Vendégségben Európa egyik legszebb parasztudvarán, ahol a Kisbalaton-menti tájjal és az újjáéledt zalai majorság tradícióival ismerkedik a vendég. Miközben az Unió Természetvédelmi Szekciójának volt tanácsadója tölti poharába a ház borát, személyesen.
Ahogy minden évben, úgy idén is megérkezett az írásos invitáló a „Kendlimajori nyár” eseménysorozatra, mely a látványos pünkösdöléssel indul, és az augusztusi állatbehajtással zárul. Közte zenés mulatságok, pajtaszínház, borkóstolók, művésztalálkozók, lovas kocsis kirándulás és gólyalábas felvonulás, örömfőzés, állatsimogatás és még ezernyi színes program várja a Kisrécse-Kendlimajorba érkezőket.
Amúgy kora tavasztól késő őszig honi és külföldi családok veszik birtokba a szóban forgó gazdaság vendégházait, melyek Kati, Veri, Jancsi névre hallgatnak, hisz itt az állatok mellett a házaknak is nevük, sőt, lelkük van. Nyáridőben a major pajtáit, csűrjeit, borospincéjét és szénapadlását is ellepik a nagyvárosi rohanást maguk mögött hagyó vendégek, hogy lassítsanak életükön legalább pár hétre. Sokan közülük évente visszatérnek, hogy gyorsételek helyett házi bográcsost egyenek, autó helyett lóháton, lovaskocsin vagy kisvasúttal fedezzék fel a környék természeti kincseit, és a gyalogtúrák során ritka növényekkel és egy jellegzetes állatvilággal ismerkedjenek a zalai lankákon. Majd esténként közösen poharazgassanak a házigazdával, Czinki Lászlóval, aki e táj szülötte. A nemzetközi hírű kert-és tájépítő mérnök, egyetemi tanár és feltaláló gyermekkori álma valósult meg, amikor a külföldön töltött évtizedek után végleg hazatelepülve megvette az első omladozó vályogházat és a hozzá tartozó udvart a pusztulófélben lévő majorban. Saját háza mellett újabb és újabb romos épület tatarozásába kezdett, melyek mára patinás vendégházakként szolgálnak egy különleges falusi vendéglátási forma kialakításához.
Az értékmentés során született a felismerés, miszerint lassan eltűnőben van egy ősi, természetközeli életforma a maga hagyományaival, eszközeivel, állataival. S hogy kell egy hely, ahol élőben megtekinthető és működtethető az a gazdag hagyaték, amit földművelő-állattartó őseink hagytak ránk, pazarló utódokra. A málladozó épületekben talált relikviák és László több évtizedes gyűjtőmunkája teszi ki azt a páratlan tárgygyűjteményt, amely helyet kapott itt, a major fő-és melléképületeiben, pincétől a padlásig. A paraszti élet és kézművesség munkafázisainak kézi és gépi szerszámait megcsodálhatják és kipróbálhatják az idelátogatók. Szövőszéktől a hintalóig, egérfogó-gyűjteménytől a cséplőgépig, az antik traktortól a muzeális lószerszámig felsorolhatatlan a régi tárgyak sora, miközben Czinki László Európa-hírű ökoszabadalmait – a megújuló energiák változatos hasznosítását, szennyvíztisztítást, szabadtéri játékrendszereket, zaj-és rézsűvédő alkalmatosságokat – is megismerhetjük. Sőt, megmár tózhatunk a természet misztériumát ábrázoló akvarellek hangulatában is, melyek Ortrun, a német feleség munkái. Az egykor egyetemi tanítvány férjét követve talált új otthonra a magyar vidéken, ahol a kertészkedés, lovaglás és vendéglátás mellett még festészetre, kiállításokra, művész-szimpóziumokra is szorít alkalmat. László, az esseni egyetem volt tanára, néprajzi és tájépítészeti díjak tulajdonosa és nemzetközi területfejlesztési projektek szerzője szintén sokat tesz a jó ügyekért. Küzd a szigligeti vár felújításáért, a környék falvainak és a zalai táj védelméért, a falusi turizmusért, miközben helyi ovisoknak, iskolásoknak tart foglalkozásokat. Szívesen mesél minderről, miközben házi kenyerét és pálinkáját kóstolhatjuk Kisrécse-Kendlimajorban!
Hozzászólások