A polgári perjog 2016. évi megújításával bevezetett jogintézmények szükségképpen hatottak a keresettel szembeni védekezési eszközökre, technikákra, eljárásjogi lehetőségekre is. Közülük legnagyobb jelentőségű az ellenkérelem, mint valós védekezés, a viszontkereset, illetve a beszámítás. Mindhárom eszköz tartalmát tekintve alkalmas a keresetben foglalt igénnyel szembeni védekezésre, vagyis hogy az ellenérdekű fél azonos eljárásban érvényesíthesse igényét, vagy akár azzal szemben követelését beszámíthassa, a vele szembeni követelést elenyésztethesse.
Az ellenkérelem
A keresetlevél benyújtásával a bíróság előtt elsőként a felperes álláspontja válik ismertté, a jogvita keretei azonban akkor válnak teljessé, ha a megfelelő védekezést tartalmazó írásbeli ellenkérelmét az alperes is előterjeszti. Ennek elmulasztása esetén az alperes a kereseti kérelemnek megfelelő bírósági meghagyás kibocsátására számíthat. Az ellenkérelem határidőn belüli előterjesztésének célja a perfelvétel meggyorsítása, a tárgyalásra való felkészülés, a védekezés minden formájának előzetes írásbeli rögzítése. Mindez
megakadályozza a perek elhúzódását, azaz végső soron a felek érdekeit mozdítja elő. Ennek megfelelően kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy az alperes ellenkérelme valóban érdemi, pontos és egzakt legyen, azaz ne csak általános, hanem konkrét védekezést, logikus tartalmi, logikai és jogi okfejtést tartalmazzon, mintegy tükrözze a felperesi kereset állításait, és azokkal szemben tartalmazzon részletes előadást annak érdekében, hogy a perfelvétel mihamarabb lezárulhasson, a jogvita eldöntése felgyorsuljon. Mindezeknek megfelelően az ellenkérelemben fel kell tüntetni az eljárás megszüntetésére alapot adó okok összességét, az azokat megalapozó jogszabályhelyeket és tényeket, valamint a tényeket alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat, amelyeket alaki védekezésnek nevezünk.
Érdemi, azaz anyagi védekezés esetén a beszámítás kivételével valamennyi anyagi jogi kifogást a jogalap megjelölésével, az azokat megalapozó tényekkel, továbbá a fentiek közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érveléssel, bizonyítékokkal, bizonyítási indítványokkal meg kell jelölni. Ilyen ellenkérelem esetén tehát a felperesi kereset és az alperesi ellenkérelem között egyfajta párbeszéd áll fenn, kialakítva a peres eljárás folytatásának kereteit. E párbeszéd központi eleme az alperesi oldalon az anyagi jogi kifogás, amely nem más, mint az alperesi jogállítás, amely a felperes által érvényesíteni kívánt jog érvényesíthetőségét kizárja, megszünteti vagy gátolja, azaz a keresettel érvényesített jogot elenyészteti vagy érvényesíthetőségét akadályozza, kizárja. Az alperes alaki és anyagi védekezése nem vagylagos, hanem egymás mellett létező lehetőség, azaz ellenkérelemben mind az alaki, mind az érdemi védekezését elő kell adni. Amennyiben az alperes csak alaki védekezést terjeszt elő, a bíróság nem köteles érdemi védekezésre felhívnia, úgy kell tekinteni az alperes magatartását, hogy nem tud vagy nem kíván érdemben védekezni, nem vitatja a kereset egyetlen elemét sem. Nyilvánvaló, hogy amennyiben az alaki kifogás sikeres, úgy egy hosszadalmas érdemi védekezés takarítható meg, ugyanakkor kétségtelenül veszélyes egy ilyen pertaktika, hiszen az alaki védekezés kudarca a teljes védekezést el is lehetetlenítheti.
A beszámítás
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, azaz a Ptk. egyértelműen a teljesítés egy különös eseteként tekint a beszámításra, amikor akként rendelkezik, hogy a kötelezett pénztartozását úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába beszámítja.
Az eljárásjog a beszámítást önálló eljárásjogi jogintézménynek tekinti, és e célra külön perfelvételi iratot rendel beszámítást tartalmazó irat néven. Másképpen megfogalmazva, hasonlóan a keresethez, illetve a viszontkeresethez élesen megkülönböztetésre kerül az a beadvány, amely ezt a teljesítési módot a perben érvényesíthetővé teszi. Mindebből alapvetően az következik, hogy a beszámítás nem érdemi védekezés, hanem attól különböző, eltérő alperesi eszköz, éppen ezért az írásbeli ellenkérelem részeként az érdemi védekezés során nem terjeszthető elő önállóan. Vagyis az alperesnek a beszámítást tartalmazó iratban egyértelműen, kétséget kizáróan kell meghatároznia kérelmét oly módon, hogy az tartalmazza a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló kérelmét a beszámított ellenkövetelés határozott összegének vagy mennyiségének megjelölésével. A beszámítás tehát a korábbiaktól eltérően nem kifogás, hanem egyfajta kérelem, azaz a beszámítást tartalmazó iratra a keresetlevélre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
A beszámítás ellenkövetelés, az alperes egy, a vele szemben a keresettel érvényesített követeléshez képest önálló, saját anyagi jogi igényt érvényesít a perben. Ebből fakadóan magától értetődően merül fel a kérdés a beszámítás és a viszontkereset különbségét illetően. A válasz a beszámítás természetéből fakad, ugyanis viszontkereset esetében csak a keresettel érvényesíteni kívánt joggal azonos jogviszony esetén lehetséges annak indítása, előterjesztése, azaz a kereset tekintetében a per eldöntése függ a viszontkereset
elbírálásától, vagy a viszontkereset eldöntése függ a kereset elbírálásától, míg a beszámítás a kereseti követeléstől független követelés érvényesítésére ad alapot.
A beszámítani kívánt követelés tehát teljesen más, a keresetlevélben vagy a viszontkeresetben érvényesített követeléstől független jogviszonyból is eredhet, és még az sem kizárt, hogy az akár engedményezés útján kerüljön az azt előterjesztőhöz, mint jogosulthoz. Ugyanakkor a perben a beszámítás nem egy önálló követelés érvényesítési mód, azaz az mindig osztja annak a keresetnek vagy viszontkeresetnek a jogi sorsát, amellyel szemben a beszámítást érvényesíteni kívánják. Következésképpen, ha a keresetnek vagy a viszontkeresetnek a bíróság helyt ad, akkor helye lehet beszámításnak, de a kereset vagy viszontkereset elutasítása esetén nincs mód a beszámítás adott eljárásban történő érvényesítésére. A beszámítás
ilyen formájában tehát egy kétarcú jogintézmény, részben anyagi, részben pedig eljárásjogi természettel.
A viszontkereset
A viszontkereset is önálló eljárásjogi intézményként kezelendő, oly módon, hogy annak lényege nem más, mint hogy az alperes a kereseti követeléssel szemben egy viszontpert indít a felperessel szemben. Mindezeknek megfelelően a viszontkereset előterjesztése és tárgyalhatósága vonatkozásában lényegében a keresettel azonos szabályozással találkozhatunk, illetve a keresetlevélre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmaznunk. Viszontkeresetet lehet előterjeszteni az alperesnek a felperes keresettel érvényesített jogával azonos jogviszonyból eredő, felperessel szembeni joga iránt. A más jogviszonyból eredően előterjeszthető viszontkereset előterjesztésének csak akkor van helye, ha annak eldöntése és a keresetben előadott igény eldöntése egymástól függ. Függhet tehát a kereset elbírálása is a viszontkereset eldöntésétől, de fordítva is, azaz a viszontkereset eldöntése is függhet a kereset elbírálásától. A kereset és a viszontkereset kapcsolóeleme a jogviszonyok egymással való függősége, amely e két igényt, vitás kérdést egy eljárásban tesz elbírálhatóvá. A függőség azon különleges esete, amely az érvényesíteni kívánt követelés a már érvényesített követelésével szemben beszámításra alkalmas, úgy azt a fentiek szerinti beszámítással oldható meg.
A viszontkereset írásban, viszontkereset-levéllel terjeszthető elő, fő szabályként csak a keresetlevél közlésétől számított 45 napon belül adható elő, amely határidő egyébként az ellenkérelemre is igaz. A határidő e körben szintén az eljárás gyorsítását célozza, a tudatos pervitelt, azt, hogy a jogvita keretei mihamarabb kikristályosodjanak. A viszontkereset-levél vagy beszámítást tartalmazó irat egyébként már az írásbeli ellenkérelem benyújtását megelőzően is előterjeszthető. Tekintettel arra, hogy utóbb, az írásbeli perfelvétel során vagy keresetváltoztatással összefüggésben is felmerülhetnek olyan körülmények, okok, tények, bizonyítékok, amelyek az alperes magatartására szükségképpen kihatnak, szűk körben a fenti határidőn túl is előterjeszthetővé válik a viszontkereset. Ennek megfelelően az alperes az írásbeli ellenkérelem előterjesztésre nyitva álló határidő lejártát követően is előadhat viszontkeresetet a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig, amennyiben valószínűsíti, hogy az előterjesztés alapjául szolgáló ok önhibáján kívül nem jutott határidőn belül tudomására, vagy nem következett be. Ilyenkor a viszontkeresetet az arra vonatkozó szabályoknak megfelelő tartalommal, akár a perfelvételi tárgyaláson szóban is előadhatja.
A bíróságok közötti ügy- és munkatehermegosztás szempontjai érvényesülése érdekében a viszontkereset indítására több esetben korlátozó szabályok állnak fenn, ahogyan kizárt az is, hogy az alperes a felperes követelésével szemben más perben már beszámított követelést viszontkeresetben kísérelje meg ismételten érvényesíteni. A viszontkeresetre az esetlegesen megfogalmazott eltérő szabályok hiányában a keresetre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, és bár összevonható a viszontkereset-levél más iratokkal, de ekkor is meg kell felelnie a kereset formai és tartalmi követelményeinek. Annak ellenére, hogy a felek perbeli állása a fordított igényérvényesítés e körben megcserélődik, de az elnevezésük az egységes elbírálás okán nem változik.
Lényeges különbség a keresetlevéllel szemben, hogy a viszontkereset-levél záró részében a bíróság hatáskörét, illetékességét megalapozó körülmények helyett már azt kell előadni, hogy a folyamatban lévő perben eljáró bíróság mely alapon jogosult a viszontkereset elbírálására.
Hozzászólások