Volt egyszer, hol nem volt, a Dunakanyaron innen és túl, egy ember, aki nagyot mert álmodni, és az álmait meg is valósította. Akárcsak a mesében, van valaki, aki hisz az összefogás erejében, akinek fontosak az igaz értékek, a haza és a föld szeretete. Bethlen Farkassal, Verőce polgármesterével találkoztunk mesebeli birtokán.
A verőcei Lósi-völgy mesebeli domboldalában, egy nemesen egyszerű ház napsütötte teraszán, forró feketével és nagy szeretettel fogadott bennünket vendéglátónk. Semmi nagyzolás, semmi allűr, egy ünnepélyesen hétköznapi úriember mesélt nekünk számára fontos dolgokról, mi pedig, még ha csak pár órányira is, részesei lehettünk a történelemnek. A Bethlen-történelemnek. Könyvek segítségével, 1060 óta kísérhetjük figyelemmel a Bethlen-család életútját. Szinte egy időben jelent meg az Iktári gróf, valamint a bethleni Bethlen grófi család. A Bethlenek leszármazottai közül, Bethlen Béla Erdély utolsó kormánybiztosa igaz magyarként nem hagyta el hazáját még üldöztetésében sem, végsőkig kitartott elvei mellett, és koporsójaként is ugyanaz a hely szolgált, amely hajdan bölcsője volt. Örökségül hagyta maga után gyermekeinek, s unokáinak a magyarság szeretetét, a földhöz és a hithez való mély ragaszkodást. Ez utóbbi család leszármazottja Bethlen Farkas, aki méltán örvend nagy népszerűségnek a helyiek körében. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy immár negyedszerre választották meg Verőce polgármesterének. Vendéglátónk számára igen fontos a család, a hagyomány, valamint az idős emberek iránt érzett tisztelet, és ez valóban nem közhely. A mindennapokban példamutatóan teszi a dolgát, méltósággal, alázattal. Farkas vezetésével a falukassza gyarapodik, gombamód szaporodnak a sikeres vállalkozások, hiszen a jó szándékú vezetői támogatással nem titkolt célja, hogy helyben maradjon a fiatalság, amely értéket képvisel, forgalmat és persze bevételt teremt.
Egy elfoglalt, közkedvelt polgármesternek megfelelő, harmonikus háttér kell, ahová szívesen visszahúzódhat, nyugalommal takarózva, egy hely, ahol gondolattá érnek az álmok, és ahol a gondolatokból valóság születik.
„ 2009-ben egy verejtékcseppes délután megérintett egy gondolat: van, ahol az ember már nem tehet semmit, és ott csakis Isten a megoldás. Kell egy hely, ahol közösen imádkozhatunk a magyarságért, egymásért.” Bethlen Farkas álmai nyomán egy évvel később közös összefogásban megépült a Kárpát Haza Temploma. De épül itt más is: tíz éve a völgy ölelésében nyugvó istálló, amely örömteli lakóhelye a szeretett lovaknak. Öreg, sokat látott paripák, feketék, fehérek, barnák, ám egy közös bennük, kivétel nélkül mind kedvesek az ember szívének.
Nagyapám, tiszta lelkű emberként, mindig a jóra nevelt. Húsz év múltán értettem meg az üzenetet, miszerint minden embernek kötelessége a jóistentől kapott képességet becsületesen kiaknázni a maga és a köz javára.
Az évek múlásával már nem mindegy, hogy egy rohanó nap előtt a harmatos pirkadat, és végeztével a fáradt alkonyat hol éri az embert. Ehhez kellett ez az otthon, amely végül Farkas és építész lánya közös terveiből született meg. „Felemelő érzés itt ébredni, forró kakaóval ébreszteni legkisebb gyermekemet, majd napnyugtával esti mesét olvasva, elszunnyadni négyéves Áron fiam ölelésében.” Bethlen Farkas szavai melegséget hoznak a hűvös tavaszi délutánba. A vidék leírhatatlan tiszta bája, az érintetlen, szelíd domboldal mindnyájunk lelkének nyugalmat ajándékoz.
hagyományőrző közegben
Házigazdánk számára igen fontos értéket képvisel a természet közelsége, a hagyományőrző berendezés békés harmóniát alkot a családi emléktárgyakkal. A mennyezetet hangsúlyos fagerendák uralják, míg a világos hajópadló szelíd megjelenésével optikailag növeli a teret. Az egy légterű nappali-konyha középpontjául a különleges búbos kemence szolgál, amely hideg téli estéken jóleső melegséget varázsol a családi ebédlőasztal köré. Vendéglátónk szívesen gyakorolja az újrahasznosítás elvét: a családi fészek nagy részben újragondolt bútorokkal, kiegészítőkkel vált otthonossá. A fürdő, valamint a konyha burkolatát építkezéseken ottfelejtett tetőcserepek alkotják. A vaskos gerendák ölelésében az antik csillár is méltó helyére került. Mint ahogyan ez a ház is mutatja, az otthon értéke nem a pénztárca vastagságán, sokkal inkább az egyéniségből adódó harmónián múlik, és talán még fontosabb, hogy hangot is merjünk adni különleges érzékünknek.
A fennmaradt tárgyi emlékek közül sikerült megőrizni Bethlen István süvegét és botját.
tisztelet a felmenőknek
A gyökerekhez való ragaszkodást mi sem mutatja jobban, mint a tekintélyes szegletben felsorakoztatott családi ereklyék elrendezése. Itt kaptak méltó helyet a felmenők egyszerű fakeretekben pihenő fotói. A nagyszülők, valamint a szülők iránti mélységes tisztelet minden apróságban megmutatkozik. A csodás fali kart Farkas édesapja készíttette, amelynek ékességeként a Bethlen-család címere tündököl. A tekintélyt parancsoló öreg csizma sokat tudna mesélni, most mégis némán pihen a faragott parasztszék társaságában.
lovak és panzió
Harminchárom éve került ide az első ló, és bár kevés idő jut a munka mellett a pihenésre, olykor azért még sikerül vendéglátónknak kilovagolnia. Egy kedves lovász házaspár vezeti a tanyát, amely egyben panzióként is szolgál. Kicsik és nagyok közkedvelt színtere a verőcei Lósi-völgy, ahol az állatsimogatóban közel kerülhetnek a városi gyermekek is a birkákhoz, lovakhoz. E különleges atmoszférájú közegben sorra születnek a csodák…
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások