Mindaz, ami gyermekkorban megadatott, s az, ami hiányzott, befolyásolja felnőtt életünket. Sasvári Sándor idehaza és külföldön is népszerű énekes?színész. Sokan több zenekar basszusgitárosaként szerették meg, megválasztották az év musicalszínészének, eMeRTon-díjas. Főszerepeket játszott a Rockszínház legendás előadásaiban, volt a Jézus Krisztus Szupersztár címszereplője, Koppány az István, a királyban. Előbb Marius, majd két éven át Németországban és itthon Jean Valjean a Nyomorultak rockopera-változatában. Legutóbbi szólólemeze a Sasi-Teshow, amelyen nővérével együtt énekel. Sasi tehát pályája csúcsán van. Éveken át elszántan munkálkodott azon is, hogy megteremtse maga körül azt az ideális világot, amiben maradéktalanul boldognak érezheti magát. Irigylésre, s egyben elismerésre méltó ember.
– Akár egy kis állatnak, aki a vackába, apró odújába beássa magát, úgy kell az embernek is menedékül az otthon biztonsága. Tehát a kérdésre, mit jelentett nekem gyerekkoromban az otthon, ez a válaszom: a legbiztonságosabb helyet. Igazi meleg családi légkörben nevelkedtem – mondja Sasvári Sándor – , s ez csakis szüleim javára írható. Mert valójában Mester utcai lakásunk azokban a – boldog békeidőkben” nemcsak a mi otthonunk volt. Hármas társbérletben éltünk: apám, anyám, két lánytestvérem, meg én két szobában, további egy-egy szobában pedig vadidegenek. A közös konyha, közös fürdőszoba rengeteg súrlódás forrása még családon belül is. Így hát az ott töltött évtizedek jócskán megtépázták szüleim idegeit, ám én ebből szinte semmit nem éreztem. Ahogyan növögettem, persze mind jobban vágytam saját kis kuckóra, ami tizenhat éves korom körül, amikor felszabadult a cselédszoba, meg is valósult. Amikor nővérem férjhez ment, s egy idő múlva elköltöztek, a nagyobbik szoba lett az enyém. Az már maga volt a Kánaán.
1987-ben megvásároltam az első lovamat. Akkor kezdtem vágyódni olyan otthonra, ahol a ló a közvetlen közelemben lehet. Majd tíz év múlva érkezett el a várva várt pillanat, amikor Ildikóval, most már feleségemmel, közösen felépítettük az istállót ezen a Pesthez közeli, varázslatos helyen. A lovak boxos szállásától mindössze egy üvegajtó választotta el a mi lakrészünket. Előtér, két szoba, konyha, fürdőszoba. Két évig ilyen bohém és romantikus módon éltünk. Egy évig egy aprócska kályhánk volt, jól összebújtunk, hogy ne fázzunk. Azután lett cserépkályha. Hajnalban fát vágtam, jól bedurrantottam. Csodálatos időszaka életünknek.
Amikor Németországba szerződtem egy esztendőre, majd a másodikra is, azon voltam, hogy ne érezzük magunkat ennyi időn át otthontalannak. Szerencsémre tüneményes emberek osztották meg velünk a házukat, ahonnan felnőtt gyerekeik éppen kirepültek. Életre szóló barátságot kötöttünk velük.
Hazajövetelemet követően két év múlva lehetővé vált, hogy most már ne csak a lovaknak, hanem nekünk is felépüljön a házunk. Annál is inkább, mert addigra már megszületett első kislányunk, Léna. Közösen találtuk ki, mi hol legyen, lerajzoltuk elképzeléseinket a mérnök úrnak, elfogadtuk néhány praktikus tanácsát, s négy hónap múlva állt a ház. Szerintem nagyon hangulatos, nekünk tökéletes.
A körbefutó teraszról, de az ablakokból is gyönyörű a kilátás, körbevesz bennünket az erdő.
Lent garázs, tároló, vendégszoba, kis fürdőszoba van, valamint az én dolgozószobám, stúdióm, számítógéppel, zeneszerszámokkal. Ez a helyiség kicsit jobban szigetelt, hogy ne zavarja a családot, ha szól a zene. Nagyon örülök, hogy kitaláltunk ide még egy télikertet, ami jó időben egyben nyári konyha is.
Az emeleten van a csupa ablak, csupa fény nappali, a boltíves, bárpultos konyha (onnan is szép a kilátás az erdőre), a gyerekszoba – amelybe időközben beköltözött egy újabb lakó, Léna kishúga, Emília. Ezen a szinten van a mi hálószobánk is. Nagy ablakán át alvás előtt és ébredéskor azonnal az istállóra látunk. A jókora területen messzire van persze a háztól, de jól látható. A nappalit övező félköríves teraszon rollerozni, sőt akár focizni is lehet. A kertet folyamatosan szépítgetjük. Hatalmas terület van itt, ami a gyerekek és a lovak (hogy a kutyákat ne is említsem) szempontjából remek dolog. Itt aztán lehet bújócskázni, futni, biciklizni, lovagolni. Nagy melegben a kert végi patak vizébe is beállhat, akinek kedve szottyan kicsit lehűteni magát.
Sasi felesége, Ildikó korábban tíz éven át ritmikus sportgimnasztikázott. Ma már ő is a lovaglás szerelmese. 1994-ben születésnapjára kapott egy angol telivért, cserébe ő a síelés örömeivel ismertette meg Sasit. Most már Léna is jár az óvodával sítanfolyamra. Ám a legfontosabb az otthon, az édes otthon, amelyben megtalálható, ami emberünk számára lényeges: minden a világon.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások