Belső utazás

Belső utazás

FaceBook  Twitter  rjon neknk!

Gundel Takács Gáborral szinte minden nap találkozunk a képernyőn. Olyan közkedvelt műsorokat vezetett, mint a Játék határok nélkül és az Áll az alku. Legutóbb az István, a király című musical szereplőválogatásának műsorával, a Társulattal töltötte ki a televíziónézők estéit, júniusban pedig a futball Európa-bajnokság egyik közvetítője volt. Rendkívül elfoglalt, családszerető ember, aki fontosnak tartja, hogy minél többet beszélgessen a gyermekeivel. Második otthonában, a Magyar Televízió teraszán beszélgettünk vele.

 

 

Édesapám állatorvos volt, négyéves koromig egy major, az Imre-major volt az otthonunk, Balatonfenyvestől néhány kilométerre, délre. Igazi vidéki kis ház volt, falusi udvarral és állatokkal. Halovány emlékeim vannak róla, villanások, fotószerű képek. Az egyik ilyen emlékképem, hogy hosszú órákra bezártak a tyúkólba, de mint később kiderült, a szüleim szerint csupán alig egy-két perc volt az egész. Gyermekfejjel mindent másképpen látunk és érzékelünk, jóval monumentálisabbak a dolgok. Az Imre-majori ház is évekig úgy élt az emlékezetemben, mint egy hatalmas épület. Tizenkilenc éves koromban ellátogattunk egykori otthonunkba nosztalgiázni, és nem akartam hinni a szememnek: mennyire más valójában, mint ami az emlékezetemben élt. Érdekes, hogy ugyanaz az életszituáció fogadott bennünket, amiben mi éltünk. Akkor is egy fiatal állatorvos lakott a házban a családjával. Megható volt.

 

Aztán az apai nagymamám megbetegedett, és mi Budapestre, a Péterffy Sándor utcai kórház szomszédságába költöztünk, édesapám „szülői házába”. Ott éltünk az apai nagyapámmal. Gyönyörű, nagy, klasszikus polgári lakás volt, óriási belmagassággal, gipszstukkó díszítéssel a mennyezeten. Ez a lakás ma az édesanyám otthona, a nagyapám többezer kötetes könyvtárával és régi bútorokkal berendezve.
A vidéki élet igazán soha sem hiányzott, mégis vágytam arra, hogy kertes házam legyen. A családommal vásároltunk egy nyolcvan százalékos készültségi fokon lévő házat a főváros szomszédságában, így aztán mi dönthettük el, hogy hová kerüljenek
a falak, és milyenek legyenek a burkolatok. Egy légtérben hagytuk a nappalit, az étkezőt és a konyhát, a falakat meg antik hatásúra festettük. A feleségemnek nagyon jó érzéke van a lakberendezéshez, úgyhogy sikerült megvalósítanunk a vágyainkat. Egy földszintes, kedves mediterrán ház a miénk.
A mediterrán világ közel áll a lelkemhez. Szeretem a mi kis országunkat, de egy tengerpart nagyon hiányzik. Ha azt kérdezné valaki, hogyan képzelem el öreg napjaimat, akkor azt mondanám: egy hajón cirkálva az Adria és az Égei-tenger görög szigetvilága között. Néha átugranék Máltára… Hajó, víz, szigetek, napsütés és, finomabbnál finomabb tengeri ételek. Mi kell még!
Annak idején, amikor az Imre-majorban laktunk, az édesapám az ottani emberektől sohasem fogadott el pénzt. Imádta a régi kacatokat, így inkább megkérte a háziakat, hadd menjen fel a padlásra a kidobásra ítélt lomok közé, keresgélni. Ott aztán összeszedett minden vackot: korsót, törött pengéjű kardot… A háziak még hálásak is voltak, hogy a doktor úr elviszi a sok kacatot. Apám pedig boldog volt újdonsült szerzeményeivel. Hát ezt, a régiségek iránti rajongást én bizony örököltem tőle! Nagy bolhapiacra járó vagyok. Bármerre is járok a világon, első utam a bolhapiacra vezet. Gyűjtöm a régi pénzérméket, képes vagyok órákon át kotorászni a különféle érmékkel teli dobozokban. Az az igazi! Bécsben a Flohmarkt állandó úti célom, és Rómában a folyópart melletti Porta Porteset is nagyon szeretem. A házunk telis-tele van az általam vásárolt, nagy becsben tartott darabokkal. A nappalinkban van egy dupla üveglapú asztalunk, amelybe fiókok csúsznak be, így látni a „kincses rekeszekben” megbújó, régiség-piacokon vásárolt apróságokat.
A régi kacatok mellett rengeteg könyvünk van. Úgy neveltek, hogyha bármi kérdésem volt, az apám vagy a nagyapám
a könyvespolcra mutatott, és azt mondta, vegyem le a megfelelő könyvet, és nézzek utána. Én is igyekszem a három gyermekemet ebben a szellemben nevelni. A feleségem oroszlánrészt vállal a családban, hiszen az én életem rendkívül hektikus, kiszámíthatatlan, hogy mikor kell külföldre utaznom. De igyekszem minél több időt tölteni a családommal. A gyerekeim, hála Istennek, mostanra elég jól tolerálják az utazásaimat. A gyereknevelésben és a családi életben fontosnak tartom, hogy sokat beszélgessünk, hisz a mai világban a gyerekeket nagyon sok inger éri, mi pedig tanuljuk „ezt a világot”, hisz nem ebben nőttünk fel. A beszélgetések során derül ki számunkra, hogy mi történik velük az iskolában, és mi foglalkoztatja éppen őket. Mivel a város mellett lakunk, elég sok időt töltünk autóban, és ez remek alkalmat kínál a beszélgetésekre. Próbálunk egyfajta értékrendet adni a gyermekeinknek, hogy megtanulják, mi az erkölcs, és mi a tartás.
Nagyon szeretek utazni! Nyitott vagyok az idegen kultúrákra, imádok távoli városokban barangolni, és megélni az ottani élettempót. Ebben az évben sokat utazom. Júniusban a futball Európa-bajnokságon közvetítettem, majd Kínában az olimpián lesz dolgom. Kínában ez idáig még nem jártam, csupán egy vietnámi utazásom során a folyó túlpartjáról láttam a földjét, úgyhogy nagy kaland lesz! Kettőezerháromig szinte megállás nélkül dolgoztam. Mögöttem volt tizenöt év kemény munka, négy és fél év hajnali kelés, mert a Danubius Rádió reggeli műsorát vezettem, és megállás nélkül televízióztam. Akkor azt mondtam, hogy muszáj visszavennem a tempóból. Ahogy telnek az évek, az ember rájön, mennyire fontos néha kikapcsolni. Mára megengedhetem magamnak, hogy csak olyan munkát vállaljak el, amiben örömömet lelem.
Célkitűzés azért mindig kell! A delphoi jósdában, amikor megkérdezik a jövőt, a válasz az, hogy ismerd meg önmagad. Ez a feladat még hátravan számomra. Egy belső utazás…

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központjaként 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt. A néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését. Évente közel 300 előadást mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. A közel hétezer négyzetméteres Nemzeti Táncszínházat ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki, új főhomlokzattal és előcsarnokkal. A beruházás munkái 2014-ben kezdődtek, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4.6 milliárd forint volt. A beruházás során létrehoztak egy 368 főt befogadó nagytermet, 120 fős kistermet, két próbatermet, kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, és egy szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó. A napjaink legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális színpadot és mobil nézőteret alakítottak ki, Red Dot Design-díjas székekkel. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és jövőbeli igényeinek is. Az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet a térben lebegő kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé: a termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be, a tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült. Fotó forrása: Hlinka Zsolt {igallery id=4799|cid=1011|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

A Közlekedési Múzeum új épülete

A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A kormány döntése értelmében a Közlekedési Múzeum régi városligeti épülete újjáépítését követően a Magyar Innováció Házának ad majd otthont, az ország egyik leglátogatottabb múzeumának számító Közlekedési Múzeum új épületét pedig a volt Északi Járműjavító Dízelcsarnokának bővítésével hozzák létre. A terület közvetlenül kapcsolódik az egykori járműjavító úgynevezett Eiffel-csarnokában már épülő Opera Műhelyházhoz. E két beruházás együttesen Budapest legnagyobb barnamezős kulturális városfejlesztése, amely a mintegy hét hektáron megvalósuló programjával alapvetően változtatja meg a Kőbánya és a belváros közötti jelenlegi rozsdaövezetet, és néhány év alatt új közösségi és kulturális központtá alakul át. A legkorszerűbb kiállítástechnológiával újjáépített üzemcsarnok különleges helytörténeti és építészeti emlék marad, ám ezzel a funkcióváltással véglegesen bekapcsolódik a főváros vérkeringésébe és Budapestet a nemzetközi múzeumi élet élvonalába helyezi. A pozitív változás a környező városrészek felértékelődését is magával hozza, ami hosszú távon előmozdíthatja Kőbánya egészének megújulását. További fontos cél volt, hogy a múzeum ne csak a családoknak szóljon, hanem szakértőknek is - jegyezte meg. Kristin Feireiss azt mondta: a nyertes pályamű egy olyan kiemelkedő alkotás, amely egyesíti egyetlen épületkomplexumon belül a történelmet, a jelent és a jövőt. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a belga nemzeti vasúti múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a nyertes terv lenyűgözte őket, "bátorságot mutatott, nyíltságot, ambíciót, becsvágyat, valamint vízióval is rendelkezett". Budapest, Magyarország és a világ megérdemli ezt a múzeumot, amely "elképesztő, lélegzetelállító hely lesz" - jelentette ki. Képek forrása: Diller Scofidio {igallery id=4799|cid=1016|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Miért lelkesedünk 2019-ben?

Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Napról napra szaklapok, dizájnerek és influencerek kínálnak egyedi és a szüntelen megújulás szükségességét hirdető megoldásokat egy-egy felmerülő kérdésben. Egyre erőteljesebb azonban az a réteg, aki pontos célját megfogalmazva nyugalmat és tudatosságot keres a viszonylag gyorsan változó enteriőrtrendek között. 2019-ben azonban az Ambiente dizájner kutatói szerint létezik egy közös nevező, amely a fenntarthatóság – természetközeliség – újrahasznosíthatóság metatrendje lesz. Az Ambiente 2019 három nagyon fontos kategóriára osztott trendjei elsősorban azt mutatták be, hogy a közös nevezővel létrehozott eredmények milyen attraktívak és változatosak lehetnek. 1. Ízléses rezidencia A tökéletes szaktudással, kifogástalan kivitelezéssel, gazdag színekkel, érzéki anyagokkal, tiszta vonalakkal és tökéletes arányokkal létrehozott nyugodt, időtlen elegancia trendje. A kiválasztott kedvenc darabok egyszeri alkotások, pontos célok mentén készültek.Minden kifinomult, elegáns, árnyalt, érzéki, ugyanokkor nem szokványos. A legtöbbet használt anyagok a nemes fák, a bőr, abouclé, a bársony, a velúr és a porcelán. Felületekben pedig a színes üveg, a dombornyomott, csiszolt, strukturáltfa és fémfelületek kapnak központi szerepet. 2. Csendes, nyugodt környezet Természetes, diszkrét, puha, lágy, szemlélődésre hívó, nyugtató enteriőr. Egyszerűen szép környezet, ahol a természetes, egyszerű, egyben hasznos termékek kielégítik a nyugalomra és az őszinteségre vágyók igényeit,a lágy színek pedig hozzájárulnak a stresszmentesített otthonhoz. Az anyagok és a kreativitás tiszteletben tartása mind a tervezés, mind a gyártás során nagy jelentőséggel bír.A természetes alapanyagokatkísérleti modern és hagyományos kézműves technikákkal kombináltan dolgozzák fel. Az enteriőr jellemző textíliái a gyapjú, a selyem, a kender és a vászon, valamint a fa, kő, szalma, agyag és kerámia gyakran az újrahasznosítás eredményei. A környezet fenntartható, innovatív, egyszerű és őszinte.   3. Örömteli enteriőr A stylingnak ezekben az enteriőrökben óriási a szerepe: mint önkifejezés merész színkombinációkkal és a véletlenszerű felfedezés varázsával alkot. A homogenitásnak, egységességnek itt nincs esélye. A dolgok rendezetlen módon keverednek, és játékosan a változatosságot ünneplik kompromisszumtól mentesen és örömtelin. Minden színes, vidám, élénk, gondtalan, merész, kicsit őrült, játékos és spontán. A minták keveréke ugyanolyan szokatlan, mint az anyagok sokfélesége: a botanikai motívumok, a geometriai és a túlméretezett figurák, a vintage nyomatok, illusztratív kárpitok és az innovatívan újrahasznosított műanyagok frissítő és meglepő módon párosulnak.A környezet kreatív, sokoldalú, nem szokványos, illusztrált, virágos, mintás és élénk. Japanstyle szekció Külön figyelemre méltó volt a kiállítás Japanstyle szekciója, amely szokatlan anyagkombinációival, felületeivel szerkesztőségünket levette a lábáról! A japán kultúrából idén bőven töltekezhetett a közönség. Színekben az algaszínek (norizöld), a cseresznyevirág, a cseresznyefa vörösesbarna árnyalatai, az alumíniumszürke, a szénfekete, a yamabuki sárga és a khaki szilvaszín, felületekben a nori alga felületéhez hasonló préselt, fémesen csillogó tört felületek – különösen alumíniumból és papírból – hódítottak és vonultak végig a különböző szekciókon. A kiállítás kiemelt partnere India volt, akik egyedi kézműves technikáikkal készített textiljeikkel, fém és fonott áruival vonzották a látogatókat. A Mi Otthonunk kedvenc dizájnere Pravinsinh Solanki indiai formatervező volt, aki kézműves, ragasztás és illesztés nélküli fából faragott és hasított vállfáival lenyűgözött bennünket! Élmény volt a madarak inspirálta remekműveket kézbe vennünk!   {igallery id=4799|cid=1013|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}