Az emberiség régi törekvése, már az ókori görögöknél is felmerült, hogy az építkezések alkalmával ne kelljen mindig minden alkalommal kitalálni, hogyan és mit kell csinálni, hanem minél gyorsabb, egyszerűbb legyen a megvalósítás, ami persze nem jelent igénytelen kialakítást. Erre találták ki a modulust, ami az oszlop alsó átmérőjének a fele, vagyis az alsó oszlopátmérő sugara, ezután már csak ezt és az épület arányait kellett meghatározni, a többi rész méreteit már tudták az akkori építők.
Ugye mennyire hasonlít a modulus a mai modul szóhoz, hiszen ebből ered a mai elnevezés is? Hasonlóan modul rendszerben épültek annak idején a középkori templomok, katedrálisok, de a még gyorsabb építéshez a modul rendszeren kívül szükség volt az előregyártásra. Az első előregyártott terméknek nevezhetjük a téglát is, ezt már a rómaiak, sőt, korábbi korok is használták. Ezt próbálták fejleszteni, tovább gondolni, a XX. században megpróbálkoztak a blokkosítással, amikor is előre falazott szerkezeteket emeltek a helyére, de ez a nagyigényű utómunka miatt nem hozta meg a várt eredményt. A második világháborút követően vidékről özönlöttek a városba az emberek, a leamortizálódott lakásállomány és a társadalmi átrendeződés miatt szükségessé vált nagyon rövid időn belül nagyon sok lakás, ekkor érkezett meg a paneltechnológia. Az újdonságot a francia Raymond Camus mérnök 1948-ban szabadalmaztatta, amely kész szerkezeti elemeket készített, majd ezeket az építkezésen csak össze kellett szerelni. Később ezt vették át a szovjet házgyárak, és ez a technológia terjedt el Magyarországon is.
Paneles technológia családi házaknál
A házgyári paneles építési technológiánál (nagypaneles rendszer) először egy fogadószintet építenek vasbetonból, ez lehet egy gerendarácsalap vagy a pince szintje az épületnek. Erre kezdik felépíteni, összeszerelni a paneleket, ebből készülnek a főfalak és a válaszfalak egy része is. Más érelhatároló szerkezeteket téglából vagy fából (strang burkolatot) készítenek, néhány típusnál kész blokkokat (pl. fürdőszoba) emelnek a helyükre, majd az elkészült szintre kerül a panelfödém. A panelek egymáshoz kapcsolását száraz vagy nedves kapcsolattal oldották meg, azaz vagy a panelokból kiálló vasbetéteket hegesztették össze, vagy vasalták össze és kibetonozták (néhány helyen csavaros kötések is találhatók). A panelos technológiát családi házakra ma is használják, de ez egy más, úgynevezett kéregfalas technológia. A kéregfalas technológia egy, a közepén üreges, a két szélén vasbeton panel, amit a helyszínre szállítás után szerelnek össze, és öntik ki a közepét betonnal. Így egy szerkezetkész ház megépítése lényegesen gyorsabb és egyszerűbb, mint a hagyományos építési módok esetében. A panelekbe már a gyártás során belekerülhetnek az elektromos szerelvények is, dobozok elhelyezése, emiatt a védőcsövezés helyszíni vésésének munkafázisa is kihagyható. A födém paneleket elhelyezéskor alá kell dúcolni, majd a felső részét kibetonozni. A gyártási technológiából adódóan a panelek felülete sima, nem igényel vakolást, egyből glettelhető, festhető.
Vasbeton téráthidalók
Az előre gyártott vasbeton téráthidalások döntően családi házaknál használatosak. Ezek a „G”, „GM”, „E”, „F” gerendák, a körüreges födémpanelek a hozzájuk tartozó béléstestekkel, födémtálcákkal, valamint a vasbeton áthidalók. Elhelyezésükhöz alátámasztó dúcolást kell alkalmazni, majd a koszorú és felbeton elkészítése, megszilárdulása után lehet elbontani. Ez jóval lassabb technológia, mint a házgyári paneles vagy a kéregpaneles technológia, de gyakorlatilag házilag kivitelezhető.
Fa könnyűszerkezetes technológia
Az előre gyártás másik iránya a könnyűszerkezetes technológia. Itt is „paneleket” készítenek, de nem vasbetonból, hanem fából. Ennél a technológiánál a tartószerkezet készülhet teljes egészében fából, vagy lehet acél, faanyagú burkolattal (középületeknél vasbeton oszlopokkal, acél vázzal és tetőszerkezettel). A fa könnyűszerkezetes épületeket modul rendszerben tervezik, elemeit, a kész falpaneleket, modulokat üzemben gyártják. Itt már a tervezésnél figyelembe kell venni a telek elhelyezkedését, mivel a házat és annak szerkezetét úgy kell megtervezni, hogy az modulárisan nemcsak gyártható, de a méret és súlykorlátozások miatt közúton szállítható is legyen az adott helyszínre. A tervezést követően legyártják az elemeket, ahol a szerkezeti és gépészeti elemeken túl a külső szigetelésen és belső gipszkarton burkolatokon keresztül akár a végső hideg- melegburkolás és a festés is megtörténik. A tervezéskor figyelembe kell venni, hogy a ház statikáját ne csak a ház végleges helyén értelmezzék, mivel a házakat a gyártás és a végleges helyszín között mozgatják, szállítják, így szükséges a dinamikusan fellépő erőkkel is számolni. A szállítás alacsonypadlós kamion pótkocsin történik, az emelés mindig darut igényel.
Modulházak
A modulházak is egyfajta könnyűszerkezetes épületek, előre gyártva. Itt sok esetben magát a házat és a födémet egyben gyártják és építik, majd pedig a tetőt egy második részletben szállíthatják. A tető érkezhet modulokban, a héjazattal együtt, vagy szeglemezes vázszerkezetként, helyszíni fedéssel. A moduláris lakóházakat az adott ingatlanon a végleges helyükre emelik, a kötési pontokon megtörténik a modulok végleges összekapcsolása. Természetesen a helyszínen is szükség van még további munkavégzés, a csatlakozási pontokon gipszkartonozni és festeni kell. Amennyiben van rá mód, már a gyártáskor rákerül a házra a homlokzati szigetelés és annak végleges burkolata, és a helyszínen a modulok csatlakozásánál már csak össze kell dolgozni. A moduláris házak alapozása általánosan betonalap, de készülhetnek talajcsavaros alapozással és egyéb alapozási rendszerekkel is (például pince).
Acél könnyűszerkezetes házak
Az acél könnyűszerkezetes házak eltérnek a fából készültektől: nem készítenek komplett részeket, a helyszínen szerelik össze az egész házat. Először itt is elkészítik a beton (vasbeton) alapokat, a fogadószintet alápincézve vagy anélkül. Erre szerelik össze az acélprofilokat, ami majdnem olyan, mintha gipszkartonfalat szerelnénk, annak továbbfejlesztett változata. A vázszerkezet hidegen hengerelt horganyzott acél „C” és „U” profilokból áll, vastagságuk a szükséges teherbírás függvényében 0,6 – 1,5 mm közötti lehet, hossza igény szerinti. Horganyzott acélprofilokból készül a tetőszerkezet is, amelyre kívülről OSB lap, hőszigetelés, majd vakolat kerül, a belső oldalt pedig párafékező fólia és két gipszkartonréteg takarja. A belső felület ezután festhető, tapétázható vagy burkolható. Az acélszerkezet nagy előnye, hogy gombafertőzésekkel szemben ellenálló, érzéketlen, valamint környezetbarát. Az ilyen típusú házak meglepően gyorsan felépíthetők, ha az alap/fogadószint elkészül.
Hőszigetelt redőnytokok
Egyéb kész szerkezeti elemek is léteznek a házépítésnél, ami nem a klasszikus szerkezetet takarja, ilyenek például redőnytokok, kész lépcsőelemek, tetőelemek (daruzható, készen a helyszínre szállított székállások), angolaknák… A mai redőnyök anyaga műanyag vagy alumínium, utóbbiak hő- és hangszigetelő képessége sokkal jobb. Régebben a redőnyöket a homlokzati síkkal megegyező kötényfal mögé építették be, a kapcsolt gerébtokos ablak fölé, így kívülről nem látszódtak, de nem lehetett őket hőszigetelni. Manapság a kötényfalat az ablak fölé teszik, és elé építik be az előregyártott redőnytokot, így a redőnytok és a kötényfal közé berakható hőszigetelés (a redőnytok fölé is). A redőnytok homlokzat felőli síkján szükség szerint vastagítható hőszigetelő betét található, hogy a homlokzattal egy síkba kerüljön. A szerkezet építésével egy időben is beépíthető előregyártott hőszigetelő redőnytok, ahol a tok egy hőszigetelő elem, a fal teljes keresztmetszetében, amibe a kiváltó vasalását be lehet építeni. Házunk tervezésekor talán a legjobb választás ez az áthidaló és a redőnytok funkciót egyesítő, szabadalmaztatott magyar redőnytokrendszer, amelybe később is beszerelhető a redőny és a szúnyogháló, bontás és átalakítás nélkül. Vakolás után a redőnytok csak részben látható, és a szerviznyíláson át könnyen javítható.
Hozzászólások