A kerítés mint fő téralakító építmény egyszerre több feladatot lát el. Határokat jelöl ki, esztétikai előképet ad a házról, óvja a lakókat a betolakodóktól – ezzel biztonságérzetet kelt, tompítja a házat érő zaj- és szélhatásokat, növények támasztéka lehet, és nem utolsósorban optikai szemellenzőként működik, bár gyakran többet sejtet, mint amennyit takar.
A kert függőleges váza esztétikai szempontból mindenképpen alkalmazkodjon az épülethez, és idomuljon a kert stílusához is. Vidéki környezetben a legegyszerűbb fakerítés is tájba illőbb, mint a szokványos fonott drótkerítések bármelyike, a nagyvárosban viszont furcsán hatna egy fehérre mázolt, dúsan faragott fakorlát. Európa északi területein a tégla és a fehér fa kombinációja divatos, míg a mediterráneumban a természetes színű fa kővel vagy kovácsoltvassal egyesített változata terjedt el. Amerika nagy részén nem ismerik a kerítést, és olyan hely is akad, ahol sövénnyel helyettesítik.
Stílus
Az építés és stílusválasztás alapos megfontolást igényel, hiszen ezt a terephatárolót anyagilag és fizikailag is megterhelő lenne sűrűn cserélni. Előkertekbe alacsony, hátsó kertbe inkább magasabb kerítéseket építsünk. A térhatároló közvetlen közelében a növényzetet érdemes gyakori vágással eltávolítani, mert ezzel jelentősen csökkenthetjük a burjánzó növényzet káros hatásait, és az esetleges javításokat is könynyebben tudjuk elvégezni. Lássunk túl a saját telkünkön is, hiszen ha kerítésünk nagyon kilóg a szomszédos telekhatárolók sorából, ellenszenvet válthatunk ki a mellettünk élőkből, vagy túlságosan felhívhatjuk magunkra a figyelmet, ami nem minden esetben előnyös.
Alapanyag
A kerítés anyaga lehet beton, terméskő, tégla, drótfonat, kovácsoltvas vagy fa, ez utóbbin belül vessző, léc, deszka, rönk, cölöp is. Formailag kereszt vagy hosszirányban, esetleg átlósan tagolt, áttört vagy teljesen zárt, a funkcionális rendeltetéstől a művészi megmunkálásig. Az olcsó, ám csúnya drótfonatot legegyszerűbben felfuttatott növényekkel takarhatjuk el, de tulajdonképpen bármely rácsos változat alkalmas a kúszónövények megtámasztására. A léckerítés rusztikus hatást kelt és elegáns, a karámkerítés valójában csak szeparál, de nem véd meg semmitől, a fonott kerítések eltakarnak bennünket a szomszédok vagy a járókelők elől, de biztonsági szerepet nem töltenek be.
Tömeg
Átláthatósága szerint létezik zárt és áttetsző, magas vagy alacsony kerítés, ez utóbbi – mivel az emberhez viszonyítjuk – maximális mérete se haladhatja meg a két métert. Igazi védelmet csak a magas, erős, tömör, tetején tüskés vagy villannyal átvezetett kerítések adnak, de ezek egyben rabságba is ejtik a házban élőket, ezért kevés ember vállalja, hogy így védi meg ingatlanát a betolakodóktól. Mindent összevetve kis kertet ne üssünk agyon magas, tömör kőfalakkal, és egy hatalmas parkot is nevetségessé tehetünk egy karámkerettel. A kerítés elemei közé soroljuk a kapupillért, melyben a postaláda, csengő, vagy akár a szemetes kap helyet. Ennek méretét, stílusát és tömegét igazítsuk a térhatároló teljes felületéhez.
Alkotóelemek
A kerítés tartóssága elsősorban szerkezetétől, vagyis az oszlopoktól függ. Mielőtt megtervezzük hosszát, kiosztását, nézzünk körül a piacon, mert az előre gyártott elemek méreteivel könnyebben kalkulálhatunk ki egy nekünk megfelelő elrendezést. Ha faoszlopot választunk, földbe fúródó végét impregnáljuk, hogy ne korhadjon a vizes talajjal érintkezve. A vasat csak egy év múlva fessük le, mert ha azonnal színezzük, hamarabb indul rozsdásodásnak. A fa mellett oszlopaink készülhetnek betonból, acélból, téglából, terméskőből, vagy zsalukőből is, de minden esetben ezekhez rögzítjük a kereszttartókat, vagy a készen vásárolt kerítéselemeket. A ritkán hallott zsalukő betonból készül, és küllemre a terméskövet utánozza. A kőfalakat rakhatjuk szárazon, szabályosan vagy szabálytalanul, terméskőből, ciklopkőből, faragott vagy lecsiszolt görgetegkövekből, de mindenképpen ép, nem málló, fagyálló anyagot válasszunk. A szárazon rakott kőfal a legtermészetesebb térhatároló elem. Rendkívül stabilnak kell lennie, s támfalként az esetleg mögötte lévő földtömeg nyomását is el kell bírnia. Nem szabad túl magasra építeni, mérete sose haladja meg a 80-100 centimétert. A felületmegosztásnál vegyük figyelembe, hogy egy-egy kerítéselem maximum három méter hosszú lehet, különben kidőlhet. Lejtős terepen a magassági különbségeket emelkedő vagy süllyedő lábazattal, illetve lépcsőzetes elhelyezéssel is kiküszöbölhetjük.
Belső kerítés
A kerten belül is alkalmazhatunk kerítéselemeket. Létrehozhatunk különböző rendeltetésű területeket a külső térhatárolóból elcsent rövidebb szakaszokkal, cölöpsorral, gerendával, sövénnyel, szárazon rakott kőfallal, klinker- vagy bontott-tégla-fallal is. Ezzel a megoldással nem kell szintkülönbségeket vagy burkolati eltéréseket alkalmaznunk ahhoz, hogy legyen külön kutyafuttatónk, gyerekjátszóterünk, fürdőzésre vagy vendégfogadásra alkalmas kertfelületünk.
Hozzászólások