Immár hatodik alkalommal került sor az INGATLAN-EXPO Nemzetközi Ingatlanforgalmazási, -Befektetési és Építészeti Kiállításra, Konferenciára és Fórumra május 13-16. között, melynek az Andrássy Palota és a Lurdy Ház adott otthont. Az ingatlanszakma e rangos eseményéről, a jelenlegi tendenciákról Cserkuti Györgyöt, a rendezvénysorozat szervezőjét kérdeztük.
– Láthatóan a komplexitás az elsődleges törekvése az INGATLAN-EXPO-nak. A kezdetektől fogva ez volt a cél –
– Az előkészítő munka tulajdonképpen 1997-ben kezdődött, s 1999-re a hazai ingatlanpiac már készen állt egy igényes, átfogó rendezvényre. Ez volt az első INGATLAN-EXPO, aminek a neve azóta is változatlan. Valóban nagyon fontos volt, hogy a komplexitást képviseljük. A kiállításon bemutatkoznak az ingatlanforgalmazók, építők, fejlesztők, bankok és biztosítók, adatbanki szolgáltatók. A konferencia szerves része, s egyben bevezetője a rendezvénynek, elsősorban a szakmára összpontosítva. A fórum jelleg a – Hitelpárbaj” és – Adópárbaj” rendezvényünknél dominál. A hitel problematikája sokszor döntő kérdés ezen a területen, s minden ingatlan adás-vétel egyúttal adókérdés is. Nemcsak a magánember, hanem az ingatlanközvetítő, ingatlanforgalmazó szintjén is. Hasonló a törekvésünk a biztosítási területtel való kapcsolatra is.
– Az elmúlt hat év alatt hogyan változott az ingatlanpiaci helyzet?
– Ha egyetlen szóval kell öszszefoglalni, akkor azt mondom, hogy óriási a fejlődés, már csak kiállításszervezői szemszögből is: 1999-ben sok kiállítónak még arról kellett alapvető információkat adni, hogyan lehet bemutatni egy ingatlant, vagy tevékenységét. Ma már szebbnél szebb standok várják a látogatókat, teli ötletekkel, marketingmegoldásokkal. Egyértelmű a fejlődés a kínálatban is, a kezdetekkor teljesen más színvonalú, kivitelű lakások, értékesítési konstrukciók, hitelmegoldások jelentek meg. És még egy fontos momentum: az idei rendezvényünket már EU-tagként bonyolíthattunk le.
– A magyar ingatlanpiaci helyzet milyennek minősíthető –
– Feltétlenül ketté kell választani az ipari-kereskedelmi, illetve a lakó és nyaraló ingatlanokat. Az utóbbiak elsősorban belföldi fogyasztásra készülnek, és ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy jelentős a külföldi érdeklődés. Az ipari-kereskedelmi ingatlanok többsége mögött viszont multinacionális tőke áll, ami szinte kizárólag külföldi tőkét jelent. Egy-két magyar cég van csak, amelyik ezen a területen akár befektetőként, akár kivitelezőként, fejlesztőként, értékesítőként megjelenik. Az ipari-kereskedelmi területen hol Magyarország a sláger, hol Csehország, az utóbbi időszakban elsősorban Szlovákia. A helyi kondíciók, az adókedvezmények, a tőkét befogadó kultúra és hajlandóság dönti el, hogy adott pillanatban ki a befutó.
– Nem várom, hogy jóslásokba bocsátkozzon, mégis hogyan látja a magyar ingatlanpiac helyzetét az Európai Unióban?
– Ilyen arányú bővítés az EU-ban még soha nem történt, s ez izgalmassá is teszi ezeket a kérdéseket, illetve bizonytalanná a válaszokat. Véleményem szerint a csatlakozás következtében jelentkező tendenciák nagymértékben megközelítik a 10-15 évvel ezelőtt csatlakozókét, gondolok itt elsősorban Görögországra, Portugáliára, ahol semmiféle komoly árrobbanás nem következett be a piacon. Mérsékelt, 5-10 százalékos emelkedés várható, de ez is viszonylag hosszú távon, szakértők szerint 5-8 éven belül. Ellentétes folyamatokra is lehet számítani. Az egyik az, hogy az EU-tagság révén növekszik a külföldiek itteni befektetési kedve, de ugyanez várható a hazai vállalkozói körtől is. Ez a konkurenciaharc növekedésével, s emiatt árcsökkenéssel jár. Ugyanakkor az ingatlanok elérhetősége nagymértékben függ attól, hogy milyen hitelkondíciókkal lehet lebonyolítani egy-egy vásárlást. Máris megjelentek a deviza alapú hitelek, s ez előrevetíti a hitelpiaci kínálat bővülését, ami viszont árfelhajtó hatású. Tehát árfelhajtó és árcsökkentő fejlemények várhatók az EU-csatlakozás utáni időszakban, és ezek összeredményeként egy mérsékelt és nyugodt – kisebb-nagyobb kiugrásoktól ugyan talán nem mentes – átlagár-növekedést lesz.
– Vajon a magyarok, a magyar ingatlancégek is megjelennek a külföldi piacokon – Mennyire reálisak ennek a feltételei?
– Egyértelműen reálisak. Kiállításunk nyitó előadásában említette Demján Sándor, hogy a minőség az, amiben Magyarország előnyre tehet szert: a szellemi tőkében, a szorgalomban, a kitartásban és az ötletességben megjelenő minőségben. Viszont a magyar gazdaság, a magyar piac és a magyar szellemi tőke is akkor tud érvényesülni globalizálódó világunkban, ha partnerre talál a különböző multinacionális érdekcsoportokban.
– A minőség az oktatással, a szakmai felkészültséggel függ öszsze, A vásárló, a befektető megbízható partnert keres. Mennyire felel meg ennek az elvárásnak az ingatlanszakma?
– Konferenciánk befejező blokkjában, a szakmai napon kerekasztal-beszélgetés zajlott le az ingatlanszakmai oktatásról. A konklúzió az volt, hogy mindenképpen előrelépés szükséges e területen. Az ingatlanszakmai képzésnek egy egységes, egymásra épülő, különböző szinteken is működő oktatási rendszerré kell válnia. Az elemei ugyan léteznek, de látványos anomáliákkal. Vannak rendkívül magas színvonalú nemzetközi képzési rendszerek, amelyek révén olyan diplomát lehet szerezni, ami gyakorlatilag egész Európában érvényes, kivéve Magyarországot, mert a magyar képesítési struktúra még nem fogadta be. Ugyanakkor ezeknél alacsonyabb szintű oktatási követelményeket támaszt feltételként az ingatlanpiaci részvételhez. Az ellentmondásokat megszüntetve lehet biztosítani, hogy a képzés az ingatlanszakma minden területén – forgalmazás, értékbecslés, közvetítés, ingatlan-gazdálkodás és -kezelés, marketing – szigorú elvárásrendszert közvetítsen.
– Tervezi-e jövőre is a szakma e fajta találkozóját?
– Az elvem az, hogy ragaszkodjunk a hagyományokhoz, és folyamatosan újítsunk; természetesen a kiállítók és a konferencia résztvevőinek véleményét alapul véve.
Hozzászólások