A bontás nélküli tetőfelújítás lényege, hogy a megunt, elöregedett vagy sérült tetőfedést nem szedjük le, az új tetőhéjalást közvetlenül a régi burkolatra vagy közbeiktatott lécvázra tesszük. A bontásnál ez olcsóbb, tisztább, gyorsabb megoldás, ennek ellenére Magyarországon viszonylag ritkán alkalmazzák. Összeállításunkban annak jártunk utána, mi lehet ennek az oka.
A technológia első pillantásra igen vonzó. Ki ne szeretné megspórolni a régi tető lebontásának, elszállításának költségét – Pláne, hogy a kivitelezési idő lerövidül, sőt kevesebb felfordulással, porral-piszokkal jár együtt. Nincs időjárási kockázat, legalábbis abban a tekintetben, hogy félnünk kellene a bontás alatt beköszöntő „hetes eső” épületkárosító következményeitől. Az már csak hab a tortán, hogy a tető hő- és hangszigetelése, vízzárása a védvonal megduplázásával számottevően javul, különösen, ha az új és a régi tető közé párazáró fólia és hőszigetelés is kerül. Ráadásul – szakszerű kivitelezés és technológia mellett – a hátrányok vállalhatóak, hisz csak annyi kompromisszumot kell kötnünk, hogy a jövőbeni tetőjavítás nehezebben, egy esetleges tetőtér-beépítés pedig drágábban lesz kivitelezhető.
De akkor ennyi előny mellett a dupla tető miért számít mégis ritkaságnak?
Az ördög a részletekben
Az első dilemma statikai jellegű, vagyis hogy az épület bírja-e majd a dupla tetővel járó megterhelést – Mint köztudott, a tetőfedő anyagokat súly szerint alapvetően két csoportba sorolhatjuk. Míg a beton- és az égetett agyagcserepek esetében átfedéstől, fajtától függően 40-80 kg/négyzetméteres súllyal kalkulálhatunk, a bitumenes lemezek, zsindelyek, illetve a fém „cserepeslemezek” csak 5-10 kilogrammal terhelik meg négyzetméterenként az épületet.
Magyarországon hagyományosan a cserép a legnépszerűbb tetőfedő anyag. Egy cseréptetőt az építtető 60-70 százalékos valószínűséggel ismét cseréppel szeretne felújítani. Ebben az esetben viszont a dupla tető csak akkor javasolható, ha előzetesen statikai szakvélemény készül, hogy a sokkal kisebb megterhelésre tervezett, ráadásul vélhetően már részben elöregedett tető- és épületszerkezet kockázat nélkül elbír még plusz 6-12 tonna terhet. Ezt a procedúrát már sokan nem vállalják, különösen ha kiszámolják, hogy a statikus, az új tetőlécezés és csatornarendszer költsége lényegében felemészti a dupla tető árelőnyét.
A könnyű tetőfedő lemezek (fém cserepeslemez, bitumenes zsindely stb.) használata esetén már nem ilyen egyértelmű a döntés. Az új tető viszonylag csekély (1-1,5 tonnás) összsúlyát ugyanis gond nélkül elbírja az épület, csak mérlegelnünk kell, valóban olcsóbb-e a dupla tető, vagy jobban járunk, ha ledobjuk a régi cserepeket, és a meglévő tetőlécezés, csatornarendszer felhasználásával oldjuk meg a feladatot.
Azbesztveszély
Más a helyzet, ha az eredeti tető az egykoron oly népszerű palával (helyesebben azbesztcement lapokkal) burkolt. Ilyenkor a bontás lényegesen nehezebb, hisz a lemezeket egyenként rögzítették a tetőszerkezethez, ráadásul a keletkező sitt a hatályban lévő előírásoknak megfelelően veszélyes hulladéknak minősül, így elszállítása, deponálása „aranyárba” kerül. Ebben az esetben valóban komoly megtakarítást jelentene a bontás elodázása, kérdés viszont, megéri-e – Bebizonyosodott ugyanis, hogy a pala elöregedésével rákkeltő mikroanyagrészecskék kerülnek a tetőről a levegőbe. Ha a régi palát beburkoljuk, ráadásul átszellőzését nem tökéletesen oldjuk meg, a keletkező egészségkárosító anyag a lakásba kerül, beláthatatlan következményekkel.
Helyes és helytelen megoldás
Sajnálatos módon a duplatető-technológiák közül a palatetők felújítására ma Magyarországon a szakmai szempontból leginkább vitatható megoldás terjedt el. Találkozni olyan hirdetéssel, amely bitumenlemezes technológiával mindösszesen 2500 forintos – munkadíjat és anyagköltséget is tartalmazó – négyzetméterárért komplett, évtizedekre szóló megoldást ígér garanciával. Lényege szerint a mohosodástól, szennyeződéstől magas nyomású mosóval megtisztított, majd egy speciális anyaggal „kellősített" palára egy bitumenlemez szőnyeget ragasztanak.
Az elsődleges gond az, hogy a pala nem képez eléggé egyenletes aljzatot a bitumenlemez számára, amely a tető élettartamának lerövidülésében és esztétikai kifogásokban üt vissza. Másrészt – utólagos szellőzők beépítése híján – a tetőtér átszellőző képessége a telibe ragasztással minimálissá válik, így a tetőtér fokozott felmelegedése, másrészt a párahalmozódás következtében a tető faszerkezetének idő előtti elöregedése egyértelmű. És a legfontosabb: megnő a veszélye, hogy a palából származó egészségkárosító részecskék jobb híján a lakásba kerülnek. Sajnos a garanciavállalás is többnyire csak a beázás megszüntetésére vonatkozik.
Palatető felújítására a telibe ragasztásnál sokkal jobb módszer, ha a zsindelyt (a cserepes lemezt, vagy ha az épületszerkezet elbírja, a cserepet) egy a palára kívülről felrögzített lécsorra rögzítjük fel. Így a két tető között légrés alakul ki, és átszellőzése révén a kockázatok jelentősen csökkennek. Még professzionálisabb megoldást kínál egy magyar találmány, az azbestop rendszer, amely a tetőn maradó palát először ecseteléssel konzerválja, majd egy speciális anyaggal bevonva teljesen izolálja a környezetétől.
Összességében a dupla tető műszaki szempontból kitűnő megoldás, de érdemi árelőnye elsősorban a palatetők felújításakor jelentkezik. Ebben az esetben viszont ne csak a költségek minimalizálása lebegjen a szemünk előtt, hanem hogy hosszú távon esztétikus, az egészségi kockázatoktól mentes megoldásba fektessük a pénzünket.
Hozzászólások