A ház hatalmas télikertablakokkal fordul az utca felé. A terrakotta és zöld árnyalatok magától értetődően illeszkednek a környezetbe
A sajátos, délszaki ház már a főútról is látszik. Aztán, ahogy baktat az ember felfelé a dombon, olykor eltűnik a szeme elől, mígnem az utolsó kanyar után teljes valójában feltárulkozik. Finom hajlatú sátortetejével, terrakotta-zöld színeivel vidáman üldögél a csúcson. Mint egy toronyépítmény, amely maga is meglepődve a környező táj szépségétől, kissé leereszkedett a földre, hogy ott megpihenve, jól körülnézzen.
Sokáig keresgéltek a tulajdonosok a környéken, míg rátaláltak erre a különös formájú telekre, de azonnal megérezték, ehhez fogható lenyűgöző körpanoráma kevés van a budai hegyvidéken. Ezért is építtettek sokteraszos, több télikertes házat, hogy bármelyik pontjáról nyugodtan körbetekinthessen az ember. Valószínűleg ez a – csúcsos” gondolkodásmód eredményezte azt is, hogy az építész egy központi tengely köré építette a házat. A tágas nappali közepén egy impozáns oszlop osztja meg a teret, egyik oldalán kandallóval, a másikon könyvespolccal Ez az izgalmasan tagolt tér ad helyet a vendégfogadó-tévéző ülőgarnitúrának, a mennyezetig érő Lingel könyv-szekrénynek a nyitható rekeszekkel, amelyet a híres család leszármazottjának cégével csináltattak. A falat középen egyedi falikárpit díszíti, és sokszor ide hordják a nappaliba játékaikat a kisgyerekek is.
A központi térből kiinduló sugarak egyike a konyha-étkező felé nyílik, ahol a konyhabútort elismert asztalosmester készítette, és jól illeszkedik hozzá az étkezőgarnitúra, amely már a konyhához kapcsolódó üvegfalú télikertben van, s ezáltal benn is – kinn vagyunk. Evés-ivás közben is úgy érezzük, mintha a kert része lennénk. Bevallása szerint ezt az érzést akarta erősíteni a háziasszony, amikor a kinti környezetet meghagyta a maga természetes valójában.
Egy másik útvonal a nappaliból egy másik télikerthez vezet, és azon keresztül egy vendéglakosztályhoz, amelyben a nagyszülők laknak, mikor meglátogatják a két kisunokát. Ezt a lakrészt kívülről is meg lehet közelíteni. Ez a terület (és a fölötte illetve alatta lévő házrész) nemrég, egy toldással került az épülethez, amikor kiderült, hogy a növekvő családnak szűk lett a hely. S bár a karibi térségben szükség szerint spontán toldalékokat erősítenek különféle irányokban az ilyen házakhoz, itt, a magyar dombtetőn ez nem a bájos szabadosság, hanem a rendetlenség érzetét keltette volna, így az új épületrészt kívül-belül kiválóan összedolgozták az alapegységgel. Észre sem lehet venni, hogy eredetileg nem öt, hanem csak négy raszterből állt a ház.
A nappaliból egy harmadik irányban indulnak a lépcsők. Az alagsor különféle tereiben a toldás segítségével már mindennek jut hely, a mosókonyhától a tárolókon vagy a jacuzzin át a szaunáig. És természetesen itt lehet bejönni a garázsból is. Az emeleten négy szoba és egy különleges, emelvényes fürdőszoba van, ahol fába süllyesztett kádból lehet gyönyörködni a panorámában. A házaspár meleg, nyári éjszakákon a teraszon szokott aludni. A ház ura egy pompás sarokszobát kapott ihlető dolgozóul, a gyerekek pedig egyelőre együtt hancúrozhatnak egy viszonylag nagyobb méretű gyerekszobában. Később ezt a helyiséget akár le is lehet választani.
Amikor a házbeli sétáról visszatérünk, a gyerekek éppen az épület makettjével játszadoznak. Íme, a karibi tünemény is forgatható, megtapogatható babaházzá vált. Ez a gondolkodásmód jellemző a háziakra, hiszen barátságos és emberközeli otthont akartak teremteni. Sokat segített nekik ebben két belsőépítész Horváth Viktória és Nánásy Zsolt. A házaspár a mediterrán színekhez vonzódik, ezért választottak terrakottát, mogyorót, kobaltkéket, és toldották art decós bútorokkal a minimal szűkszavúságát. És ezért voltak nagyon szomorúak, amikor egyik kismadaruk a szabadságot választva kirepült az ablakon. Hát érezheti magát rabnak valaki egy ilyen házban –
Megbízhatóság és fantázia
Virág Csaba házaira három dolog minden bizonnyal jellemző: 1. pontosan megfelel a funkciójának; 2. nem ráaggatott díszként, hanem belülről sugározza választott stílusát; 3. lüktetően mai. Az első eredetét könnyű meghatározni, hiszen Virág Csaba úriember. Ez nem csupán külsőségekben nyilvánul meg, magas, szikár alakjában, fogai között szűrt, finoman ironikus beszédében, vagy abban, hogy kedvenc itala a whisky. Nemcsak abban, hogy kilenc évvel a halála után is tisztelettel adózik első felesége, Pázmándi Margit építész emlékének, és kiállítást szervez a tiszteletére. Hanem abban is, hogy állja a szavát. Tudja, hogy amikor az építész lerajzol valamit, nem tehet felelőtlen ígéreteket. Minden házával arra buzdít: az építmény legyen az, ami. Ne hazudjon, ne tetszelegjen. A legfurcsább Virág Csaba modernsége. Nyilván sok oka van, hogy ez a hetvenéves építész életigenlőbb, merészebb, mint sok feleannyi idős kollégája. Talán a két világháború közötti magyar építészgeneráció, mások mellett Molnár Farkas vagy Fischer József munkássága éreztette meg vele, mit is jelent a modern építészet, és milyen erősen kötelezi az igazán jó, lelkiismeretes tervezőt arra, hogy mindig olyan formákat hozzon létre, olyan anyagokat és építészeti megoldásokat alkalmazzon, amelyek a saját korának életérzéseit sugározzák. Csakhogy Virág Csaba nemcsak úriember, jó tanár és a kor levegőjére figyelő ember, hanem – nagy játékos” is. Mert ugyan mit érne fantázia és kalandvágy nélkül – Építményei rendre meghökkentik az embereket. Ha Nyugaton élne, talán nem kellett volna olyan sokszor boszszankodnia hatóságok, megrendelők és kivitelezők gyakran minőségromboló döntésein, és lehet, hogy benyújtotta volna pályázatát a World Trade Center helyén épülő új komplexumra is. Itthon azonban vihart kavart az MTI új székháza a Naphegyen ugyanúgy, mint a várbeli Villamos Teherelosztó, vagy a Buda Center a Hegyalja úton. Õ ezeket tapasztalva elmosolyodott, papírt vett elő, és egy házaspár kívánságára élvezettel lejátszott egy másik játékot: karibi házat varázsolt az egyik budai dombtetőre.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások