Ma az ország lakosságának mintegy ötöde él panel, vagy úgynevezett iparosított technológiával készült lakásban. A házgyári épületek java része harmincévesnél idősebb, és mára műszakilag elavult. Ötletes megoldásokkal egyedi, otthonos lakások is kialakíthatók, de a házak teljes felújítása kormányzati, önkormányzati segítséget igényel.
A hetvenes-nyolcvanas években tömegek számára korszerű lakhatást jelentő panellakások megítélése és értéke hiába devalválódott jelentősen, sokak számára ez az elérhető lakhatási megoldás. Ám ahhoz, hogy ne csak fedél legyen a panelben élők feje fölött, hanem műszakilag és energia-felhasználás szempontjából is megfelelő, kényelmes otthont tudhassanak magukénak, a lakóknak mélyen a zsebükbe kellene nyúlniuk.
E lakások esetében talán az egyedüli pozitívum, hogy valóban lakásnak épültek: világosak és többnyire különösebb átépítés nélkül is funkcionálnak a belső terek. Ha mégsem, akkor viszont egy téglaépülethez képest nagyobb gondot jelent a falbontás, ráadásul a vasbeton elemek áttörése statikai okokból nem mindig lehetséges. Tehát ha valaki két szobát, netán szomszédos lakásokat kíván összenyitni, szigorú engedélyezési procedúrát kell végigjárnia.
A térátszervezési nehézségeknél sokkal fontosabb, hogy műszakilag megfeleljen a lakás a kor követelményeinek. Szakemberek szerint az országban összesen alig kétezer olyan panellakás van, amelyet kívül-belül felújítottak már. Számítások szerint egy panelház teljes körű korszerűsítésének egy lakásra jutó fajlagos költsége akár a kétmillió forintot is elérheti.
Mivel ekkora összeget a lakók nem képesek maguk előteremteni, kormányzati és önkormányzati segítségre van szükség, melynek lehetőségei már adottak. A főváros XIX. és XVIII. kerületi vagyonkezelő szervezeteinek szakemberei 2003?2004-ben közösen rendeztek egy konferenciából és konzultációkból álló panelfelújítási tájékoztató programsorozatot, melyen előadások hangzottak el jogi, műszaki, gazdasági (pénzügyi) megoldásokról és lehetőségekről. A probléma összetettsége, a lakók anyagi nehézségei miatt a meghirdetett lehetőségek iránt eddig csekély érdeklődés mutatkozott.
Ha valaki panelbe költözik, vagy már ott lakik, mégis számba kell vennie, hogy milyen felújítási munkákat érdemes és kell elvégeznie, és melyek azok, amelyekről le kell mondania.
A tető és az illesztékek szigeteléséhez, a homlokzat, valamint a lépcsőház felújításához vagy a fűtési rendszer korszerűsítéséhez elengedhetetlen a közösség összefogása, ebben az ügyben egyedül egy lakó nem tud mit tenni. A régi lifteket csak közös pénzből lehetne kicseréltetni, és a strangokat is az épületek egészében kellene a régi PVC helyett korszerű csövekkel kiváltani. A mérleget ez a lista negatív irányba, éppen az energiatakarékos otthon rovására billenti.
Egy panellakás fűtési költsége ma átlagosan havi húszezer forint, ami egyáltalán nem olcsó, sőt inkább pazarló, ám ez ellen ma az egyén nemigen tud tenni, hiszen a hőfogyasztás egyedi szabályozására és mérésére ma még nincs lehetőség. Egyelőre csupán a tömbönkénti mérés valósult meg. A régi fűtőtesteket így le lehet ugyan cserélni, de hőfokszabályozó gombjuk legfeljebb dísz marad. Valószínűleg melegebb lesz, mert a modern radiátorok hőleadó képessége jobb, ám a többség feltehetőleg inkább igény szerinti hőmérsékletre vágyik.
A húsz-harminc éves épületek strangjai is jócskán elöregedtek már, a csőtörés és a dugulás egyaránt állandóan fenyegető veszélyként lebeg a lakók feje felett. Persze, ha valaki felújít, sokszor az átcsövezéssel kezdi a munkákat, ám egy olyan házban, ahol lefelé és fölfelé is régi vezetékek szállítják a vizet, még a legkorszerűbb vizesblokk kialakítását követően is számolni kell a szomszédból eredő bajokkal. A legtöbb panelben ma ráadásul a vízzel is – a fűtéshez hasonlóan – pazarlóan bánnak az ott élők, pedig ha mindenki beszereltetne mérőórát, a vízköltség a felére csökkenne, többek között azért is, mert nem oszlana meg a rezsit nem fizetők díja.
Ettől függetlenül nem kell teljesen tehetetlennek éreznie magát egy panelben élőnek. A megvetemedett nyílászárókat például érdemes kicserélni, még akkor is, ha ehhez nem társul a fűtés gazdaságossá tétele. Fontos az öreg villanyvezetékek kicserélése is, hiszen ezeket annak idején nem a mai áramfogyasztásra méretezték. A csövekben vezetett villanydrót áthúzható, de a falat nem olyan egyszerű vésni, mint a téglát, áthidaló megoldásként külső csőben, vagy a parkettaszegély takarásában lehet a drótokat elvezetni. A megnövekedett áramfogyasztáshoz új elosztótáblára is szükség lesz.
A kisebb-nagyobb műszaki átalakításokkal, valamint a falak és burkolatok felújításával otthonossá tehető egy panellakás is, ám az el nem végzett korszerűsítés ettől függetlenül továbbra is fejtörést okozhat, és végső soron hozzájárul a panelek többnyire alacsony lakáspiaci pozíciójához.
Hozzászólások