A vályog az egyik legősibb építőanyag, léteznek belőle több ezer éves „toronyházak”, vagy gondoljunk a mezopotámiai teraszos templomformára, a zikkuratokra. A vályog megbízható, jól hőszigetelő, újrahasznosítható, tartós építoanyag, ám van egy nagy ellensége, a víz.
Mi is a vályog? Miért áll meg, miért nem omlik össze? Miért jó ebből házat építeni? Záporoznak a kérdések, hiszen mégiscsak furcsa lehet, hogy napjainkban, amikor megannyi új és új kitűnő hőszigetelési mutatójú építőanyagból építkezhetünk, még mindig van létjogosultsága ennek a több ezer éves anyagnak.
Miben áll a vályog ereje?
A vályog nem más, mint agyag, föld és növényi eredetű szerves anyag – általában szalma, törek, pelyva, nád – keveréke, amelyből technológiától függően vagy nedves állapotban építenek rakott, vert vagy paticsfalat, a másik technológia szerint a napon kiszárított vályogtéglákból építenek falat. Építésük módjától függetlenül valamennyi vályogfal rendkívül tartós. És vajon miért állnak meg évszázadokon át beton hozzáadása nélkül az ilyen összetételű falak? A vályogfalakat az agyag (a szemcsék közötti kohéziós erő), a benne lévo szerves anyagok (ami húzó igénybevételre is alkalmas) és egyéb kémiai kötések tartják össze. Hasonlítsuk egy pillanatra össze a vályogból készült falakat és a vasbeton falakat! A vályogfalban az adalékanyag a föld, a kötőanyag az agyag, a húzó igénybevételeket pedig a szerves anyag veszi fel (ez a „betonacél”), a katalizátor a víz. A vasbeton falban az adalékanyag a kavics, a kötőanyag a cement, a húzó igénybevételeket a betonacél veszi fel, és a katalizátor a víz. Ebből láthatjuk, hogy a vályog és a vasbeton nagyon hasonló szerkezet, persze a vályog jóval kevesebb igénybevételt tud elviselni. És vajon miért jó ebből az anyagból házat építeni? Mert a vályogból épült házaknak kitűnő a hőszigetelési és hangszigetelési képessége. Egészséges, mert nem kell az épületet „becsomagolni” 15-20 cm vastag hőszigetelésbe, az ökologikus anyagot akár paszszívházak építéséhez is fel lehet használni (egy 45-50 cm vastag, két oldalon vakolt könnyűvályog fal U-értéke kb. 0,3). A vályog kitűnő nedvességszabályozó: a földfal szabályozza a belső levegő páratartalmát, növeli a belső komfortérzetet, nagyjából 30-szor annyi nedvességet képes magába szívni, mint az égetett agyagtégla. Könnyen alakítható/átalakítható, jelentősen alacsonyabb az anyag- és szállítási költsége, hiszen többnyire az építkezés helyszínén is rendelkezésre áll, és szinte bárki meg tudja csinálni, nem is szólva arról, hogy a vályog újrahasznosítható anyag.
rakott falas vertfalu csömpölyeg
Vályogépítési technológiák
Többféle vályogépítési technológia létezik, az alábbiakban a teljesség igénye nélkül áttekintjük a legfontosabbakat. Bármilyen technológiával építjük is vályogházunkat, mivel maga a vályog nedvességérzékeny építőanyag, megfelelően teherbíró és a víz hatásaira nem érzékeny anyagból kell elkészíteni az alapunkat. Ez régebben kő, manapság beton, méginkább vasbeton. Az alap/lábazati gerenda magassága a végleges talajszinttől legalább 40 cm legyen. A falakat folyamatosan kell készíteni, óvni kell a kiszáradástól és a megázástól.
A rakott falas (más néven fecskefalú rakás) építési technológiánál az agyagos sarat taposva „gyúrták össze”, esetleg állatokkal megjáratva, eközben keverték közé a pelyvát, töreket, egyéb szerves anyagot. A falat egyenletes sebességgel kellett rakni, egyik réteget a másikhoz rétegenként csapva megfelelően tömörödött, majd utólag ásóval faragták simára, az ajtókat, ablakokat pedig utólag vágták a falba.
A vertfalú technológia abban különbözik a fecskefalú rakási módszertől, hogy a fal két oldalára zsaluzatot szerkesztettek, amibe az agyag került. A falakat szintén egyenletes sebességgel kellett rakni, az agyagot a behelyezés után döngölni, tömöríteni kellett, és a nyílászárók helyét utólag kellett kivágni.
A csömpölyeg (gömbölyeg) falaknál az alapra (lábazatra) gömb formájú, kb. 30 cm átmérőjű vályogot hordtak föl, faverő eszközökkel tömörítve egymáshoz, így laposodott el a formájuk. A nyílászárókat nem utólag, hanem a ház falazásakor tették végleges helyükre, majd a falakat utólag faragták egyenesre, simára. A vályogtéglafalú családi ház építésnél az agyagot téglaformába rakták/vetették, és kiszárítás után hasonlóképpen használták fel, mint a hagyományos téglát. Kötőanyagnak agyagot használtak hígabb formában. Az elkészült falat 2-3 rétegben előbb durvább, majd hígabb pelyvás agyaggal bevakolták, majd az így teljesen simává vált felületet száradás után több, általában három rétegben meszelték. A paticsfal alapvetően eltér az eddigi vályogszerkezetektől. Itt készült egy külön tartószerkezet fából, az agyagnak csak kitöltő szerepe volt, terhet nem hordott. Először az oszlopokat rakták le a ház sarkaira, illetve a falak végpontjaira, ezekre rákerültek a gerendák, amelyek az épület tetőszerkezetének, tetejének súlyát hordták. Az oszlopok közét ezután egyenletesen kikarózták, a karókat vesszőkkel összefonták, majd az így kapott táblákat sárral mindkét oldalról betapasztották.
Szupervályog és könnyűvályog
A szupervályog, más néven földzsákos technológia (angol nevén superadobe, illetve earthbag) egy igen olcsó építési forma. Magyarországon inkább a szupervályog elnevezés terjedt el, de használatos, és lehet, hogy jobb a földzsák kifejezés. A téglaként használt polipropilén zsákokban föld van (lehet használni nem tiszta agyagot is), és pelyva helyett meszet vagy kevés mennyiségű cementet használnak. A földkeveréket körszövött polipropilén zsákokba helyezik el a fal helyén, majd következik a döngölés fázisa, erre teszik rá a következő réteget. A zsák megóvja az építőanyagot a környezet viszontagságaitól, és növeli a fal nyomószilárdságát. A könnyűvályog technológia német fejlesztés, amelyet azért alakítottak ki, hogy a vályogtégla hőszigetelése még nagyobb legyen. A könnyűvályog összetételében különbözik a másiktól: kevesebb benne az agyag, és több benne a szalma, a törek. Ez természetesen a vályogtégla többi paraméterét is megváltoztatja: súlyra könnyebb, de teherbíró képessége kevesebb. Ezért nem lehet teherhordó falként, csak kitöltő elemként alkalmazni, a ház súlyát annak fa vázszerkezete hordozza. Összességében a vályog előnye a jó hőszigetelés, a kedvező élettani hatások és az olcsóság, hátránya a nedvességérzékenység és csekély teherbírás. Kisebb épületekhez, családi házakhoz megfelelő.
Hozzászólások