Borbála iparművészeti munkái valójában festményei átértelmezései alkalmazott műfajokra. Keresve a válaszokat a lét alapvető kérdéseire, formálódott, alakult az a képi nyelv, amelyiket magáénak érez. Képzőművészeti tevékenysége mellett Japánban elsajátította a tradicionális kimonófestési technikákat. A legszebb remekművek a mai napig is az évszázados hagyományok szigorú betartásával készülnek. A tervei alapján készített gyári, főként nyomott technikán alapuló textilkollekciókat Japán legnagyobb áruházai forgalmazták.
A két tokiói és majd három new orleansi év erősen befolyásolta és alakította a művész gondolkodását, a világról alkotott képét, és ennek tükröződéseként munkái hangsúlyát. Harmóniára, harmónia teremtésére törekszik, sajátos koordinációra egy adott területen belül, ahol a tárgyak külön-külön, s együtt is teljes egységet alkotnak. Képzőművészeti tevékenysége mellett New Orleansban főként egyedi tervezésű bútorkárpitok, lakástextilek és estélyi ruhák festésével és tervezésével foglalkozik, de gyári sokszorosításra is készít textilterveket.
A művész szerint a festmények, bútorok, textíliák, porcelánok sajátos egységet képeznek. Megjelenítenek egy gondolatot, egy motívumkincset, alkalmazkodva az adott anyaghoz, annak faktúrájához, formájához, lehetőségeihez. A lakás használója e festményként megkomponált belső térben, e tárgyakkal szerves egészet alkotva él.
A festett kárpitok mindig megkomponált, egyedi, a használójához alakított kézi festésű darabok, végtelen variációs lehetőséget adva. Alapul a hagyományos kimonófestési technika szolgál, vegyülve saját fejlesztésű technikával.
A Hollóházi Porcelángyárral egyéves közös kísérletezés eredményeként most készült el a négy darabból álló B7orabo dísztárgykollekció, mely szeptembertől látható a márkaboltokban.
Hozzászólások