Budapest közvetlen szomszédságában, egy kis falu utolsó utcájában áll egy ház. Első pillantásra olyan, mint a többi, de már a kertkapuban meglepetéssel vár: egy rendkívül barátságos boxer, na és a falon kerámia angyalok és fecskék fogadnak bennünket. Két, a budai dombokon felnőtt fiatal költözött ide tizennyolc évvel ezelőtt, s mint kiderül, nem bánták meg.
Levendula és mézike illata tölti meg a levegőt a kertben. A növények rendezett virágágyásokban nyújtóznak buján a nap felé, s nagyra nőtt fák lombkoronái adnak enyhet. A telek végében egy vadszőlővel befuttatott pergolát fedezünk fel, amely csodás színtere a baráti összejöveteleknek, esti sütögetéseknek.
A ház a hetvenes években épült másfél szobás „kockaház” volt, amit tulajdonosai a család bővülése után két gyerekszobával toldottak meg. Kertet, új fürdőszobát és teraszt építettek, kicseréltették az összes víz- és villanyvezetéket, burkolatot. Tömött pénztárca híján határt kellett szabni a fantáziájuknak, de olyan otthont alakítottak ki, ami tükrözi az ízlésüket, és ahol mindannyian jól érzik magukat. A bejárat előtti terasz a lakás szerves része, a négytagú család itt tölti szabadidejének egy részét tavasztól őszig, éppen ezért vendéglátóink szobaszerűen rendezték be: étkezőasztallal, kényelmes fonott székekkel, a cipők tárolására alkalmas komóddal, sok-sok mécsessel és egyéb kiegészítőkkel. Helyet kapott itt egy festőállvány, rajta a háziasszony húgának első komoly alkotásával.
{gallery}images/stories/verysimple/haznezo_fecskek/f{/gallery}
Megkapó látvány fogadja a bejárati ajtón belépőt: az áttört fallal optikailag megnagyobbított tér antik bútorai, a századfordulós csillár, a puha szőnyegek, a klasszikus és modern dísztárgyak jól megférnek a kényelmet szolgáló, letisztult skandináv kanapéval. A régi és az új stílusok, tárgyak találkozása cseppnyi feszültséget sem teremt bennünk, látszik, hogy hozzáértő kéz illesztette őket egymáshoz, harmóniát teremtve az eklektikus enteriőrben. A világos tölgy laminált padlóhoz és a semleges színű hidegburkolathoz jó választás volt a Dulux pisztáciazöld falfestéke. Nem sokat vesződtek a gletteléssel a háziak, mielőtt nekiálltak a festésnek, így a falakon – a ház tájolása miatt – minden napszakban más és más struktúra jelenik meg. Az étkezőben a gyönyörű, sötétbarna gyöngyházberakásos szecessziós tálalószekrény metszett üvege mögött talpas poharak, századfordulós Zsolnay étkészlet kapott helyet.
A szekrény és mellette az összecsukható likőrtartó remekül harmonizál a stílusában eltérő, kissé rusztikus, nyersfa étkezőgarnitúrával. Mindezekből kiderül vendéglátóink mérhetetlen vonzalma a régi tárgyak iránt. Hisznek abban, hogy ezeknek a tárgyaknak lelke van, s hogy letűnt korról mesélnek. A gyűjtögetés egyébként egy családi örökséggel kezdődött, és azóta is tart. Bármerre is járjanak a világban, első útjuk a bolhapiacokra vezet, ahonnan még soha nem tértek haza üres kézzel. Említésre méltó a háziasszony angyalgyűjteménye: a bájos figurákkal a legváratlanabb helyeken találkozhatunk, a kerti virágágyásban a fürdőszobafalon, és a konyhapolcról is mosolyog ránk egy-egy kedvenc.
Az otthon lelke a konyha. Ezt az elvet követve, s mert igazán egyik kapható konyhaszekrény sem nyerte el vendéglátóink tetszését, nekiláttak ők maguk a munkának. Fúrtak-faragtak, festettek, csempéztek, és így kevés pénzből, de annál nagyobb lelkesedéssel megalkották konyhájukat. A végeredménnyel igazán akkor lettek elégedettek, amikor Kun Éva keramikusművész alkotásai is felkerültek a falra. A művésznő alkotói világa teljesen elvarázsolta a családot, a terrakotta színű hálószobafal „Életfa” című festménye a háziak büszkesége. A nem mindennapi faldekoráció jól érvényesül a sarokszobában, amelynek mindkét külső falán nyílik ablak, így a nap körbejárja.
{gallery}images/stories/verysimple/haznezo_fecskek/a{/gallery}
A hálószobából egy keskeny közlekedőn át jutunk a fürdőszobába. Ez a közlekedő volt eredetileg a főbejárat, amelyet a háziak megszüntettek, és egy pici dolgozó részt alakítottak ki, ahol rengeteg könyv elfér. A fürdőszoba apró mérete miatt fokozott figyelmet fordítottak a jó térkihasználásra. A háziasszony nem szereti a száradó ruhák látványát, ezért a mosógépre szárítógép került. A falak fehérek, a burkolat pasztell, de a sötétbarna fapolc és a sok apróságot elnyelő fonott kosárkák melegebbé teszik az összhatást. A gyerekszobákba, a hozzáépítést követően, a konyhából jutunk be, de a főiskolás lány szobájába külön bejárat is vezet. A kicsi alapterület miatt mindkét helyiség galériát kapott, ahová felkerült a hálórész és a tanuláshoz szükséges íróasztal. A mályva színű falak, a fa lépcsők és a galéria burkolására használt parafa igazán kuckóssá teszi a szobákat.
Talán nem is tudják a háziak, hogy az angyalok először tizennyolc évvel ezelőtt mosolyogtak rájuk és súgták meg, hogyan lehet kevés pénzből, aprólékos munkával, sok szeretettel, türelemmel és ötlettel otthont teremteni. Vendéglátóink olyannyira szeretik kis házukat, hogy a háziasszony legújabb átalakítási ötleteire egyhangú „Nem.” volt a válasz. Egyelőre…
Ploderer Andrea lakberendező
Névjegy
Hosszú évek óta gyakorolt hobbiból lett hivatás, miután elvégezte az Art Veresegyházi Oktatási Stúdió kurzusát. Megtanulta, hogy az otthon lelke a jól megkomponált részletekben rejlik, így munkája során a kisebb enteriőrök kialakítására is odafigyel, nagy szerepet szán a megfelelő kiegészítőknek. Emellett vonzza a színház, a szállodák, az üzletek világa, berendezése is.
A Werk Akadémián tanul, enteriőr stylist szakon.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások