Igazi csemege, ha építész mutatja be a kertjét, mint ahogy tette ezt áprilisi számunkban Callmeyer Ferenc is (A MI OTTHONUNK 2002. 4. szám 76-77. oldal). Ám ha ugyanabban az utcában még két másik Callmeyer-kert is van – a fiú és a lány kertje – , akkor tovább fokozható az élvezet. A családi kertkultúra hatása dominál az utódoknál vagy az egyéniség – És mi a szerepe az időnek – Judit kertje hétéves, Lászlóé tíz. Ennyi idő egy kertben elegendő arra, hogy szembenézzünk tévedéseinkkel vagy élvezzük a sikert. Ezúttal Callmeyer Judit kertjét mutatjuk be.
sp;
yer Judit kertje egy félköríves fagyalsövény (Ligustrum vulgare) köré épült, amelyet a korábbi tulajdonos ültetett. Ahogy a fagyal körülölelte az elképzelt teraszt, egyúttal megszabta a ház méreteit is. Így nemcsak a kert, a ház kiinduló pontja is a fagyalbokor lett. Az elmúlt hét év azt mutatja, hogy nem volt jó döntés. Az első években persze sok örömet szerzett a gyönyörű, fagyal ölelte terasz, amely ráadásul deszkaborítású, ezért korántsem forrósodik úgy fel, mint a járólap, és a kétévenkénti festésen kívül semmilyen törődést nem igényel. Később azonban egyre több gondot okozott a bokor miatt megrövidített házban a helyhiány. Ami persze nem azt jelenti, hogy hiba egy növényhez tervezni egy házat, hiszen vannak jó megoldások is. De azt igen, hogy a hangsúlyok idővel megváltoznak, és könnyebb egy bokrot átültetni, mint egy házat megtoldani. Az alapelvet, miszerint a háznak a növényből kell kinőnie, a fentiek ellenére is érvényesnek tartja Judit. Ennek szép példája, hogy nincs házat övező járda, a növények a fal mellé telepedtek. Mégsem vadvirágos parasztkert, mint az édesapáé, hanem zömmel nem őshonos növényekből álló díszkert. Itt nem a madarak szórják szét a virágmagokat, mint Callmeyer Ferencnél. A kapun belépőt köszöntő fügebokor, vagy a teraszon viruló leander egy más világba vezeti a látogatót. Az elmúlt évek azonban ebben is némi változást hoztak, kezdik átvenni a terepet a több bíbelődést igénylő, de egész nyáron viruló egynyáriak, mint a parasztpetúnia vagy a vízifukszia (Impatiens).Az ilyen típusú díszkert lényegesen több gondozást is igényel, tehát nem a – lusta ember kertje?, ahogy Callmeyer Ferenc nevezte a magáét. Judit szerint napi két órát kell(ene) szánni arra, hogy a kert megkapja azt a gondoskodást, amit igényel. S kellő bátorság szükségeltetik. Az első években a kezdő kertész minden új hajtásnak örül. Másutt a növények lassan átveszik az irányítást, itt viszont Judit szigorú kontroll alatt tartja növekedésüket. A bejáratnál terpeszkedő cseresznyefát olyan vehemenciával kurtítgatja, mint mások a sövényt. Szükség is van rá, hiszen egyre nagyobb árnyékot vet. Évek kellettek hozzá, hogy bátorságot merítsen a gyönyörű fagyalbokor átszabásához is: egy átjárót vágott rajta a felső kerthez. Ezen a hosszú és keskeny, 220 négyszögöles telken ugyanis a fagyalbokor által kettéosztott kert első része nyári nappaliként szolgál, míg a másik rész füves nagy tér, a végén gyümölcsössel. A gyep itt nem az a vadvirágos mező, mint az édesapa kertjében, ahol sem öntözni, sem vágni nem kell, mert önmagát tartja fenn. Mégsem pázsit, mert Telkiben, ahol most járunk, olyan drága a víz, hogy az öntözés luxusnak számít. Ilyenkor hiányzik nagyon egy víztároló, amely a kert kialakításakor kimaradt. Hét év után viszont jó döntésnek tűnik, hogy nem épült földhöz rögzített kerti sütőhely. A kerti tartózkodás követi a nap járását, ezzel együtt mozog a grillező is. Ezen a környéken a kert része az utcafront is, amit hasonló gonddal alakítanak, mint a ház közvetlen környékét. Óvják az utcai bodzabokrokat (Sambucus), termésükből lekvárt, teát készítenek. Az utcára néző gyönyörű garázskapu Callmeyer Ferenc tervezése, ami a háziak kétkezi munkáját is dicséri.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások