Ereszcsatornák

Ablak, az ellentmondásos építőelem
Kapuautomatikák
Fűtsünk mértékkel!

Az ereszcsatorna az épületek tetőfelületeire eső csapadék elvezetésére szolgál. Mint manapság szinte minden terméknél, csak pénztárcánk szab határt annak, hogy milyet is válasszunk. Természetesen nem elhanyagolandó szempont az épület homlokzata, színe, felülete.

 

 

Az épületeket többnyire függőeresz-csatornával látják el, biztosítva ezzel a tető felületéről lefolyó csapadék összegyűjtését és meghatározott távolságonkénti levezetését, függőleges ejtőcsövekkel. Fontos kérdés az eresz falsíktól való kilógása, mérete, hiszen a lehulló csapadékvíz ennek megfelelően éri el a talajt, verődik fel az épület oldalfalára. Könnyen belátható, hogy az eresz méretétől, kilógásától jelentősen függ a falak nedvesedése. Jogszabály határozza meg azt az ereszkilógást, amely még nem számít bele telkünk beépítési mértékébe. Ez az érték jelenleg 60 centiméter.

 

Ereszcsatornából bőséges a kínálat, rengeteg cég számtalan termékét vásárolhatjuk meg: vannak műanyagból, különböző fémekből (acél, réz, alumínium, ón stb.) készített csatornák.
Régebben a legegyszerűbb csatornához a fenyőrudat hosszában kettévágták, közepét kivájták, majd az eresz alá, a tető szarufáira erősítették, és a tetőről lecsurgó vizet ebben vezették el. Alpesi országokban ma is használják ezt az ún. biomódszert. Igen gyakori megoldás, amikor két deszkát szögelnek össze V alakban, így alakítva ki a csatornaformát. Felerősítése az előbb leírtakkal megegyezően történik. Nagy hátrányuk, hogy igen körülményes a toldásuk. Ezek a fenyőfából készített csatornák viszonylag rövid élettartamúak, köszönhetően az időjárás viszontagságainak, a nedvesség és a szárazság, a hőség és a fagy váltakozásának, továbbá a felületükön megtelepedő mohák káros hatásainak.
Az időjárásnak jobban ellenálló anyagok alkalmazása révén a csatornák hosszabb élettartamúak. Viszonylag olcsók a horganyzott acéllemezből, a műanyagból, illetve az alumíniumból készültek. Drágábbak a nemesebb anyagokból – rézből, ónból stb. – gyártott csatornák. Megjelenésük, felületük igényesebbnek mondható, egyes épületeken jobban is mutatnak. Alkalmazásuk gyakori műemlék jellegű, nagy értékű épületeknél.
Különleges ereszfajta az, amelyet felületkezelt fémszalagból készítenek egy darabból, a helyszínen méretre vágva. Itt nincs toldás, nincs csöpögés, szinte kizárható a hibalehetőség. Színe, keresztmetszete előzetesen kiválasztható, az épület színéhez, homlokzatához igazítható.
Valamennyi ereszcsatorna megegyezik abban, hogy egyenes darabokból, illetve különféle idomokból kell összeépíteni őket. Csatornavasakon nyugszanak, melyeket a szarufákra helyeznek el a cserepezés (héjalás) előtt. A fémcsatornákat általában forrasztásos toldással készítik, az alumíniumcsatornákat pedig szegecseléssel. A műanyag csatornák toldása közdarab segítségével történik, gumiszigeteléssel.
Amennyiben saját magunk vállalkoznánk az esőcsatorna elhelyezésére, elsősorban a műanyag csatorna javasolt. Az egyéb fajtákat bízzuk bádogosmesterre, mert speciális szerszámokra és természetesen kellő gyakorlatra lenne szükségünk.
A csatorna mérete, vízszállítási mennyisége és függőleges levezetésének helyei, továbbá mennyisége a tető felületétől, az eső intenzitásától is függ. Ezért a csatornát is méretezni kell, melyet mindig célszerű szakemberre bízni!
Korábban sok épületnél készítettek ún. rejtett csatornát. A függőeresz-csatornát faburkolattal vették körbe – eldobozolták. Sok volt a hibaforrás, télen gyakran eljegesedett. Ennek megelőzésére fűtőszálat építettek be, amely fagy esetén automatikusan bekapcsolt. Nem ritkán eltömítették a tetőről lemosódó falevek, illetve egyéb szennyeződések. A függőleges ejtőcsövek helyett általában láncon vezették le a csatornából a vizet mosott kavicsra.
A tető felületéről a csapadék csak akkor folyik a csatornába, ha halmazállapota folyékony. Előfordulhat, hogy a tető egyik felületén az épület tájolásából eredően a napsugárzás hatására a jég olvadni kezd, ekkor egy része vízként kerül a csatornába, egy része pedig jégként. Előfordulhat, hogy a hó, illetve a jég nagy tömegben a csatornába csúszik, mely a jelentős többletsúly miatt kifordulhat. Ennek megakadályozására hófogót kell felszerelni a tetőre. Ezt egyébként a tető hajlásszögének függvényében, illetve az épület közterülethatárán fekvése alapján jogszabály is előírja.
Az ereszcsatornából a csapadék elvezetése általában a terep felszínére történik, de a közcsatornába is bevezethető – megfelelő engedély birtokában. Az elválasztott rendszerű csatornahálózatba bevezethető a csapadékvíz; ahol csak szennyvízcsatorna található, ott a szolgáltató engedélye alapján lehet a csapadékvizet a csatornába bevezetni.
A terepszintre kivezetett csapadékvíz telken belüli elszikkasztása akkor lehetséges, ha a talaj szerkezete, illetve a terep felszíne azt lehetővé teszi. Fordítsunk gondot arra, hogy a keletkező csapadékvizet csak saját telkünkön szikkasszuk el, akadályozzuk meg, hogy átfolyjon szomszédaink telkére, mert ezt nemigen nézik jó szemmel, s igen könnyen pereskedés lehet a vége.

Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop