Még a burkolótanonc is tudja, hogy egyenetlen alapra nem szabad lerakni sem a hideg-, sem a melegburkolatot. A jó minőségű burkolás előkészítésének alapkövetelménye a megfelelő minőségű hordozó-aljzat. Amennyiben a ragasztásra előkészített felület nem sík, nincs vízszintben, vagy törmelékes, poros, esetleg az érintkező helyiségek szintjei közt eltérés mutatkozik, sem a burkolat esztétikai megjelenése, sem műszaki minősége nem lesz tökéletes.
A réseket, a lejtést különböző típusú aljzatkiegyenlítő anyagokkal tüntethetjük el. A 10-80 milliméter közötti szintkülönbségek áthidalására, üregek, mélyedések kitöltésére az esztrichcementtel készített aljzatkiegyenlítő alkalmas leginkább, amelyet elsősorban középületekben, ipari létesítményekben használják. Az esztrichcement cementbázisú, világosszürke, por alakú kötőanyag, melyből homok hozzáadásával nagyobb mechanikai igénybevételnek is megfelelő, kopásálló, jól teríthető aljzatkiegyenlítő állítható elő.
Esztrichcementtel az esztrichaljzatok több fajtája állítható elő: a kötőesztrich, a szigetelőréteg fedőesztrichje, a minimum 4 centiméter vastag úsztatott esztrich, valamint a kiegyenlítő esztrich. A habarcs előállítása a következőképpen történik: a keverőedénybe először a homokkeverék felét mérjük be, majd folyamatos keverés mellett az esztrichcementet, végül a homok másik felét. Víz hozzáadásával beállítjuk a megfelelő konzisztenciát, majd a habarcsot teljes homogenitásig keverjük. Kézi bedolgozáshoz hígabb, gépihez földnedves anyagot használunk. A kész habarcsot ötven percen belül kell felhasználni.
n Esztrich –
lépésről lépésre
Az esztrichet a következőképpen célszerű rétegezni: előnedvesítés vagy alapozás, tapadóhíd kialakítása, az esztrich elkészítése. Az aljzatkiegyenlítő habarcsot tiszta, mindenféle szennyeződéstől mentes, minimum C 12 szilárdságú alapfelületen lehet jól felhasználni. Terítés előtt előnedvesítés, vagy ha nagyon szívóképes a betonfelület, vízzel 1:2 arányban higított alapozó használata ajánlott. (Az adott márkájú termék alapozóját kell alkalmazni.)
Ezt követi a tapadóhíd kialakítása: az alapfelületre egy tömegrész alapozó vagy Barra emulzió és két tömegrész esztrichcement keverékéből (cementes iszap) készült tapadóhidat hordunk fel. Az anyagszükséglet 0,4-0,5 kg/m2 cementiszap – a felület szívóképességétől függően. A habarcs bedolgozásakor ügyeljünk arra, hogy a kiegyenlítő réteget a padlószerkezettel együtt minimum 25 m2-ként dilatáltassuk.
Az egy ütemben burkolni kívánt felületen – az aljzatbeton dilatációs hézagainak megfelelően – vezetősávokat kell kialakítani. A vezetősávok között elkészítjük a tapadóhidat, majd 30-40 percen belül, annak megszáradása előtt egy rétegben felhordjuk a bekevert habarcsot (nedves a nedvesre technológia). A tapadóhíd száradási ideje a helyi körülményektől függ (hőmérséklet, szellőzés, a betonfelület hőfoka stb.). A friss aljzatkiegyenlítést védeni kell a fagytól és a gyors kiszáradástól, a felületet erős napsütés, huzat nem érheti. Az aljzatkiegyenlítés 20 °C körüli hőmérsékleten egy nap múlva már járható, három-öt nap múlva burkolható.
Az esztrich kiegyenlítő önálló padlóburkolatként is használható, amennyiben az esztétikai szempontok nem elsődlegesek. Ilyen esetben a portalanítás után betonlakkal vagy Epokoll emulzióval impregnálják a felületet, amelynek javul a kopásállósága, könnyebben takaríthatóvá, moshatóvá válik.
n Önterülő
termékek
Az aljzatkiegyenlítők másik családja az önterülő termékek. Ezek a cementen kívül különböző szemcseméretű homokot, mikrokavicsot és vízben oldódó diszperziós kötőanyagot tartalmaznak. Az alaptermékek hagyományos kötésű, de nagy szilárdságú, nem rugalmas jellegűek. Lakások, irodák, nagy forgalmú helyek betonjára alkalmasak. A rugalmas típusok padlófűtés fölé is használhatók, mert a hőmozgásokat repedezés nélkül képesek követni. A legmagasabb árkategóriába a padlófűtésre és gyorsfűtésre is alkalmas változat tartozik. Ez utóbbi a kiegyenlítés után öt órával már burkolható, és elkezdhető a fűtés.
A negyedik kiegyenlítő anyaggal függőleges felületek egyenetlenségeit simíthatjuk el. Az alaptípusokkal 1,5-3 milliméteres hézagok, szintkülönbségek tölthetők ki, a magasabb minőségűekkel 0-tól 1,5 milliméterig dolgozhatunk.
Kaphatók különleges kiegyenlítő anyagok is, amelyek meglévő faburkolatra, fapadlóra, parkettára, acéllemezre is alkalmasak.
A tapadóhíd kialakítása az önterülő aljzatkiegyenlítőknél is fontos, mert ha ez elmarad, a betonfelület kis üregeiből felszálló légbuborékok kilyukasztgatják a kiegyenlítőt, és nem rögzíthető tökéletesen a burkolat. Márpedig ez a targoncás, emelőbékás, görgős székes igénybevételnél döntő minőségi követelmény.
n Se több,
se kevesebb
Az önterülő masszákkal könynyű dolgozni, ám a csomagoláson feltüntetett technológiai lépéseket be kell tartani. Gyakori hiba a nem megfelelő vízadagolás. A túl sok víz késlelteti az anyag megkötését, a felszínre felúszó diszperziós kötőanyag pedig nem tudja kifejteni a hatását a keverékben, foltosodást okoz, nehezíti a burkolat ragasztását, és rontja a megszilárdult kiegyenlítő mechanikai tulajdonságait. Kevés víz adagolásakor csomós, nehezen teríthető a massza. Mindig tiszta, hideg vízhez adjuk a port. Fokozatosan adagolva, lassú fordulatú keverőszárral keverjük össze a masszát. Keverés után öt percig pihentessük az anyagot, hogy a benne lévő műgyanta adalékok teljesen feloldódjanak. A csomómentes, folyós masszát öntsük az aljzatra, és sima vagy fogas glettvassal terítsük el.
Hozzászólások