körülmények is, pl. élettársi kapcsolatból származó, és a volt tulajdonostárs, élettárs által a lakásban nevelt kiskorú gyermek érdeke, tulajdonostárs életkora, egészségi állapota. Ha fennmarad a lakáshasználat, a bíróság a visszamaradó volt tulajdonostárs lakáshasználatát a tényleges szükségleteire korlátozza, és az életviteléhez nem szükséges ingatlanrészek kiürítését és birtokba bocsátását rendeli el.
Abban az esetben, ha a tulajdonostárs a közös tulajdon megszüntetése ellenére az ingatlanban marad, a bíróságnak meg kell határoznia a lakáshasználat jogcímét. Ez történhet a felek megállapodása szerint, de lehetséges haszonélvezeti jog vagy a használati jognak a bíróság által történő alapításával is. Az új jogviszony tartalmának azonban lehetőleg olyannak kell lennie, amely a használat átengedésére nem nyújt lehetőséget, más személyek befogadását meghatározott körre szorítja, és a használat időbeli határait is megszabja.
Árverés esetén
Ha a bíróság a közös tulajdonnak árverés útján való megszüntetését rendeli el, akkor jár el helyesen, ha az árverés sikerétől függően a bennlakó volt tulajdonostársat kiköltözésre, és a lakásnak az árverési vevő birtokába bocsátására kötelezi. Az is elképzelhető, hogy a jogcím megjelölésével a volt tulajdonostárs lakáshasználata egészben vagy részben továbbra is fennmarad, de ekkor a bíróság az ingatlan árverési értékesítését ezzel terhelten rendeli el. A bíróságnak mind az árverési értékesítés, mind megváltás esetén meg kell állapítania az ingatlan értéket, ezt pedig lényegesen befolyásolja az a körülmény, hogy a volt tulajdonostárs a lakást továbbra is használja vagy sem. Mivel ezt az ékcsökkenést a tulajdonostárs bennlakása okozza, így ennek hátrányos következményeit is a lakásban visszamaradó tulajdonostársnak kell viselnie, vagyis a forgalmi értéknek csak csökkentett részét kaphatja meg.
Hozzászólások