Az ikerház, mint beépítési mód, Magyarországon már a húszas években elterjedt, és napjainkban sem ritka. Létjogosultságát elsősorban gazdasági szempontok igazolják. Egy-egy lakás számára a szabadonálló családi házaknál kisebb, keskenyebb, s így olcsóbb telket igényel – igaz, sűrűbb beépítést is eredményez – , mégis sokat megőriz az önmagában álló családi ház előnyeiből. A sűrűbb beépítés rövidebb út-, járda-, közműhosszakat is jelent, ami a település infrastruktúra-kiépítési költségeit is arányosan csökkenti.
Az Országos Településrendezési és Építési Követelmények (OTÉK) az ikerházat az alábbi módon határozzák meg: – Két szomszédos építési telek közös oldalhatárán egymáshoz szerkezetileg független, nyílás nélküli tűzfalakkal csatlakozó két olyan épület, amely külsőleg egy épület képét mutatja?.
Az ikerház kétségtelen hátránya, hogy a rendszerint tükrözötten szimmetrikus két lakás a tájolási kötöttségek miatt eltérő adottságú. Eleve fontos, hogy a két telekrész oldalsó iránya egyaránt napos égtáj felé essen (lehetőleg kelet-nyugat), a hátsó, intimebb, kerti terasz kialakítására alkalmas oldala pedig lehetőleg szintén legyen napos, déli, vagy legalább délkeleti, vagy délnyugati. Tehát az ikerház tájolása meglehetősen kötött; ezt a telkeket kialakító városrendezőnek kell figyelembe vennie.
A századfordulón, a 20-as, 30-as években épült ikerházak egy része mára korszerűtlenné vált, gyakran átépítésre vagy részleges lebontásra szorul. Mivel a két kapcsolódó épület külön-külön is értékesíthető önálló tulajdon, számos olyan tervezési-építési feladat adódik, hogy a régi ikerház mellé kell egy mai utódot hozzáilleszteni. Fontos tudatosítani, hogy az ikerház nem jelenti két kapcsolódó lakóház tükrözött elrendezését, formai azonosságát. Ahogy az életben vannak egypetéjű és kétpetéjű ikrek, ugyanúgy az építészetben sem lehet elvárni, hogy az ötven-hatvan évvel fiatalabb ikertestvér tükörazonos legyen öreg társával. Lehet az ikerpár egyedi, is, de külsőleg egy épület képét kell mutatnia. Hogy ez miképp érhető el, lássunk rá két megvalósult példát.
Az ikerház (1. kép) tömegében is igyekszik kissé elkülönülni egymástól. A két T-alaprajzú ház csak egy hat méteres szakaszon épült egymás mellé, két oromfalas főtömege a környezet házaihoz is illeszkedően, egymástól távolságot tartva helyezkedik el. Utcai oldala igen hasonló, bár részleteiben nem teljesen tükörkép. A hátsókert felé néző részen a teraszok kialakítása erősen eltér. Más a konyha-étkező elrendezés is, és ezzel összefüggésben az egyik oldalon a földszinten egy kis szoba is megjelenik. A tetőtérben is van eltérés: a belső lépcső helyzete más, és így eltérő a szobaszám. A délkeleti oldalon a helyi kilátást is kihasználva az egyik háznál megjelenik egy tetőtéri, oldalsó terasz is.
A másik példa (2. kép) egy régi ikerház egyik felének elbontása révén született. Az eltérő építési időt hiba lett volna nem tudatosan bevallani, de a párkány- és tetőgerinc-magassághoz, a csatlakozó tűzfalhoz, a tetőhajláshoz igazodó tömegkialakítás érvényre juttatja a meglévőhöz való alkalmazkodás szándékát.
Tulajdonképpen a csoportházaknál, ikerházaknál is az a cél, hogy a lakóház használati módja, kertkapcsolata, elkülönülése minél inkább közelítsen a szabadonálló önálló családi ház értékeihez. Példánknál az új épület egyik fő eleme a kétszintes nappali, és a tágas terasz.
Az e terasszal szembeni 2,5 m magas, terméskő kerítésszakasz szinte átrium jellegű, intim belső teret zár le.
Az utcára néző tetőtéri hálószobák összevont, félköríves ablaka is megtöri a merev szimmetriát, tudatosan hangsúlyozva az ikertárs mai karakterét. Mai igény az utcai oldalra kerülő gépkocsitároló is, ami összefügg az alaprajz lakórészének a belső oldalra való átrendeződésével is. Manapság az utca felé fordulás helyett a tájolás, a nyugodt kerti oldal felé nyitás válik lényegesebbé, fontosabb szemponttá. Összességében e két ikerház-példából is levonható a tanulság: az ikerpárok lehetnek önálló egyéniségű eltérő funkcionális elrendezésű épületek is anélkül természetesen, hogy közeli voltukat megtagadnák.
Hozzászólások