Sok szó esik az utóbbi évtizedben energiatakarékosságról, de újabban legalább ennyit hallunk a fenntarthatóságról is. Leggyakrabban egy mondaton belül hangzik el a két fogalom, mintha egyenlőségjelet tehetnénk a kettő közzé. Ez azonban koránt sincs így.
Az energiatakarékosság egy szempont a sok közül, amely a fenntarthatóság kérdését eldönti. Kihat nemcsak földünk állapotára, de pénztárcánkra is. Azonban nem derül ki belőle, vajon mennyi szennyezőanyag került a levegőbe, talajba, vizekbe az adott termék gyártása során, vagy a használata közben. Nem tudjuk meg belőle, hogy hulladékként hogyan hat majd környezetünkre – és végső soron egészségünkre -, amit vásároltunk. Arról sem ad információt, hogy a használat során hogyan befolyásolja egészségünket, komfortérzetünket a termék, és milyen hosszú élettartammal számolhatunk.
Szigetelési veszedelmek
Amikor lakást vásárolunk, házat építünk vagy felújítunk, nagyobb figyelmet fordítunk arra, hogy milyen termékeket választunk, mint fogyasztási cikkek vásárlása során, hiszen otthonunk minősége hosszú évekre meghatározza életünket, egészségünket. De választásunk hatással van későbbi kiadásainkra, biztonságunkra is.
A lakóépületek energiatakarékosságának egyik eleme a hőszigetelés. Ha egy ház jó hőszigetelő, akkor falazata, tetőszerkezete és nyílászárói védelmet nyújtanak a kinti hideg ellen. Ez fontos, hiszen a lakossági energiafogyasztás jelentős részét fűtésre használjuk.
De mi történik nyáron – A hőszigetelő anyagok – amelyek télen igen jó szolgálatot tettek – nem védenek meg a kánikulában a melegtől. Ehhez masszív, nagy tömegű falakra van szükség, mint például a téglafal. Amennyiben nincs kellő faltömegünk, akkor jöhetnek a klímaberendezések. Csakhogy ezek ugyanannyi, vagy akár még több energiát emésztenek fel, mint a téli fűtés, ezzel járulva hozzá jelentősen bolygónk felmelegedéséhez és energiaszámláink növekedéséhez.
Száz év múlva is
Eddig az energiatakarékosságról beszéltünk az otthonainkban. De vajon fenntarthatónak – más néven környezetbarátnak – számít-e egy lakás, amelynek hőszigetelése jó, tehát kevés fűtési energiát igényel – Nos, ez attól függ, hogy a ház építőanyagait miből és hogyan gyártották. Amennyiben sok vegyi anyag, kőolajszármazék van beépítve – a hőszigetelő anyagok közül több is ilyen -, akkor semmiképp sem fenntartható egy épület. Az anyagok gyártása során sok veszélyes anyag szennyezi ugyanis a környezetet, az alapanyagok hosszú szállítása is környezetterhelést okoz, de használatuk során sem olyan kockázatmentesek, mint a természetes anyagok. Hulladékként pedig sokuk veszélyes hulladéknak számít! A szigetelés szükséges lehet, ha a falazat önmagában nem elég jó hőszigetelő, de szigeteljünk megfelelő minőségű anyagokkal, és lehetőleg szerint ne használjunk több műanyagot otthonunk kialakítása során, mint amennyi feltétlenül szükséges. Ha fenntartható, azaz környezet- és emberbarát otthont szeretnénk, akkor válasszunk olyan természetes anyagot, amely a közelünkben is megtalálható, és a klimatikus viszonyoknak is megfelel. Magyarországon ilyen a tégla és a kerámiacserép. Ezek az építőanyagok itthon is korlátlanul rendelkezésre álló agyagból, fűrészporból és vízből állnak, vegyi anyagot nem tartalmaznak, tehát nem is bocsátanak ki semmi károsat a használat során, sőt, egyedülállóan komfortos, egészséges lakóklímát tesznek lehetővé. A belőlük épített házak kiemelkedően hosszú – legalább 100 éves – élettartama után lebontva újra építhetünk belőlük, de más célra is felhasználhatók (pl. útalapnak, talajjavításra); tehát nem válnak hulladékká.
Gondolkodjunk globálisan
Mára már nemcsak a hőszigetelést, az energiatakarékosságot kell szem előtt tartanunk, ha vásárolunk, építünk, hanem bolygónk jövőjét, tágabb és szűkebb környezetünk, és így a családunk egészségét és biztonságát is. A fenntartható építőanyagok ezt kínálják, és erre adnak biztosítékot.
Hozzászólások