Noha bolygónk felszínének 70 százalékát víz borítja, vízkészleteinknek csupán egy százaléka alkalmas emberi fogyasztásra. A fejlett országok pazarolják, a fejletlenek nélkülözik ezt a fontos élteto elemet. Pedig a korszeru technika lehetové teszi, hogy fenntartható módon bánjunk a vízzel.
Ivóvíz helyett szürkevíz, feketevíz
Otthoni vízfogyasztásunk tekintélyes részét teljesen értelmetlenül pazaroljuk el azzal, hogy mindenre ivóvizet használunk, azzal öblítjük a vécét, öntözzük a kertet, mossuk le a kocsit. Összes fogyasztásunk mindössze 3 százaléka megy ivásra/fozésre, a mosogatás is csupán 5 százalék, vécéöblítésre 29 százalék fogy el, ehhez képest eltörpül a mosás 13 százaléka. A legtöbbet, 45 százalékot fürdésre tékozlunk, a maradék néhány százalék megy egyéb célokra, takarításra, öntözésre, autómosásra.
A pazarlás könnyen csökkenthető, ha bizonyos funkciókra szürkevizet használunk. A szakmai kifejezés nem ivóvíz minoségű, enyhébb szennyeződéseket tartalmazó vizet jelent. A háztartásban ilyen a tisztálkodásból és a mősásból keletkezett víz, de idesoroljuk az összegyűjtött esővizet is. Épülő háznál lehetőség van külön szürkevízhálózat kiépítésére, külföldön ez már bevett gyakorlat, akárcsak az esővíz hasznosítása.
Összegyűjtésére alkalmazhatjuk a legprimitívebb népi módszert, az ereszcsatorna kifolyója alá állított hordót, kiszuperált vegyipari tartályt, de ha van pénzünk komolyabb beruházásra, profi esővízgyűjtő- rendszer is kiépíthető földbe ásott betonmedencébol, előre gyártott műanyagtartályból, szűrőkkel, szivattyúkkal, vezetékekkel. A bekerülési költségek tág határok között változhatnak: a befektetés hosszabb távon, 10-20 év alatt térül meg.
Kézenfekvő víztakarékosság a saját kút is, hisz az innen nyert víz után csak a szivattyú áramfogyasztását fizetjük, így olcsóbb az öntözés. Ha egyik megoldásra sincs lehetőségünk, megfelezhetjük a locsolási költséget, ha mellékvízórát szereltetünk fel a kerti hálózatunkra, mentesülve a csatornadíjtól. Ennek ügyintézését a helyi vízműveknél kezdeményezhetjük.
Bonyolultabb, de nem lehetetlen az erősen szennyezett feketevíz újrahasználata. Minimum félmillió forintos beruházással létesíthetünk házi biológiai szennyvíztisztítót. Ezek az ülepítős, oldós, aerob, anaerob, fermentációs, keverős, levegőbuborékoltatós technikákkal, élő baktériumkultúrákkal, mikroprocesszoros vezérléssel működő, föld alá helyezett beton, muanyag, saválló acél tartályos rendszerek olyan tiszta vizet állítanak elő a fekáliás szennyvízből, hogy az csírátlanítás nélkül is nyugodtan használható gyökértéri öntözésre a kertben, sőt, nádas, vízinövényes csobogókon áteresztve a kerti tó is táplálható vele. Csírátlanítva vécé-öblítésre, felszíni locsolásra és autómosása is alkalmas. Ha tisztálkodásra, mosásra is használni szeretnénk a tisztított szennyvizet, további, költséges utótisztításra szükséges, (UV fénykezelés, mikro-szűrés, aktív szenes szűrés, fordított ozmósis stb.) A biológiai szennyvíztisztítóknak elsősorban ott van létjogosultságuk, ahol nincs mód csatlakozni a csatornahálózatra.
Látványos korlátozás
Sok vizet megspórolhatunk, ha vízcsapjaink kifolyását különböző feltétekkel, betétekkel korlátozzuk. Mai vízcsapjaink ugyanis egy korábbi, elavult szabvány szerint készülnek, amelyek a kívánt térfogatáramot 0,5 bar kifolyási nyomáson biztosították. A honosított európai szabványok a kifolyási nyomást 3 barra emelték, ezért a csapok túlméretezettekké váltak, a kelleténél több vizet bocsátanak ki adott idő alatt, percenként akár 45 litert is. A változás lehetové tenné a csapok méreteinek csökkentését, ám egyetlen gyártó sem vállalkozik arra, hogy a hagyományosnál, megszokottnál lényegesen kisebb csapokkal próbálkozzék. A kívánt térfogatáram beállítását, a kiömlő vízsugár jellegének, alakjának megformálását az egyre rafináltabb sugárszabályozókra bízzák. Mára e szerkezetek a csapok egyik legfontosabb elemeivé léptek elő.
A perlátor a leggyakrabban használt sugárrendező, ami a fúvókából nagy sebességgel kiáramló víz mozgási energiájának segítségével az erre kialakított járatokon keresztül levegőt szív be a környezetéből, és a vízbe kevert levegőgyöngyökkel feldúsítja a kiáramló vízsugarat. A határozott kontúrokkal rendelkezo rendezett vízsugár több kifolyó víz látszatát és érzetét kelti, miközben kevesebb víz távozik. A régebbi, fém alkatrészekből álló perlátorok könnyen elvízkövesedtek, a mai betétekhez kevésbé vízkövesedő muanyagokat használnak.
A perlátoroknál bonyolultabb kialakítású vízkorlátozók a kaszkád kifolyók, amelyekben a vízsugár apró lépcsőkön halad lefelé, így dúsul levegővel, és csökken a kifolyás hangereje. E típus továbbfejlesztett változata az úgynevezett PCA mennyiségszabályozós kaszkádkifolyó. Ebben a nyomás hatására egy rugalmas o-gyűrű szűkíti a víz átfolyási keresztmetszetét, így a kiömlő vízmennyiség a nyomástól függetlenül azonos értéken marad. Ezzel az eszközzel jelentősen korlátozhatjuk a zuhanyozáskor kiengedett vízmennyiséget.
Még takarékosabbak a spray feltétek, amelyek levegobeszívás nélkül bontják rendezett, egyedi sugaracskákra a vizet, ami nagyobb felületet borít be, és kis mennyiség felhasználásával is alkalmas a kézmosásra. E minizuhany a maga 1,5 liter/perces átbocsátásával csúcstartó a vízspórolásban.
A konyhában jó szolgálatot tesz a kétfunkciós, flexibilis kifolyóelem, ami alaphelyzetben perlátorként a szokásos vízsugarat adja, a fejen lévő hengeres alkatrészt lefelé húzva mosogatásnál, öblítésnél gazdaságosan használható eros spray sugárra vált.
Az egyik legújabb eszköz az ötletes s-pointer. Gömbszelet alakú, elfordítható kiömlőjével a vízsugár a kagyló méretéhez, formájához igazítható.
Takarékos keringető szivattyúk
Légkondicionáláshoz, fűtéshez, cirkuláltatott meleg víz szolgáltatáshoz, esovíz-gazdálkodáshoz, házi kúthoz, szennyvíztisztításhoz szükség van szivattyúkra. Mivel napjainkban mind hangsúlyosabb az energiafogyasztás csökkentése, e törekvés a fűtési és használati melegvíz-keringető szivattyúkat sem hagyta érintetlenül. Egyetlen keringető szivattyú egy háztartás villamosenergia-fogyasztásának 15 százalékát teszi ki. A háztartási gépekhez hasonlóan a korszerű szivattyúknál is bevezették az energiaosztályba sorolást A-tól G-ig. Az A jelzésűek a legtakarékosabbak, a skála végén lévők pedig a legtöbb energiát fogyasztják.
A mikroprocesszorok által vezérelt, fordulatszám szabályozott, kijelzővel rendelkező szivattyúk igazodnak a mindenkori fűtési, illetve vízhasználati igényekhez, minimálisra csökkentve a felesleges működést. Az új szinkron meghajtó motorok állandó mágnesű rotorral készülnek, így a forgáshoz szükséges mágneses mezőt nem elektromos árammal kell előállítani. A keringo mágneses mező elektromos pólusváltás révén keletkezik, amelynek segítségével a rotor fordulatszáma tetszőlegesen változtatható. E motorok hatásfoka részterheléses üzemben ezáltal lényegesen magasabb, mint a hagyományos aszinkron motoroké.
Még nagyobb takarékossággal dolgoznak a folyadékáram függő célértékes nyomásszabályozással működő szivattyúk. A hajtás részterheléses üzemben lényegesen több energiát spórol, mint az egyszerű fordulatszám-szabályozott rendszerek, amelyek egy állandó névleges értéket követnek. A takarékos áramfelhasználást segíti többek között a jó hidraulikai hatékonyság, a térben görbített lapátokkal ellátott járókerék, továbbá az is, hogy a szívónyak tömítésének köszönhetoen a ház és a járókerék között minimális a résveszteség.
Ezek a szivattyúk 80 százalékkal kevesebb villamos energiát fogyasztanak a korábbi modellekhez képest, s ez a háztartásban összességben 10 százalékos megtakarítást jelent. Forintosítva mindez azt jelenti, hogy családi ház esetén éves szinten szivattyúnként 25 ezer forintos áramköltséget spórolhatunk meg a korszerű, magas hatékonyságú, szabályozott szivattyúra történő csere esetén.
Hozzászólások