Penthouse-lakó playboy és a nagycsaládos, aki csak szükségből lett a bárányfelhők alsó szomszédja, messzemenőkig egyetértenek: tetőtérben lakni életforma. Pedig sokáig lenézték a „felkapaszkodottakat”: a manzárdok lakóit egyáltalán nem jegyezte magasabban a polgári sznobéria, mint a szuterénekéit. Ma már az építkezők, otthonkeresők egyre nagyobb hányada választ olyan lakóingatlant, amelynek meghatározó részét (esetleg egészét) adja a tetőtérben kialakított élettér.
Belvárosi környezetben új építésű lakás szinte csak az eddig kihasználatlan padlások upgrade-jével elképzelhető. Ugyanakkor családi vagy ikerházban különösen magától értetődik, hogy a padlásteret építtetjük be, ha nagyobbítani akarjuk a lakóterületet.
A tetőformák
Az, hogy egy padlástér alkalmas-e tetőtér-beépítésre, a tetőszerkezet formájától, alakjától is függ. A nyeregtetőnek megvan az az előnye, hogy két egyenes oromfalazatból áll, így szinte felkínálja azt a lehetőséget, hogy a teljes tetőszerkezet megemelésével, azaz egy úgynevezett térdfalas tetőszerkezet kialakításával a padlástér lakható területét lényegesen növeljük.
A kontyos tetőszerkezet legnagyobb hátrányát a négy élgerinc és az azok által határolt alapterület jelenti, habár a magasság még így is elegendő marad. A padlásterek beépítéséhez az ideális tetőszerkezeti hajlásszög 35-55° között van.
Itt említjük meg a szolár tetőelemeket. Alkalmazásuk egyrészt esztétikus, gyakorlatilag minden hajlásszögű tető részét képezhetik, és ami a legfontosabb: alkalmazásukkal a napsugárzás nem hogy károsítja a tetőszerkezetet, de hasznosul. Az ilyen megújulóenergia-termelő berendezés több évtizedes élettartama alatt jelentős kiadáscsökkentést eredményez.
Építési engedély
Mivel a tetőtér-beépítés engedélyköteles változtatásnak minősül, azt engedélyeztetni kell, tehát építészt igényel az is, ha az építtető tetőterét saját kivitelezésben építi meg. Felsorolunk néhány fontosabb előírást, amelyek figyelmen kívül hagyása később akadályozhatja a munkafolyamatot:
Szigetelés
A megfelelően üzemelő tetőtérnek meg kell akadályoznia, hogy nedvesség kerüljön a tetőszerkezetbe, ez pedig a gőz-, illetve légzárók, valamint páraelvezető alátétfedés segítségével történik. Az esetlegesen beszivárgott vizet azonnal el kell vezetni, ez pedig általában két hátsó levegőztető sík segítségével történik. Ezek a tető oldala és a páraelvezető alátétfedés, illetve a hőszigetelés felső része között találhatók. Természetesen a hátsó levegőztetők csak akkor működnek, ha az ereszcsatornán, azaz a tető legalsó részén egy bevezető levegőnyílás, míg a gerincnél, azaz a tető legmagasabb részén kivezető levegőnyílás erről gondoskodik.
A szigetelést tekintve alapvetően három lehetőségünk van: a szarufák között, a szarufákon, a szarufák alatt. A leggyakrabban a szarufák között alakítják ki a szigetelést, mivel ott viszonylag egyszerűbben kivitelezhető. A folyamatos hőszigetelő réteg azt az előnyt nyújtja, hogy a szarufák alatt is van szigetelés. Hátránya, hogy a szarufák alatti szigetelés a padlástér belsejét tovább csökkenti. A szarufákra helyezett szigetelésnek több előnye is van, a legfontosabb: az ilyen hőszigetelés – rendszeréből adódóan – hőhídmentes. A tetőszerkezet a szigetelőburkolaton belül van, így az is lehetséges, hogy a szarufákat belülről teljesen szabadon meghagyják, ami a padlástérnek rusztikus hatást kölcsönöz.
A nem kívánt hőhidak elkerülése érdekében az utólagos, szarufák közötti megoldás kevésbé javasolható, mint a folyamatos, szarufák fölötti.
Mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy a megfelelő szigetelés hiánya a meleg, nyári hónapokban akár lakhatatlanná is teheti a tetőtéri szobákat: ezért nagyon fontos, hogy tartsuk be a gyártók ajánlásait (amelyek általában szigorúbbak a 2006-ban életbe lépett hazai előírásoknál). Hagyományos szigetelőanyagok használatakor minimum húsz centiméteres rétegvastagsággal számoljunk, de a túlméretezés ez esetben csak előnyt hozhat. Legalábbis közérzeti szempontból, esztétikailag (és a helykihasználás tekintetében is) szerencsésebb megoldás, ha olyan terméket választunk, amely már kisebb vastagságnál is produkálja azokat a hőtechnikai mutatókat, amelyeket a kevésbé modern matériák csak több mint kétszer akkora rétegben.
Fakezelés
Az olyan tetőtér-beépítés, amely hőszigetelt, szarufázott és belső tere be van burkolva, a tetőteret hosszú időre lakhatóvá teszi. Éppen ezért biztosnak kell lenni abban, hogy a tetőtér farészei sértetlenek, kártevőktől mentesek és statikailag megbízhatóak. Régi építésű fedélszékek esetében gyakran beszélhetünk olyan kártevőkről, amelyek a tetőszerkezetet károsítják. A hozzá nem értő embertől túl nagy követelmény, hogy megállapítsa a szerkezet károsodását és annak mértékét. Gyakran lefaragásra is szükség van, hogy a rágási járatokat megtaláljuk. Ajánlatos tehát a munkálatokban faipari szakembert is bevonni. Ilyen károsodás esetén elkerülhetetlen a kémiai faanyagvédelem, amely megelőző, tehát a jövendőbeli károsodásokat is megakadályozza. Az erősen sérült részeket természetesen ki kell cserélnünk.
Anyagok és rendszerek
Építési anyagként beváltak a gipsztáblák, a fa- és műfa anyagok, a sejtbeton és a csempék. A gipsztáblák a tető belső oldala, a falak burkolására szolgálnak. A gipsz klímaszabályozóként is működik, mivel a felesleges nedvességet a helyiségek légteréből magába szívja, és szükség esetén kiengedi azt magából. A fa is hasonlóképpen használható: szelvényfalaként vagy falburkolatként a mennyezet és a falak befedésére szolgál; illetve deszkázat vagy parketta formájában is szóba jöhet.
A sejtbetont felhasználhatjuk a tetőtérben térelválasztónak, belső falnak, nyerhetünk vele egy második padlósíkot, például a fürdőszobában.
Tetőablakok
A tetőtér beépítésekor a legjobb kihasználás érdekében több szempontot is szem előtt kell tartanunk. A lakók számára talán az ablak magasságának, pozíciójának megválasztása a legfontosabb. Meg kell említenünk, hogy az ablakoknak nincs általánosan meghatározott magassága, mert az nagyban függ a felhasználók funkcionális és kényelmi szempontjaitól. Általános szabályként elmondható persze, hogy minél alacsonyabb a tető, annál hosszabbnak kell lennie az ablaknak. Mivel az ablak a középső vízszintes tengely körül fordul – a forgástengely fejmagasság fölött legyen! – és a nyitószerkezet a szárny alsó részén helyezkedik el, ennek megfelelően kell biztosítani az ablak kényelmes pozícióját. Ez általában a padlótól számított 90-130 cm közötti magasságban van. Szerencsés, ha az ablakot a térdfalon tudjuk elhelyezni: a tető ferde síkjába épített ablak a fényt ugyan remekül közvetíti, de a kilátásnak kisebb-nagyobb mértékben gátat szab. Ha a térdfal nem alkalmas arra, hogy nyílászárót fogadjon be, alkalmazzuk az úgynevezett kutyaólablakokat, vagyis amikor a tető ívét megtörő fülke ad helyet az ablaknak. Előnye nyilvánvaló: az üveg síkja így függőleges. (E módszerrel tetőerkély, tetőlodzsa is létesíthető.)
Úgynevezett fénycsatornák létesítése a panorámához ugyan nem segít hozzá, de a természetes fény olyan helyekre is eljuthat révükön, amelyekhez egyébként nem (pl. gardróbokba és egyéb ablaktalan helyiségekbe); méghozzá egy speciális, rugalmas cső segítségével.
Érdemes figyelembe venni egy tetőablak beépítésének külső vizuális hatásait. Egy meredekebb lejtésű tetőbe elég egy kisebb ablakot beépíteni, mint egy alacsonyabb lejtésűbe. Képzeljük el, rajzoljuk le, hogyan fognak elhelyezkedni az ablakok a már meglévőkhöz képest. Összhatásukban jól mutassanak kívülről, és funkcionálisan megfelelőek legyenek belülről is.
Természetesen nem mindegy, milyen kilátást kapunk az ablakból: ha környezetünkben a zöld természet dominál, érdemes minél több ablakot beépíteni. Ha viszont a szomszédban forgalmas autóút húzódik, akkor jól gondoljuk meg!
A nagy üvegfelületek persze nemcsak a fényt engedik át, de hőt is sugároznak, ezért a megfelelő árnyékolásról (redőny, reluxa stb.) mindenképpen gondoskodni kell.
Tetőtér-kislexikon
Építészekkel, iparosokkal vagy az építési szakhatóságok embereivel való beszélgetés során előkerülnek bizonyos szakszavak és szakkifejezések, amelyeket a tetőtér-beépítésekor használunk. Összegyűjtöttük a legfontosabbakat.
Tetőoldali padlászug:
A padlástérben a fedélhajlás alatt az eresznél lévő tér. A tető átalakításakor gyakran leválasztják a padlászugot, és egy térdfalat alakítanak ki. A tetőoldalt rakodófelületként lehet kihasználni.
Tetőkibúvó:
Ez egy tetőre kivezető nyílás a kéményseprő, a tetőfedő számára.
Profilos, csúszásmentes felülettel és biztonsági nyíláskitámasztóval készüljön.
Tetőbevágás:
A tetőtéri lakások értékét nagyban növelik a tetőteraszok és a tetőlodzsák. Ezek kialakításához azonban meg kell nyitnunk a tetőt. Ha az eresz felől nyitjuk meg, akkor tetőbevágásról beszélünk, ha csupán kivágjuk a tető felületét, tetőkivágásról.
Tetőlécezés:
A fenyő anyagból készült tetőlécezésre – általában 2,4×4,8 cm keresztmetszetű – kerülnek a tetőcserepek vagy a betoncserepek.
Ellenlécezés:
Éppen ellenkezőleg helyezkedik el, mint a tetőlécezés: a szarufákon lentről felfelé, az eresztől a taréjszelemenig tart. Ennek feladata: biztosítania kell a fedés hátsó kiszellőztetését.
A tető hajlásszöge:
A tetőforma és a tetőszerkezet mellett a tető hajlásszöge is meghatározhatja, hogy a tető alkalmas-e a beépítésre. A 35-55 fok közötti tetőhajlásszög ideális.
Szarufák:
A tartó fagerendák az eresztől a csúcsig.
Térdfal:
A különféle építőanyagokból készült többé vagy kevésbé magas falazás, így a fedélelhajlás alacsonyabb helyeit – egészen a tetőoldalakig – a használható területekről leválaszthatjuk.
Taréjszelemen:
A fedélelhajlások felső csatlakozása, ahol mindkét tetőfelület egymásba fut. A kúpcserepeket vagy úgy alakítják ki, hogy egyben a hátsó kiszellőztetés feladatát is ellássák, vagy aláhabarcsolnak.
Élgerinc:
A két tetőfelület metszésvonala, például a kontytetőnél, a csonkakonty-tetőnél vagy a sátortetőnél.
Oromszegély:
A két ferde tetőfelület lezárója az oromfalon. Ehhez speciális oromél-cserepeket használnak, de szoktak még palát és fémelemeket is beépíteni.
Szelemenes tetőszerkezet:
A szelemenes tetőszerkezet a legegyszerűbb formája a fedélszéknek. A taréjszelemen az oromfalakon fekszik. A nagyobb távolságokat oszlopokkal hidalják át. A tetőterek kihasználhatósága azáltal behatárolt, hogy egy ügyes tervező mennyire tudja ezeket az egyszerű oszlopokat, amelyeken a fedélszék ül, kicserélni, eltávolítani, lerövidíteni, stb. Az is lehetséges, hogy mint kialakítási elemet szabadon meghagyják azokat a szoba belsejében.
Hangszigetelés:
A hangszigetelés utólagos felújítása, a lépéshang-gátlástól eltekintve, szakember feladata. Minden hibás beavatkozás a terhelhetőség rovására mehet. Itt rossz helyen takarékoskodnánk.
Állékonysági bizonyítvány:
Sok öreg ház fagerendás tetőszerkezete nem eléggé biztonságos. A ház építésekor nem tervezték, hogy a padlásteret a későbbiekben be fogják építeni. Amennyiben nem kielégítő az állékonysága, akkor a statikus szakembernek meg kell vizsgálnia a tetőszerkezetet.
Eresz:
A tető alsó lezárója az esőcsatornával, a levegőztető nyílásokkal, a madárráccsal, hogy a madarak berepülését megakadályozza.
Páraelvezető alátétfedés:
Speciális műanyag felületek, amelyeket általában a szarufákra helyeznek el, az ellenlécezés alá. Utólagos elhelyezés is lehetséges, például a szarufák oldalára rögzített két léccel úgy, hogy a felület a szarufák között legyen kifeszítve. A páraelvezető alátétfedés porhó és eső elleni védelmül is szolgál.
Tűzvédelem:
Általában nem engedélyezik a padlástér átalakítását, ha a mennyezet és az alatta lévő szint fából készült. A lépcsőházaknak nem éghető anyagokból kell épülniük.
Forrás: Horst Fischer-Uhling: Tetőtér-beépítések, kényelmes padlásterek: ötletek,
részletek, példák (Sziget Kiadó, 1998); ezermester.hu, ötletmozaik.hu
Hozzászólások