Az év összkerékhajtású autója

Az év összkerékhajtású autója

FaceBook  Twitter  rjon neknk!

Az Overlander magazin múlt heti díjátadó ünnepségén, Sidney-ben a Mitsubishi Pajero kapta meg a legnagyobb kitüntetést, a “2008-as év összkerékhajtású autója” címet.

 

 

 

 

 

A díj odaítélését megelőző tesztelés során magasan képzett, tapasztalt off-road szakemberek vezették a Mitsubishi győztes Pajero modelljét és az L200-ast, amelyek a 2008-as év legjobb új négykerékhajtású modelljeivel mérték össze tudásukat.


A döntőbe jutott hat autót kemény feladatok elé állították a tesztelők: veszélyes homokdűnéken, meredek hegyoldalakon kellett bizonyítaniuk képességeiket; vízen keltek át, és persze számtalan kilométert tettek meg aszfalton is, s a bírák szigorúan pontozták minden autó tulajdonságait, hogy kiderüljön: ki győz a megmérettetésen.




Az Overlander magazin “Év összkerékhajtású autója” díját az a modell kapja, amely a legmagasabb pontszámokat szerzi a következő értékelésben:
- Ár-érték arány
- Megbízható tervezés
- Célszerűség
- Haladó dizájn
- Terepképesség bozótosban




Az egyhetes, kimerítő teszt után a Pajero magasan kiemelkedett az idei mezőnyből: a lehetséges 250 pontból 243-at sikerült elérnie.

Az Overlander magazin szerkesztője, Mathieu Raudonikis ellenőrizte a pontozó lapokat, és az eredményt látva egyetért azzal, hogy a 2008-as év legjobb összkerékhajtású autója a Mitsubishi Pajero: “Bátran kijelenthetjük, hogy a Pajero minden idők legjobb japán 4x4-ese.”

“Mindig van benne annyi erő, amennyit a sportos futómű megkíván; a Pajero egyszerűen felzabálja az egyszerűbb földutakat, és akkor sem jön zavarba, ha keményebb terepre jut.” mondta Raudonikis.

Az Overlander tesztelő főmunkatársa, Fraser Stronach hozzátette, hogy a Pajero “egyszerűen mindent jól tud, és sosem hibázik, így hát mindenképpen érdemes arra, hogy viselje a koronát, amelyen ott a felirat: A 2008-as év összkerékhajtású autója.”


Két Mitsubishi az első hat helyezett közt
A Mitsubishi számára hab a tortán, hogy e tekintélyes mezőny befutójában két modellje is szerepelt 2008 legjobb összkerékhajtású autói közt.

A Mitsubishi L200 4x4 is ott volt az élmezőnyben, hiszen pontszámai alapján az ötödik helyet szerezte meg; ezzel a zsűri elismerte kiemelkedő biztonságát, amiben jelentős szerepet játszik forradalmian új Super Select rendszere, amely az állandó négykerékhajtás előnyeit kínálja a vezetők számára.

A Pajero a mostani díj előtt is szerzett már egy elismerést, amikor megkapta a 4x4 Australia Magazin “Az év 4x4-ese” címét.

Az MMAL elnök-vezérigazgatója, Robert McEniry büszke arra, hogy a Pajero újra a legjobb állandó összkerékhajtású autó lett. “A Pajerót már több mint 25 éve szívükbe zárták az ausztrál 4x4-rajongók. Örömmel látom, hogy a Pajero továbbra is képes megfelelni a mai kalandvágyók folyamatosan növekvő elvárásainak, sőt ezen elvárásoknál is több teljesítményt, hatékonyságot, vontatási kapacitást, használhatóságot és stílust kínál.”- mondta McEniry.

“Ez a díj tovább erősíti a Pajero pozícióját; ez a kategóriaelső, fantasztikus jármű bármire képes,” zárta szavait McEniry.

Az Outback sztori
Visszatekinthetünk egészen a kezdetekig - akár az 1936-os PX-33 négykerékhajtású országúti torpedóig -, és látni fogjuk, hogy a Mitsubishi 4x4-esei uralták e különleges piaci szegmenst.

Valahányszor új területeket kellett meghódítani, mint például az 1983-as Pajeróval - a legelső SUV-k egyikével -, vagy legutóbb a vadonatúj és rendkívül mutatós 2006-os L200 pickuppal, mindig megmaradt az autók kemény jellege. E modellek megfeleltek az olyan professzionális felhasználóknak is, mint a farmerek, építészek vagy állatorvosok, s ezzel el is határolódtak az úgynevezett „divatterepjáróktól”.

Az Ausztráliában szerzett két legutóbbi elismerés újra bebizonyította a Pajero átgondolt, hozzáértő tervezését; nem véletlen, hogy ez a modell az első generáció 1983-as bevezetése óta ikonnak számít.

Ezek az ausztrál díjak szinte visszarepítették a Mitsubishi fejlesztőmérnökeit az időben - néhány évvel ezelőttre, amikor az erősen álcázott “F-prototípus” klímaberendezését és porállóságát tesztelték az akkor még titkos modellen.

AZ ÚJ GENERÁCIÓS PAJERO* (F-prototípus) KEMÉNY PRÓBATÉTELE
AZ AUSZTRÁL OUTBACKBEN


Csak úgy nyerhet egy márka tizenegy kegyetlen Dakar ralit, ha az autó, amit harcba küld, kemény, erős és megbízható.

A Mitsubishi Pajerója az egyetlen olyan modell, amely 11 diadallal dicsekedhet, és az évek során végbement fejlődését a minden év januárjában, a forró észak-afrikai homokdűnék között megrendezett küzdelem igazolta. Ám a versenysport nem az egyetlen terület, amely a Mitsubishi Motors Corporation-nek (MMC) segít abban, hogy az egyre igényesebb vevők szükségleteinek figyelembe vételével tovább finomítsa modelljeit. A legváltozatosabb helyeken végrehajtott, kimerítő tesztekre is szükség van ahhoz, hogy minden részlet kellően csiszolt legyen.

Ezért az év legforróbb időszakában elküldtünk egy mérnökcsapatot a vad ausztrál Outbackbe, hogy a Pajero következő generációján végezzék el a klímaberendezés a porszigetelés különleges tesztjeit. A modell ugyan irigylésre méltó hírnévnek örvend a piacon, ám mi minden nap azért küzdünk, hogy továbbfejlesszük, s hogy a Pajero továbbra is a kategória mércéje legyen. S az ausztrál Outback perzselő nyara ideális alkalomnak bizonyult a légkondicionáló rendszer finomításához.

Ám ezeknek a teszteknek titokban kellett végbemenniük, hiszen a Pajero negyedik generációját még sehol nem láthatták a világon. Ezért a biztonság nagyon fontos volt. A konténerbe tett fekete “F prototípust” repülővel szállítottuk el a Mitsubishi ausztrál gyárába, Adelaide-be, ahol az MMC Okazaki kutató-fejlesztő részlegének három mérnöke várta. A modell annyira új volt még, hogy az előző Pajero generáció alkatrészei is belekerültek, ám mindez nem gátolta meg a mérnököket abban, hogy vezetékek és kábelek labirintusát, illetve mérőműszerek sokaságát szereljék be a kocsiba, mielőtt az autót teherautóra rakták, és a várostól északra, mintegy 500 kilométerre, titkos helyre vitték.

A tesztelésre kijelölt hely egy korábban soha nem használt rakétakilövő létesítmény volt, a mintegy 600 állandó lakossal bíró városkában, Woomera-ban. Fénykorában, az 1950-60-as években Woomera integrált és fontos helyszíne volt a brit, majd az amerikai űrprogramnak. Aztán sok éven át nem használták, ám a létesítmény ismét éledezni kezd, mert arról szólnak a hírek, hogy újra indulhatnak innen űrhajók. Sőt, a Mitsubishi Heavy Industries - az MMC legnagyobb részvényese - motorokat szállított ahhoz a kilövéshez, amely egy héttel az autós tesztcsapat látogatása után zajlott le Woomera-ban.

Mivel az infrastruktúra jelentős része érintetlen maradt, és a lezárt területen belül különböző borítású utak hálózata fut, nehezen találhattunk volna ideálisabb helyet a teszteléshez, ahol elrejtőzhetünk a kíváncsi szemek elől.

A Mitsubishi ausztrál mérnökei által támogatott japán fejlesztők csapatát Akiyoshi Imai vezette. „Pajero Professzor” - ahogy Imai-sant nevezik - immár 20 éve részese a Pajero fejlesztésének, jelen volt a most készülő modell ősének megalkotásánál is. Behatóan ismeri a terméket, ismeri Ausztráliát és az ausztrál körülményeket, hiszen munkája során számos alkalommal eljutott ide. Munkatársai Yukio Ushida, Hiroshi Fujisawa és Shoichi Nagayoshi voltak. Mindegyiküknek megvolt a saját szakterülete és feladata. Amíg egyikük az elemzés és a rögzített adatok értelmezésének szakértője, addig a másiknak az volt a feladata, hogy újra és újra vezesse az autót, mert csak így lehetett ismételten rögzíteni az adatokat a lehető legmegbízhatóbb eredmény érdekében. A csapat ausztrál tagjai jól ismerték a klimatikus és környezeti viszonyokat, s erre a tudásra is szükség volt a fejlesztés sikeréhez.

Ha az ember a klímaberendezést szeretné tesztelni, akkor nagyon meleg időre van szüksége. Ha azt akarjuk megvizsgálni, hogy az újonnan tervezett ajtószigetelés mennyire hatékonyan tartja kint a finom port és homokot, akkor földutak kellenek. A Woomera-ban végzett teszt nyolc napjából hetet ilyen körülmények közt töltött az autó, így a mérnökök sokat haladhattak a munkában.

Egyáltalán nem romantikus azzal tölteni a napot, hogy az ember egy földúton száguldozik fel-le, hogy megtudja: a szigetelés sikerrel tartja-e távol a port az utastértől. Az autó hátsó részét minden nap végén szétszerelték, és megvizsgálták, mennyire porosak az alkatrészek. Ezt sokszor meg kellett ismételni, hogy reális eredményt kapjanak. De ma már tudjuk, hogy a Rockford Fosgate mélynyomó nem lesz poros.

S az sem vidám dolog, ha az embernek egy átforrósodott utastérbe kell beszállnia, miután a kocsit a 40 fokos hőségben hagyták a napon parkolni. Erre azért volt szükség, hogy lássuk: a klímaberendezés milyen gyorsan képes lehűteni az utasteret. Ám minderre szükség van, ha szeretnénk garantálni a vevők biztonságát és kényelmét, hiszen előfordulhat, hogy olykor ők is találkozhatnak ezekhez hasonló szélsőséges körülményekkel.

Az ausztrál Outbackben eltöltött időnek köszönhetően lehetővé vált az utastéri szellőzőnyílást a hátsó lámpatestek mellől előbbre helyezni. A Pajero előző generációjában egy speciális alkatrészt kellett beszerelnünk annak érdekében, hogy a por ne jusson be az utastérbe. A Pajero új generációján azonban ez a szellőzőnyílás a hátsó karosszériaelemre került át, és így hatékonyabb a légcsere, és nincs szükség a speciális alkatrészre sem. Mindezt csak sokszor ismételt teszteléssel, illetve a tesztek között az autó hátuljának szétszerelésével érhettük el. Fárasztó munka, de szükséges ahhoz, hogy továbbra is a Pajero legyen a legjobb.

A tesztelést végig a Pajero előző generációjával együtt végeztük, és így egy sor olyan tényre is fény derült, amely eredetileg nem tartozott a teszthez.

Az új autónak észrevehetően jobb az úttartása, kisebb a karosszéria sodródási hajlama - mindez azt jelenti, hogy a vezető magabiztosabban kezelheti a kocsit laza talajon, illetve akár ívmenet során is végezhet hirtelen irányváltást. Az Aktív Stabilitáskontroll és Kipörgésgátlás (ASTC) rendszeren végrehajtott fejlesztések előnye pedig az utolsó Woomera-ban töltött napon vált nyilvánvalóvá, amikor a sivatagot szinte valószerűtlen módon elöntötte az eső, és a vörös homokot ragadós sárrá dagasztotta. Az ASTC arra is képes volt, hogy megzabolázza a 100 km/órás sebességnél, padlógázzal szándékosan megcsúsztatott autót, és a lenyomva tartott gázpedál ellenére biztonságos sebességre fékezzen.

Ha tehát Ön éppen egy dugóban ül a nyári hőségben, és élvezi, hogy a klímaberendezés milyen gyorsan lehűtötte a túlforrósodott utasteret, akkor gondoljon „Pajero Professzorra”, illetve az ausztrál és japán mérnökökre, akik az év legmelegebb évszakában azért mentek el az Outbackbe, hogy a Pajero tulajdonosai továbbra is a legjobb és legbiztonságosabb vezetési körülményeket élvezhessék.

Amszterdam, 2009 január 26.

Kevin Taylor
vezető - Médiakapcsolatok- Mitsubishi Motors Australia Ltd.

Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Széllkapu függőkerttel, találkozóhelyekkel

A 2013-ban kezdődött Millenáris projekt befejezéseképpen megnyílt a budai Széllkapu mintegy 17 ezer négyzetméter zöldfelülettel, amely az elhanyagolt telket hivatott revitalizálni. Az új fővárosi zöldfelületen 355 előnevelt fát telepítettek, létrehoztak egy 700 négyzetméteres, vízinövényeknek otthont adó tavat, és kialakítottak egy új mélygarázst is. A 2013-ban kezdődött Millenáris projekt befejezéseképpen megnyílt a budai Széllkapu mintegy 17 ezer négyzetméter zöldfelülettel, amely az elhanyagolt telket hivatott revitalizálni. Az új fővárosi zöldfelületen 355 előnevelt fát telepítettek, létrehoztak egy 700 négyzetméteres, vízinövényeknek otthont adó tavat, és kialakítottak egy új mélygarázst is. A fenntarthatóság érdekében elsősorban honos, a városi klímát és az ökológiai adottságokat jól tűrő fákat és cserjéket, illetve úgynevezett stressztűrő évelőfajokat választva sokszínű, biodiverz környezet jött létre mintegy 17 ezer négyzetméter zöldfelülettel. A rengeteg pad, a lankás részeknek nézőtérjelleget adó ülőtámfalak és a tér tagoltsága lehetővé teszi, hogy a parkban több program is fusson egy időben, különböző helyszíneken. A sétautak három, gomba formájú, árnyat adó építményben futnak össze, tetejükön napelemekkel, így tágas, agóraszerű találkozóhely jött létre. A megnyíló kétszintes Millenáris2 mélygarázs 500 gépkocsi befogadására alkalmas, ezzel helyreállítva a terület beruházás előtti parkolóhelyszámát. Nagyobb összefüggő állomány a százötven díszcseresznye fa, amelyek cseresznyevirágzás idején különleges hangulatot árasztanak, de vannak a területen nagyobb méretű lepényfák, tölgyek, fenyők, almák, nyírek és gyertyánok is. Emellett ötvenezer évelő növény, rengeteg díszfű, nagyméretű cserje és negyvenezernél több hagymás növény színesíti a nagyközönség előtt is megnyíló parkot. A Széllkapu terveit a TSPC Mérnökiroda, Kádár Mihály és Könözsi Szilvia készítette. A park tájépítészei, Majoros Csaba és Balogh Andrea változatos domborzatú parkot terveztek. A bevásárlóközpont felé méretes függőkertet építettek, amelynek akár panorámalifttel is megközelíthető felső szintjéről kilátás nyílik a Margit körút, a Vár és a budai hegyek felé. A szemközti oldalon, a park középső traktusában elhelyezett vízfelület felé déli irányba lejtő, pihenésre alkalmas domboldalt alakítottak ki. Nem messze a tótól kapott helyett a párásító fúvókkal is felszerelt vízjáték. A színes fényekkel megvilágított, programozható vízsugarak dizájnbetonlapokból törnek elő, amelyek felületébe stilizált növény- és állatfajtákat megjelenítő grafikákat martak. {igallery id=4799|cid=1101|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Új kilátó a Naplás-tó partján

A XVI. kerületi Naplás-tó környezetében új kilátót építtet a Pilisi Parkerdő Zrt. azzal a céllal, hogy a pesti oldali városi erdők ökológiai és turisztikai értékét fejlessze. A beruházás értékét növeli, hogy a környék az utóbbi évtizedekben ipari övezetből intenzíven alakult át lakó és pihenő övezetté. A XVI. kerületi Naplás-tó környezetében új kilátót építtet a Pilisi Parkerdő Zrt. azzal a céllal, hogy a pesti oldali városi erdők ökológiai és turisztikai értékét fejlessze. A beruházás értékét növeli, hogy a környék az utóbbi évtizedekben ipari övezetből intenzíven alakult át lakó és pihenő övezetté. A Naplás-tó Budapest legnagyobb kiterjedésű állóvize, valójában a Szilas-patak árvízvédelmi tározója Cinkota mellett, amely mára a fővárosiak egyik kedvenc pihenőhelyévé nőtte ki magát, nem mellesleg pedig színes állat- és növényvilága miatt is érdemes meglátogatni. A tó és közvetlen környezete 1997 óta természetvédelmi terület, a cinkotai parkerdővel és a Merzse-mocsárral együtt számos vízimadár fontos pihenőhelye a tavaszi és őszi madárvonulási időszakban. A kilátó megvalósítását a fővárosi Tér-Köz pályázat és a XVI. kerületi önkormányzat finanszírozása tette lehetővé, terveit a Robert Gutowski Architects készítette, a kivitelező pedig a Prédikálószéki-kilátót is építő Fitotron System Kft. A terepi munkálatok a szükséges engedélyek birtokában augusztus első hetében indultak, a várható befejezés és átadás idén ősszel lesz. A kilátó koncepciójának megfogalmazása során a helyszín adottságait figyelembe véve fontos szempont volt, hogy a kilátó a fák fölé magasodjon, ezzel teljes panorámás kilátást téve lehetővé a környékre. Ez az átalakulás az erdők funkcióját és az erdei turisztikai lehetőségeket is megváltoztatja: szerencsésen felértékelődnek, ökológiai és turisztikai szempontból egyaránt méltó helyükre kerülhetnek a főváros pesti oldalának erdőterületei. {igallery id=4799|cid=1102|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Új Duna-híd épül

Budapesten tehermentesíteni kell a belvárost, hogy egyszerűbben és gyorsabban lehessen utazni, és hogy a kevesebb károsanyag-kibocsátásnak köszönhetően klímabarát közlekedési rendszere legyen a fővárosnak. E célt szolgálja az új dél-pesti híd, amely közvetlen összeköttetést teremt Újbuda és Csepel, valamint Ferencváros, Kispest és Kőbánya között. A tervek szerint legkésőbb 2023-ban kiírható a kivitelezői tender, majd következhet a három évig tartó építkezés. Budapesten tehermentesíteni kell a belvárost, hogy egyszerűbben és gyorsabban lehessen utazni, és hogy a kevesebb károsanyag-kibocsátásnak köszönhetően klímabarát közlekedési rendszere legyen a fővárosnak. E célt szolgálja az új dél-pesti híd, amely közvetlen összeköttetést teremt Újbuda és Csepel, valamint Ferencváros, Kispest és Kőbánya között. A tervek szerint legkésőbb 2023-ban kiírható a kivitelezői tender, majd következhet a három évig tartó építkezés. Miközben Budapest belvárosi szakaszán megközelítőleg egy kilométerenként található átkelési lehetőség, délebbre csaknem tíz kilométer választja el egymástól a Rákóczi hidat és az M0 gyűrű déli hídját, ráadásul a déli városrészek között a mai napig nincs a városhatáron belüli közvetlen összeköttetés. Csepel immár hetven éve vár arra, hogy Budapesten belül végre átkelő épüljön a budai kerületek felé. Az új Duna-híd megépítéséről 2018 decemberében határozott a kormány, s míg a Rákóczi híd építésekor a villamos vonal kiépítését csak a híd átadása után húsz évvel pótolták Újbudára, addig az új Duna-híd esetében a hídon átvezető villamos vonalat már a híddal együtt tervezteti a kormány. Fürjes Balázs, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelő államtitkár szerint az új híd önmagában is 50 ezernél is több autóval csökkentheti a belváros autóforgalmát. A budai Galvani utca és a pesti Illatos út vonalában épülő híddal közvetlen villamos összeköttetés jön létre Buda, Csepel és Dél-Pest között. A tervezendő négy kilométer hosszú villamos vonal Budán a Fehérvári úti villamos pályáról leágazva a Galvani utcán át Csepelen a Weiss Manfréd útnál a H7-es HÉV-et, a Soroksári útnál a H6-os, és a Kunszentmiklós-Tass elővárosi térséget kiszolgáló 150-es vasútvonalat is keresztezve a szakaszon 5 új akadálymentes megállópárt kap. Az utazási idő rövidülésével az érintett településrészek lakói könnyebben jutnak el a szomszédos kerületbe dolgozni, tanulni vagy éppen vásárolni; a felesleges kerülők megszűnésével pedig az autók károsanyag-kibocsátása is csökken.