A kerti térhatárolás legjobb és legszebb eszközei a sövények. Telepíthetjük a kert, a telek határaira, vagy a kerten belül, az egyes kertrészek lehatárolására, elválasztására. Szerencsés esetben és helyen akár a kerítést is helyettesíthetjük vele. Alkothatja lombos vagy fenyőféle, lombhullató vagy örökzöld.A sövényültetésnek és -gondozásnak számtalan szabálya és trükkje van. Érdemes a telepítés előtt több időt szánni a sövénybe kerülő fajok, fajták kigondolására, szakkönyvek beszerzésére, esetleg szakember igénybevételére. Soha ne másoljuk az aktuális kerti divatot, átgondolt tervezéssel tegyük inkább egyénivé úgy, hogy közben a környezeti adottságokra is figyeljünk.
Attól függően, hogy a kert az épített környezet dominanciáját hangsúlyozza-e, vagy inkább a természetet hivatott környezetünkbe csempészni, a sövény lehet nyírott vagy nyíratlan, szabadon növő. Természetesen ez utóbbi lényegesen több helyet igényel – a telek mérete is meghatározza tehát a telepíthető fajok jellegét. Egy keskeny telekből a szabadon burjánzó, két-három méter széles cserjesávok a használható terület jó részét elvennék, ezért az ilyen helyekre általában nyírott sövény ültetését javasoljuk.
Virágos sövények
Talán a legszebbek a virágos sövények: ezeket évente egyszer – virágzás előtt, mint például a Hibiscusokat (mályvacserje), vagy után, mint például a Forsythiát (aranyvessző) – formára igazíthatjuk, de nem avatkozunk durván a növekedésükbe. Így jellegüket megtartva szép virágpompával ajándékozzák meg a kerttulajdonost. Természetesen a virágzási idő nem tart örökké, ezért érdemes úgy összeválogatni a cserjesávok növényanyagát, hogy mindig legyen egy-egy díszítő szakasz a kertben.
A kertbarátok egy részét igazi gyűjtőszenvedély kerítheti hatalmába, és az összes kedvenc növényt megpróbálják – bepréselni – kertjükbe. Erről inkább lebeszéljük a tulajdonosokat, hiszen a kert egésze sokkal kellemesebb, ha megnyugtató, egységes felületek jellemzik, amelyet helyenként megszakíthat egy-egy szoliter, egyedi szépségével díszítő cserje, vagy jól összeválogatott cserjecsoport.
Az egységes felület természetesen nem jelenti azt, hogy csak egy faj vagy fajta használata lenne kötelező az egész kert lehatárolására: szakaszonként más-más, de növekedési jellegben, méretben egymáshoz illő cserjefajok kiválasztásával egységes, mégis változatos lehet cserjesávunk.
Alkalmas fajok
A kert lehatárolására általában 2?3 méter magasra növő fajokat telepítünk. Ilyenek például a Chaenomeles (japánbirs), a Cornus (som), Deutzia (gyöngyvirágcserje), Forsythia (aranyvessző), Hibiscus (mályvacserje), Philadelphus (jezsámen), Physocarpus (hólyagvessző), Pyracantha (tűztövis), Spiraea (gyöngyvessző) vagy a Weigela (rózsalonc) fajok.
A kerten belüli lehatárolásra igen jól alkalmazhatók az 1?1,5 méter magas cserjék, mint például Berberis (borbolya), a Kerria japonica – Pleniflora?, a Syringa meyerii – Palibin?, illetve a kisebb termetű gyöngyvirágcserjék és jezsámenek.
Az alacsony, 0,5?1 méteres cserjesávok ún. jelzősövényeknek használhatók, például kerti út vagy térburkolat mellett szépen hangsúlyozzák annak vonalvezetését. Ilyenek lehetnek a Potentilla (cserjés pimpó), egyes Spiraea (gyöngyvessző) fajok, a kékszakáll (Caryopteris) vagy a törpe aranyvessző (Forsythia intermedia – Minigold?) is. Erre a célra időnként évelőket is alkalmazunk, az egyik legszebb jelzősövényt például levendulából lehet kialakítani, ez a kert jellegzetes, szép dísze lehet.
Nyírt sövény
Nyírt sövény kialakítására a lomblevelű növények közül a legáltalánosabban ismert és használt fagyalok (Ligustrum) mellett a gyertyán (Carpinus betulus) és a bükk (Fagus silvatica), valamint a mezei juhar (Acer campestre) is használatosak. A híres barokk kertek sövényfalait, amelyek még ma is tökéletesen őrzik az egykori kert jellegzetes vonalait, általában gyertyánból alkották kertész elődeink.Nagyon szép, tömött nyírott sövény alakítható ki még tűztövisből (Pyracantha) és juliánborbolyából (Berberis julianae), amelyek örökzöld lombjuk mellett kertünkbe csalogatják a madarakat is.
Itt kell szólni az extenzíven fenntartott kertek sövényeiről is, ahol szintén a szúrós fajok dominanciája figyelhető meg, mint a gleditsia, a homoktövis (Hippophae rhamnoides), az ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) és a kökény (Prunus spinosa), amelyekből viszonylag olcsón, gyorsan és jól védő természetes kerítések alakíthatók ki.
Ültetés, nyírás
A határolócserjék ültetése a kerítésvonaltól fél méterre, egy kb. 40 cm széles és ugyancsak 40 cm mély árokba javasolt. A kiemelt földet visszatöltés előtt szerencsés humuszos termőfölddel dúsítani. Ezt a többletkiadást a cserjesáv gyorsabb kezdeti növekedéssel hálálja meg. Ha elegendő helyünk van, lehet két sorba is – átfedéssel, – cikkcakkban – – ültetni, így dúsabb lesz a sövény.
Ültetés után azonnal meg lehet kezdeni a nyírást: a cserjecsemeték jellegétől, elágazódásaik számától függően 10?20 centiméteres magasságban visszavághatjuk a növényeket. Ezt követően évente legalább kétszer (tavasszal és nyár elején) metsszük vissza sövényünket. Annál tömöttebb lesz, minél többször nyírjuk – azért persze engedjük közben nőni is?
Nagyon ügyeljünk metszéskor a keresztmetszet kialakítására is: mindig úgy alakítsuk a formát, hogy az alján szélesebb legyen, mint a felső részén! Ha az alja lenne a keskenyebb, nem kap elég fényt, és idővel a túlzott beárnyékolás miatt felkopaszodik, csúnya lesz.
Sövényként ültethető örökzöldek Magyarországon az utóbbi időben leginkább a fenyőfélékből – általában nyugati tuja (Thuja occidentalis) magoncokból – álló sövény terjedt el. Kétségtelen előnyei ellenére (nem kell utána gereblyézni, télen is funkcionál, valóban jó mikroklíma-teremtő) jó szívvel csak a nyugati országrészben ajánlhatjuk. Ha mégis ragaszkodunk ehhez a fajhoz, biztosítani kell az öntözést és tápanyagutánpótlást.
Hasonló a helyzet az igen szép hamisciprusokkal is, amelyek szintén igényesek csapadék, páratartalom és tápanyag tekintetében. Néhány faja (például Chamaecyparis lawsoniana) és egyes fajták mindennek ellenére igen tűrőképesek lehetnek, elsősorban öntözött, vagy aszályos időszakban öntözhető kertekben.
Sövény kialakítására leginkább a borókákat (Juniperus), a keleti tuját (Thuja orientalis) és a leylandciprust (Cupressocyparis leylandii) ajánlhatjuk a fenyőfélék közül. Bár ez utóbbi nem honos nálunk, tűrőképessége és gyors növekedése miatt egyre népszerűbb. Kialakíthatunk belőle nyírott vagy nyíratlan sövényt is. Nyíratlan sövényként ügyeljünk rá, mert nagyra nő, termete robosztus, egyes hímivarú fajtáiról pedig kiderült, hogy pollenük erősen allergizálhatja az arra érzékenyeket, ezért ezeket a faiskolai forgalmazásból már kivonták.
Igen szép sövény alakítható ki tiszafából (Taxus) is, ez elsősorban árnyékos, félárnyékos kertrészekben javasolható. Figyeljünk arra, hogy a piros magköpeny kivételével a növény minden része mérgező, kisgyerekes családoknak tehát nem ajánljuk.
Megfelelő páratartalom mellett nyírással egyes fenyőkből is szép sövény nevelhető, de a törpefenyő (Pinus mugo) az ország egész területére ajánlható. Szabálytalan növekedése nyírással szabályosabb mederbe terelhető, és szép alacsony vagy középmagas sövény lehet belőle. Érdemes különböző növekedési típusú fajtáit is alkalmazni kertünkben.
Fenyőfélék ültetése, nyírása
A fenyőfélék ültetéséhez kicsit nagyobb, 60´60 cm-es ültetőgödör javasolt, a legmegfelelőbb ültetési időszakok pedig az április és az augusztus-szeptember, amikor még elegendő idejük van a tél beálltáig a begyökerezésre.
A fenyőféléket évente egyszer, a tavasz végén nyírjuk, az intenzív hajtásnövekedés leálltával. Nyírott sövény kialakítása esetén a tervezett magasság eléréséig csak oldalirányban nyírjuk a növényeket. Fejlődésükre a legnagyobb veszélyt a téli, ún. élettani kiszáradás jelenti. Kétféleképpen is védekezhetünk ellene: a fiatal növények árnyékolásával, és fagymentes téli napokon a növények beöntözésével.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások