A telek- és ingatlanválasztás csapdái

A telek utcához viszonyított helyzete nagymértékben meghatározza a beépítés módját és értékét. Vizsgáljuk meg példaképpen egy kelet?nyugati hossztengelyű utca telkeinek beépítési lehetőségeit szabadon álló házakkal.

 

 

A déli oldalon fekvő telkeken a lakóhelyiségek a kert felé és egyben a kedvező, napos déli égtáj felé tájolhatóak, a mellékhelyiségek a zajosabb, kevésbé intim északi irányba nézhetnek. A jó tájolású, zavartalan, egybefüggő kert kialakítása érdekében az épületet az északi oldalra célszerű helyezni, így a gyalogos és gépkocsival történő megközelítés is rövid úton a kert zavarása nélkül megoldható. E megoldásnál az épület saját árnyéka is egybeesik a telek északi, kevésbé értékes részével.

 

Az utca északi oldalán – a jó lakófunkció megvalósítása érdekében – az épületet szintén a telek északi oldalán célszerű elhelyezni. Ebben az esetben a szemben lévő telkekkel azonos értékű beépítéshez jutunk, de megnövekszik az épülethez vezető út hossza, a kert jobban belátható, és kevésbé lesz intim.

 

Könnyen belátható tehát, hogy az első változat értékesebbnek tekinthető, még ha ugyanazon utcában helyezkedik is el a két ingatlan. Nehezíti a helyzetet, ha a helyi szabályozás a kialakult utcakép vagy egyéb szempont miatt a közterület felé kis mélységű előkerttel kötelező beépítési vonalat ír elő. Természetesen jó építésztervező ebben az esetben is talál megoldást, de tagadhatatlanul sokkal bonyolultabb a feladat (1. ábra).
A telek domborzata, lejtése, benapozottsága szintén nem elhanyagolható szempont a döntéshozatalnál. Természetesen egyéni ízlés, szokás kérdése, hogy a sík területet vagy a dimbes-dombos területet részesíti valaki előnyben, ebben nem is kívánunk tanácsot adni. Egy lényeges dolog azonban van, amire feltétlenül fel kell hívni a figyelmet: a szép ház és szép kert mindig alkalmazkodik az adottságokhoz, környezetéhez. Ne akarjunk egy erős lejtésű domboldalon tükörsima felületet, a síkságon pedig sziklakertes domboldalt kialakítani. Ez nemcsak azért hibás elgondolás, mert sokba kerül, és mert a terepviszonyok jelentősebb megváltoztatását ugyanúgy engedélyeztetni kell a hatósággal, mint az épületet, hanem mert nem lesz szép.
Az a jó tereprendezés, ami gyepesítése, kertészeti és építészeti kialakítása után olyan, mintha ott formálta volna a természet. A környezethez való alkalmazkodás az épülettervezés egyik legérdekesebb, legizgalmasabb feladata.
A telek lejtése különböző irányú lehet.
Az a legideálisabb eset, ha a telek déli vagy ahhoz közel álló irányba lejt, sőt ha ez az irány egybeesik a kívánatos látvánnyal, panorámával. Természetesen a tehetséges építész a kedvezőtlenebb irányba eső kilátást is képes – bevarázsolni – a lakásunkba, de gondoljunk mindig arra is, hogy a szomszédos területek beépítettsége hogyan változhat, illetve, hogy az általunk megvalósítani szándékolt épület hogyan árnyékolja le kertünket (2. ábra).
A lejtős területen épülő épületek utakkal való viszonyuk alapján két alapcsoportba sorolhatók. Általánosságban elmondható, hogy szerencsésebb, ha az ingatlan az utca völgy felőli oldalán helyezkedik el, mert a gépkocsitároló közvetlenebbül kapcsolható az épülethez, továbbá a völgy felőli telkek víztelenítése könnyebben megoldható, mivel maguk a korszerűen megépített utak rendelkeznek csapadékvíz-felfogó rendszerrel. A telek mentén lévő utak végleges szélességét és magassági szintjét is tisztázni kell, hogy ne kelljen utólag feltölteni vagy támfalat építeni.


Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop