Kanadai vendéglátóink dinamikus életet élnek, és ezt lakásuk minden négyzetcentimétere tükrözi. Szeretik a vidám és könnyed színeket, az izgalmas formákat, a mozgalmasságot, egyszóval az életet maguk körül. Kedves barátjuk és dizájnerük, Lorie Andrews emberismeretet, harmónia- és formaérzéket ötvözve hozta stílusba az attraktív otthont.
Fiatal vendéglátóinkat Lori Andrews „fertőzte meg” a lakberendezés iránti szenvedéllyel, így otthonuk átépítését a világért sem kezdték volna el a tervező nélkül. Tizenkét éve, gyermekük születésekor vásárolták a Toronto külvárosában épült 9o négyzetméteres családi házat, ám az újszülött mellett akkor csak a burkolatcserére, valamint a falak-ajtók átfestésére futotta az időből és energiából. Évek óta tervezték, hogy nekilátnak egy nagyszabású átalakításnak, s Lori – hogy buzdítsa őket – mindig vitt nekik egy-egy kiegészítőt, egy vagány lámpát, apróságot. A bútorok és dizájn tárgyak rendszertelenül gyűltek a házban, s már nem volt mit tenni, el kellett kezdeni a szortírozást és a terek újragondolását.
„Egy öreg karosszékhez választhatsz high tech lerakóasztalt. Ha kifejez téged, akkor csakis jól mutathat a lakásodban!” – vallja Lori, s ezen elvek mentén zajlott a tervezés is. A tér egészét a modern, természetes jelzőkkel lehetne leginkább illetni. A nagyvonalú anyaghasználat megengedte a bőr fotelek, a műanyag székek és a fa bútorok keverését. Mintha patikamérlegen mérték volna ki, olyan jó arányban jelennek meg a színek, formák, anyagok.
A fényes előszobából a nappaliba jutunk, ahol rögtön ízelítőt kapunk a ház esszenciájából. Lori retro jellegű bőrfoteleket és kanapét képzelt el ide, majd megspékelte a látványt egy hatalmas bőrrel, végül lehozatta a hálószobából az évek alatt összevásárolt festményeket és kiegészítőket. „Nagyon fontos, hogy egy bútor karakteres legyen. Te sem szereted, ha a ruhád lépten-nyomon szembejön veled az utcán. Ez a lakásunk tárgyaira ugyanígy érvényes!” – mondja, s ezzel a véleményével vendéglátóink is tökéletesen egyetértettek.
A konyha kialakítását a praktikum vezérelte: a nappali közelébe, mégis szeparált térbe került, és könnyen tisztítható, világos felületet kapott. A fehéret választották alapnak a szülői hálószobában is, és ahogyan az a ház minden egyes pontján érzékelhető, itt is a feltűnő festmény fejezi ki a megélt dinamikát, a színek szeretetét. A kamaszodó fiú kifejezett kérésére a szobáját szürkére festették, féltek is tőle a szülők, aztán Lori érvei hatására engedtek az óhajnak…
Mert az otthonunk mi magunk vagyunk, sajátos önkifejezési forma, játék a bútorokkal, színekkel, tárgyakkal, amitől egy ház a világ bármely pontján életre kel!
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások