Ó, de szép!! Milyen békés, mint egy üdülőben, vagy nem is, inkább szanatóriumban – ilyen és ehhez hasonló elismerő szavakat kapnak házigazdáink a látogatóktól. És valóban, kevés olyan hely található az Árpád-hídtól 15 percnyire, ahol ekkora fenyőerdő adná a szomszédságot.
A helyszín a szokásos kertvárosi képet mutatja, ahol az új építésű családi és társasházak között az ültetett fák még csak óvodás korúak, ezért inkább ma még a füvesített előkertek jellemzik az utcaképet. Az érkezőknek csak a kertkapu mellett álló eredeti amerikai postaláda jelzi, hogy itt valami szokványostól eltérőt láthat a látogató.
Az északi kapun belépve az előkert kiszáradt patakmedret idéző fehér kavicságya és a meder partján gyökeret vert örökzöldek adnak zen-nyugalommal átitatott japánkertes hangulatot. Eredetileg füvesített volt ez a terület is, ám minden eső után az ereszről lezúduló víz megállt az agyagos talajon, és inkább moha nőtt rajta, mint gyep. Ezért a füvet feltörték, és sziklakertté alakították. Ez szép és gazdaságos ötletnek bizonyult, mert alig kell locsolni az önellátó növényzetet. A törpefenyők és örökzöldek éppen olyan jól érzik itt magukat, mint az egy-két év alatt óriásira terebélyesedett árnyékliliomok gyűjteménye.
Merőben más a déli oldalon levő terasz és kert klímája. Az állandó benapozás, a lakópark szomszédos épületei és a domboldal alkotta – katlan – mediterrán tájra jellemző hőviszonyokat eredményez, amin a még alacsony, fiatal fák sem tudnak enyhíteni a lombjukkal. Így olyan hőséget és tűző napot tűrő növényeket ültettek a háziak, mint a leander, a petúnia, a mézvirág és a levendula.
Úgy van kitalálva minden, hogy tavasztól őszig folyamatosan nyíljanak a virágok. A színpompa a sárga nárciszokkal, kék fürtös gyöngyikékkel és piros tulipánokkal kezdődik, májusban virágba borulnak a rododendronok és a pünkösdi rózsa. A nyarat petúniák, levendulák és illatos mézvirág burjánzása jellemzi. Õszszel a krizantémok és őszirózsák élénk színeit a törpe juharfák és a cserszömörcebokor kísérik sárguló-vöröslő leveleikkel. Még télre is marad valami szín, az ezüstkék örökzöldek, illetve törpefenyők és bukszusbokrok adnak némi zöld árnyalatot a levelüket elhullatott, modern szoborként égre meredő faágak között.
A nyári mediterrán hangulatot idézik a teraszon és a kert egyes pontjain gondosan kompozícióba rendezett terrakotta és egyéb cserépedények. A liláskék levendula igen jól érzi magát a tűző napon, és kellemes illatot árasztva hálálja meg a gondoskodást. Óriási sárga tányérjait a fény felé fordítva már nyílik a téli madáretetés – mellékterméke?, a kis szárnyas fickók által elhullatott szotyolamagokból kikelt napraforgó. A napraforgó lábai alatt kék petúniák és rózsaszín delospermák állják a hőség rohamát.
A kert sokkal nagyobbnak hat, mint amekkora valójában, és ezt a környezethez illeszkedő kialakítással érték el. Egy ősi távol-keleti mondás szerint – ha kicsi a helyed, kölcsönözz látványt a szomszédságból?. A kert egyik oldalán távol-keleti utalások találhatók, míg a másik oldalon angolszász hatás köszön vissza. Az ázsiai hangulatról az aranyhalas medencébe csobogó, sziklakerti vízesést körülölelő kis japánkert gondoskodik. Az angolos jelleget az eukaliptusz kerti pad biztosítja, amely jól bírja a szélsőséges időjárási viszonyokat is. A terasz adirondack-napozószéke pedig letagadhatatlanul – amerikai rokon?. A köztes területet rövidre nyírt, gondosan ápolt gyep tölti ki.
Bár a kert nem a feng-sui elvei alapján készült, mégis megtalálható benne a tűz és víz, a fa és kő, a statikus és a mozgó, a szögletes és a kerek – egyszóval mindaz, ami a természet egyensúlyát adja. Talán ettől olyan nyugalmat sugárzó, békés itt minden. Búcsúzóul visszanézek. Tényleg olyan, mint egy üdülő. Vagy nem is, inkább szanatórium?
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások