Mióta, miért, és mivel festi, mázolja épített környezetét az ember – Milyen új trendek, technológiák jellemzik ma a festék- és festőipart – Mit érdemes tudni a festékekről, a festésről, mázolásról – Ezekről érdeklődtünk Tóth Antaltól, a Szobafestő, Mázoló, Tapétázó Országos Ipartestület elnökétől.
Épületeik homlokzatát, belső tereinek falait, faelemeit már az ókorban megszínezték elődeink a természetben talált kőzetmálladékkal, növényi anyagokkal. Kötőanyagként méhviaszt használtak. A lenmagból préselt lenolajat a középkortól használják. A XVII. században trópusi országokból hozott gyantákat kevertek lenolajjal, oldószerként terpentint használtak, ezzel magasabb fényű, jobban terülő festékeket készítettek. Mivel a természetben lelhető anyagok területenként változtak, a vegyészek helyettesítő anyagokat keresve az 1900-as évek körül kifejlesztették a szintetikus gyantákat. Később a gyorsan száradó nitrocellulóz lakk alapú festékek megjelenése forradalmasította a festőipart. Az utóbbi negyven évben jelentek meg az alkid, a poliuretán és az epoxi gyantás, az akril, valamint a latex típusú festékek, foglalta össze a múltat Tóth Antal.
n Miért festünk?
Épületeinket, használati tárgyainkat védelmi, dekorációs és higiéniai célból vonjuk be festékréteggel. Mázolással felvitt festék védi a fát a korhadástól, a fémet a rozsdásodástól, szórással, hengerléssel felvitt rétegek az épületeket az időjárás viszontagságaitól, a felület kopásától, szennyeződésétől. Az állagmegóvás mellett fontosak az esztétikai szempontok is, napjainkban a színtelentől a színesig, a mattól a magas fényűig válogathatunk a festékek közül, a színdinamikai elveket is figyelembe véve. Nem elhanyagolható szempont a tisztaság, a higiénia sem. A korszerű festékekkel mosható, súrolható, magas nyomású tisztítóval kezelhető felületek is kialakíthatók.
n Mivel festünk?
Falak festésére a legrégibb anyag a szűrt oltott mész. A meszelést célszerű többször megismételni, mert fedőképessége gyenge, mechanikai szilárdsága sem elég erős, könynyen ledörzsölődik a felületről. Előnye, hogy szerves anyagot nem tartalmaz, nem penészedik, fertőtlenít és olcsó. Ma már szükségtelen a mészoltással, szűréssel bajlódni, mert kis kiszerelésben szűrt, sőt színezett mésztej is kapható.
Körülményes előkészítése miatt mára kiszorultak a gyakorlatból a csont- és bőrenyves, továbbá a növényi eredetű cellulózéteres, por alakban előkevert falfestékek is. Erős fedőképességük, kitűnő tapadásuk miatt – olajlábazatok” készítésére még használják a lakkbenzinben oldott alkidgyantás festékeket. Nagy keletjük van a különféle összetételű műanyag diszperziós festékeknek, melyek között kaphatók előre színkevert gyártmányok és az üzletben színkártya alapján számítógépes keveréssel elkészített termékek is. Kedveltek a különleges hatású falfestékek. Ilyen a fűrészporos falfesték, amely eltérő szemcseméretű faforgácsot tartalmaz, és a fűrészporos tapétához hasonló bevonatot alkot. Nem kevésbé népszerűek a kenőkéssel, spaknival felvihető, pasztaszerű, márvány utánzatú falfestékek, ezenkívül a fallazúrok és a szemcséket tartalmazó, akrilát diszperziós strukturált, dekoratív, erős bevonatok.
Döntő követelmény, hogy a falak festés után is megőrizzék légző képességüket. Ezt követeli a lakók komfortérzete és a higiénia is, mivel a párazáró falak penészedhetnek. A jó építőanyagból emelt falak egyfajta természetes klimatizáló berendezésként működnek, a körülményektől függően magukba szívják, tárolják, máskor kibocsátják a párát.
Érdemes a drágább, magasabb kötőanyag és pigmenttartalmú, ún. egyrétegű festékeket vásárolni, amelyekkel házilagos festéssel is könnyű eredményt elérni, egy réteg felhordása is kielégítő takarást biztosít, és gyakori felújítást tesz lehetővé.
n Miből
épülnek fel –
A korszerű mázoló és falfestékek kötőanyagokból, pigmentekből, töltő- és adalékanyagokból, valamint oldószerből állnak. A kötőanyag világos, viszkózus filmképző anyag, sűrűsége miatt a bedolgozhatóság érdekében oldószerrel hígítják.
A kötőanyag nagymértékben meghatározza a festék minőségét, a tapadást, a fényességet, keménységet, rugalmasságot, tartósságot. A jó kötőanyag felhordás, száradás után porszáraz, erős, dörzsálló bevonatot képez. A kötőanyag a festék nem illékony összetevője, száradás után kemény, szilárd filmet képez, amely magába zárja a pigmenteket, töltőanyagokat, és erősen a festett felülethez köti ezeket.
A pigment színt ad a festéknek. A pigmentek a kötőanyagba finoman eloszlatott, mikronnyi méretű oldhatatlan porok (ásványi és szintetikus színezőanyagok). A pigmentek minősége, mennyisége határozza meg a színerőt, színtelitettséget, színtartósságot, fedőképességet.
A töltőanyagok kevés, vagy egyáltalán semmilyen színt, fedőképességet nem adnak a festéknek, de használatukkal a festék sajátos szerkezetet, testet kap. A bekevert töltőanyagok típusa, minősége határozza meg a festék filmvastagságát, csiszolhatóságát, folyékonyságát.
A festékhez kis mennyiségben hozzátett adalékanyag kiemeli, vagy éppen elnyomja a termék bizonyos tulajdonságait. A szárítók, katalizátorok növelik a száradási időt, más adalékok megakadályozzák a bőrösödést, habzást, kráterképződést, javítják a tárolhatóságot, gátolják a kiülepedést a dobozban. Falfestékekben fontosak a sűrítők, lágyítók, gombaölő szerek, kémhatás-stabilizátorok.
Az oldószerek a kötőanyagok oldására, a hígítók a kész festékek, illetve a bennük lévő kötőanyagoldatok hígítására szolgálnak, segítik az összetevők homogén keverékének kialakítását. Illékony folyadékok (pl. lakkbenzin, hexán, heptán, xilol, toluol, etil-acetát, butil-acetát, alkohol, víz), amelyek elpárolognak a festékfilmből. Minden festéknek megvan a saját, tipikus hígítója, melyek általában nem kompatibilisek egymással. A szigorodó környezetvédelmi követelmények között egyre nő a csak vízzel hígítható festékek népszerűsége.
Hozzászólások