Egy kertész mondás szerint nem az ember választja a növényt, hanem fordítva: a növények az embert, hiszen csak akkor „érnek” kertté, ha jól érzik magukat, ha gazdáik megfelelően ápolják. Ennek a kertnek a tulajdonosai álmukat saját kezűleg váltották valóra, amikor néhány évvel ezelőtt nekiláttak a ház körüli parkosításnak. Az első dolgunk elcsodálkozni azon, vendéglátóink milyen finom érzékkel nyúltak a természethez. A sok-sok zöld csodás látványán túl a kert nagy érdeme a tér praktikus felosztása, a növények elrendezése: füvet csak a telek nagy, egybefüggő részeire telepítettek, a járda és a ház határolta területeken hol sziklakert, hol egy-egy magányosan álló növény, például törpefenyő (Pinus mugo) varázsolja élővé a kőből kirakott járóutat. A talajt takaró murva fehér színe kontrasztos hátteret ad a beültetett növényeknek, a színes lombú kertészeti változatok is hatásosabb fellépést kapnak. A fehér kőzúzalék a színek és formák hangsúlyos kiemelésén túl megkönnyíti a terület gyommentesen tartását, valamint csökkenti a talaj kiszáradását és felmelegedését.
Szembetűnő, hogy a magasabb növésű fák, cserjék, inkább a kert külső vonalaira kerültek, valamint oda, ahol térhatároló szerepet töltenek be. A növények magassági elrendezésének köszönhetően a pázsiton sétálva jól belátható a kert. Itt-ott találunk ugyan szoliter növényt; a szemünk megpihen rajtuk, de az átláthatóságot nem akadályozzák.
A kertben az árnyliliom (Hosta sp.), a juhar (Acer sp.), a som (Cornus sp.), a kecskerágó (Euonymus sp.) színes lombú változatait, sőt, az egyik sziklakert mellett arany lombszínű tuját (Thuja sp.) is felfedezhetünk. Vendéglátóink különleges formákat csempésztek be a növények színes kavalkádjába. A kert dísze a koronába oltott, csüngő ágú „szomorú” vörösfenyő (Larix sp.), amely nevével ellentétben láthatóan nagyon boldog, hogy ilyen jó helyre került. A kerti sütő „őreiként” cserépbe ültetett, gömb formájúra nyírt cserjék nőnek jobbról is, balról is. Számos, hazánkban is jól tartható faj alkalmas a cserjék közül a cserepes tartásra, és arra, hogy formára nyírjuk őket. Utóbbiaknak mindössze két főbb kritériumnak kell megfelelniük: levélzetük lehetőleg dús és apró legyen, ágrendszerük pedig sűrű, így nyírással könnyen kialakíthatunk különféle formákat.
{gallery}images/stories/verysimple/mediterran/f{/gallery}
Gömb alakú koronájával és legyezőszerű leveleivel különleges látványt nyújt a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), amely nemzetségének egyetlen ma élő tagja. A törzsfejlődés során ennél a növénynél vált el a harasztok (ismertebb képviselőik a páfrányok) és a nyitvatermők (azaz a fenyőfélék) fejlődési vonala. Ha megfigyeljük a levelek mintázatát, nem kell nagy fantázia, hogy meglássuk: az erezet a későbbi fejlődési vonalat, a még összenőtt tűleveleket ábrázolja.
De kanyarodjunk vissza a magas törzsön kialakított gömbkoronához, hiszen a kertben növő páfrányfenyő-változat is ennek a jeles képviselője. Biztosak lehetünk abban, hogy mutatós növénye lesz a kertünknek, mert a törzs magasságával szemmagasságban hozza érdekes formájú leveleit, ráadásul a fűnyírást is megkönnyíti azzal, hogy nem a talaj közelében ágazik el. A zöld környezet mediterrán jellegét a kerítés mellé ültetett bambusz hangsúlyozza. Mivel nemzetségének egyes fajai a mi vidékünkön is biztonsággal kint tarthatók télen, évről évre hangulatos színfoltjai lehetnek kertünknek.
A cserépbe, dézsába ültetett agávé (Agave sp.) és a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei) szintén mérsékelten fagyálló, így elegendő csak akkor fagymentes helyre vinnünk őket, amikor az első mínuszok beköszöntenek.
{gallery}images/stories/verysimple/mediterran/a{/gallery}
A tó szomszédja, egy kővel kirakott, alacsony támfal hidalja át a kert szintkülönbségét, ami egy-két lépéssel „megmászható”. Itt a növények beültetése és a kaput mintázó pergola mintegy szobákra tagolja a kertet. Ám, mivel jól átláthatunk egyikből a másikba, egyáltalán nem szűkíti le a teret.
A kert talán legkellemesebb helye a tó. Kő támfala jó hátteret fest a csobogó víz látványához. A viszonylag kicsi tó körül körbefutó lépőkövek hasznosak és a szemnek is tetszők: egyrészt stabilan rögzítik a tófóliát, lerakásuk vonalvezetése pedig arra csábít bennünket, hogy körbesétáljuk a tavat, közelebbről is megszemléljük a növényeket.
Vendéglátóink különösen szerencsésnek mondhatják magukat, hogy az elképzeléseik megvalósítását kutyájuk, Thomas is támogatta.
A látvány magáért beszél.
TIPP
Vízpart-imitáló növények
Egy természetes tónak a parti sávjában a talaj folyamatosan nedves, hiszen a víz oda is kiszivárog. Egy kerti tónál azonban az előregyártott mederrel, vagy a tófóliával vízzáró réteget alakítunk ki, megakadályozva a víz eltűnését. Emiatt azonban a parti sáv szárazabb, mint természetes körülmények között. Ide vízpart-imitáló növényeket célszerű ültetni, amelyek alapvetően nem a vízhez kapcsolódó vegetáció tagjai, ám megjelenésükkel annak hangulatát hozzák, és szárazságtűrőbbek. Jó választás a keskeny, sásszerű levelekkel rendelkező sásliliom (Hemerocallys sp.), vagy a szintén vízpartokon jellemző, lapufélékre hasonlító, szárazabb talajt is kedvelő árnyliliomok (Hosta sp.). Ezek a növények alapvetően nem vízpartiak, de nagyon jól beleillenek a képbe.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások