Hosszú sétára hívjuk a kedves olvasót. Barangolásaink alkalmával megismertetjük hazánk legszebb tájaival, azok építészeti sajátosságaival. Szerencsére nem is kell messzire menni a fővárostól ahhoz, hogy a tiszta kék ég és a nyár végi, learatott gabonaföldek látványa a felszabadultság érzésével ajándékozzon meg bennünket.
sp;
r kísérőinkkel, Marthi Zsuzsa településtervező mérnökkel és építész férjével nyugati irányban elhagytuk Budapestet, a nagyjából 300 négyzetkilométernyi területen fekvő Zsámbéki-medence hegyekkel karéjozott sík területére érkeztünk, hogy bejárjuk a medence tizenegy településsel tarkított vidékét. A medencéhez Pest megyében Biatorbágy, Budajenő, Herceghalom, Páty, Perbál, Telki, Tinnye, Tök, Zsámbék, Fejér megyében pedig Etyek és Mány tartozik. A messzire elnyúló gabonaföldekről és az út két oldalán számos helységben felsorakozó pincékről nem volt nehéz kitalálni, hogy az itt lakók hajdan – és még ma is sokan – mezőgazdasággal, főként szőlőtermesztéssel foglalkoztak, foglalkoznak. Számos helytörténeti könyv említi, hogy innen került Buda várába a kenyérnek való, az asztalokra pedig a legfinomabb bor.Körbepillantva a tájon, már Pátyon és Telkiben is fel-feltűntek az e vidékre jellemző fehér falú, szürkés-kékeszöldre festett ajtós, ablakos, cseréptetős házak, melyekhez a téglát az egykori pátyi téglagyárból, a követ pedig a zsámbéki mészkőbányából hozták. Jóleső látvány a sok ízlésesen felújított ház, mert meggyőzött bennünket arról, hogy számtalan Budapestről kitelepülő vette figyelembe a táj építészeti sajátosságait, és emelt tájba illő, északi oldalával a telekhatáron álló, olykor faragott tornácoszlopos házat. Belépve egyik kedves perbáli vendéglátónk nemrég felújított házába, rögtön feltűnt, hogy a lakás beosztása a Kárpát-medence szinte minden részében elterjedt, három osztatú (középen pitvar és konyha, két szélen tiszta szoba vagy kamra) kialakítását őrzi. A települések a domboldalon feljebb húzódnak, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a medencére és a környező hegyekre. Csoda-e hát, hogy mindenütt ingatlanközvetítőkre bukkanunk – Hiszen fekvése miatt az utóbbi évtizedben igencsak felkapott lett az agglomeráció övezetében a Zsámbéki-medence. A Városkutatás Kft. felmérései szerint leginkább a budai kerületek lakói találtak itt otthont maguknak. A legdinamikusabban fejlődő Telkiben található az ország egyetlen magánkórháza. A falu lélekszáma néhány év alatt szinte megötszöröződött.Utunkon ellátogattunk a medence északi határán álló, Kossuth Lajos emlékét őrző Tinnyére, hogy Perbálon és Tökön keresztül visszakanyarodva – kihagyva ezúttal az ősrégi Zsámbékot, Herceghalmot, Mányt, valamint a viaduktjáról híres Biatorbágyot – az eleredő eső elől betérjünk egy ebédre Budajenőn a Tante Susanne Étterembe. Nem bántuk meg, mert a hangulatos hely méltó helyet kínált a pihenésre. Vendégkönyvében Törőcsik Mari és Bessenyei Ferenc nevét is felleltük. Egy tál fenséges, fűszeres túróval körített sült padlizsán ízével és a fogadtatástól felfrissülve érkeztünk utunk fő állomásához, a budajenői faluszélen működő Szent Mihály kápolnához. Valami régen bennem motoszkáló, a felfedezés örömével járó izgalom kerített hatalmába, amint messziről megláttam a fehér falú, honfoglalás kori kis magyar kápolnát. A bejáratig vezető, murvával felszórt úton, két oldalt üres stációk kísértek. A csöndet csak itt-ott törte meg a szél zúgása, gyertyák lángja vigyázta a belépő lélek tisztaságát. Jobb oldalt, a falon Szent Mihály arkangyal zománcképe függ keretben (a magyar koronán lévőnek a másolata), szemben fehér kendővel letakart oltár, mögötte hosszú, keskeny, román kori ablakok, közülük egy befalazva, balra a sekrestye boltozatos bejárata fölött XII. századi kőfaragvány. A falu történetét feldolgozó ifj. Bittsánszky Géza történész írja, hogy egyes feltételezések szerint a budajenői Szent Mihály egyházat talán a Kurszán nemzetség alapította, és a kápolnát valamelyik egyházszervező tagja építtette. A kápolna sok vihart ért már meg az idők során. Többször helyreállították, legutóbb 2001-ben, a DUNAÉPSZER és a Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal hathatós közreműködésével. A munkálatok befejeztével és a templom újraszentelésével tehát több évtized tervezgetései váltak valósággá. A kápolna védelmére létrehozott Védalap szeretne mielőbb egy bejárati ajtórácsot felszerelni, hogy a helyiség nyáron szellőzhessen, egyúttal a dombra látogatót a kitárt ajtajú kis kápolna megnyugtató képe fogadja. Dédelgetett terveik egyike a közeli német temető és a ki tudja mikor kifosztott stációk felújítása is.
Hozzászólások