A vízellátás és a fűtésszerelés területén még a – 80-as években is egyeduralkodó volt a fekete és a horganyzott acélcső. Az elmúlt tíz évben megjelent új csőanyagok nemcsak a korrózió és az élettartam szempontjából előnyösebbek, hanem gyorsabb és egyszerűbb a szerelési technológiájuk.Írásunk elsősorban a laikus építtetőknek szól, hogy megismerjék választási lehetőségeiket, az előnyöket, hátrányokat, hiszen a pénzt ők adják a beépített anyagokra, a rendszerek az ő kényelmüket vagy bosszúságukat szolgálják évtizedeken keresztül. A bemutatott korszerű anyagok és kötéstechnikák a hazai piacon több gyártó ajánlatában kaphatók – általában teljes szerelési rendszerben – , nyilvánvalóan más-más árkategóriában.A választás során célszerű a szakkereskedők műszaki tanácsadóinak és a szaktervezők véleményét meghallgatni, hiszen a szerelők leggyakrabban azokat a megoldásokat javasolják, amelyeket régóta használnak. Márpedig a műszaki fejlesztés hallatlanul gyors.
Acél- és horganyzott csövek
Az acélcsövek korróziós tulajdonságai kedvezőtlenek, hiszen a bennük folyó hálózati hideg és meleg víz – a víz kiváló oldóképessége miatt – jelentős oldott oxigént tartalmaz (a hideg víz 11 mg/l, a 80 °C-fokos 3 mg körülit). Ha a fűtési rendszerbe – elsősorban a helytelen kialakítás, vagy a gyakori utántöltés miatt – oldott oxigén kerül, korróziós termék keletkezik, ami másutt lerakódásokat okoz. Az acélcső a nagyobb falvastagsága miatt kevésbé veszélyeztetett, de a fűtési rendszer egyéb részei, főleg a radiátorok károsodnak.
A fekete acélcső helyett a vízellátó hálózatok szereléséhez a horganyzott acélcső terjedt el. Alkalmazása elméletileg ugyan megakadályozza az oxigénkorrózió kialakulását, nehézkes és időigényes szereléstechnológiáján túl azonban korróziós szempontból sem megnyugtató. A menetmetszéskor például a horganyréteg megsérülhet, fokozza továbbá a veszélyeztetettséget, ha a horganyzás nem egyenletes.
A horganyzás tartósságát a víz ammóniatartalma is kedvezőtlenül befolyásolja – 5 mg/l ammóniatartalom felett horganyzott cső nem használható – ugyanis a horganyréteg leoldódik.
Kisebb méretű acélcsöveknél a menetvágásra is alkalmas nagyobb falvastagságú csőfajtákat, míg nagyobb méreteknél a kisebb falvastagságú, csak hegesztéssel és karimás kötéssel csatlakoztatható termékeket használják. A horganyzott csőelemek kötésére az ugyancsak horganyzott, öntött, menetes idomok szolgálnak. A tömörséget kóccal, vagy újabban tömítőszalaggal, illetve -pasztával biztosítják. A szemre biztonságos kötési technika – az előzőek szerint – korróziós problémákat vet fel, és a szerelés időigényessége is hátrányos.
Az említett kedvezőtlen tulajdonságok miatt a fekete és horganyzott acélcsövek háttérbe szorultak, és ma már jelentős arányt képviselnek a rézcsövek, a különböző műanyag és többrétegű csövek. A továbbiakban ezeket jellemezzük.
Korszerű csőanyagok
Az épületgépészet területén használt rézcsövek 99,9 százalék tisztaságúak, oxigénmentes kivitelűek, kemény, félkemény és lágy keménységi fokozatban, valamint csupasz, műanyag bevonatos és hőszigetelt kivitelben kaphatók. Szinte mindenütt – vízellátás, fűtő- és hűtőrendszerek, gázellátás – , használhatók, ha megfelelnek bizonyos minőségi követelményeknek.
Alkalmazásukkor a rézionok az áramló vízbe kerülnek, ami két szempontból érdemel figyelmet:
– bár a réz létfontosságú nyomelem, jelenléte az ivóvízben csak korlátozott mennyiségben engedhető meg. Az EU előírásai szerint 1 liter vízben csak 2 mg rézion lehet, ezért ivóvízhálózatok kialakításánál a belülről előre oxidált, illetve ónbevonattal ellátott rézcsövek alkalmazása került előtérbe;
– tekintettel kell lenni arra is, hogy a vízbe lépő rézionok a horganyzott cső korrózióját idézik elő. Emiatt a vegyes anyagú rendszerek kialakítását lehetőleg kerülni kell, ha pedig ez nem lehetséges, be kell tartani az ún. folyásirány-szabályt. Ez azt mondja ki, hogy a víz áramlási irányában réz anyagú vezetékeket és szerelvényeket csak a horganyzott vezetékek után szabad szerelni.
A rézcső előnye, hogy a csőhálózat áramlási ellenállása a kisebb csősúrlódási tényező következtében kisebb. Ez azonban csak meggondoltan használható ki, mert a méretezés nélkül, – érzések alapján – szűkített vezeték ellátási problémát is okozhat!
A másik említésre méltó tulajdonság, hogy a réz hőtágulási együtthatója az acélénak kb. másfélszerese. Ezt a hálózat kialakításánál figyelembe kell venni, és a csőnek megfelelő tágulási lehetőséget kell biztosítani.
A rézcsöveket lágy- vagy keményforrasztással, hegesztéssel, roppantógyűrűvel és présidomokkal kötik.
Az úgynevezett kapilláris forrasztásnál a forraszanyag a függőleges résbe felszívódik, és ezért tökéletes kötést ad. A présidomos kötések hidegen készülnek, egy-egy kötés mindössze néhány másodpercet vesz igénybe.
A műanyag csövek anyaga PVC, polietilén, polipropilén vagy polibutén. A fém anyagúakkal szemben előnyük, hogy nem szenvednek korróziós károsodást, felületükön nem vagy csak nehezen alakul ki lerakódás. Hátrányuk az UV sugárzás, az oxigén és a hőmérséklet öregedést keltő hatása, valamint a nagyobb hőtágulás.
A korszerű csöveket olyan gyártástechnológiával készítik, ami biztosítja a hosszú élettartamot. Korróziós szempontból az oxigéndiffúzió jelenségét kell említenünk, a környező levegőből ugyanis oxigén jut a fűtővízbe, előidézve a fűtőrendszer acél anyagú elemeinek korrózióját. Ennek megakadályozására megfelelő védőréteggel látják el a műanyag csöveket.
A műanyag csövek nem elhanyagolható előnye, hogy akusztikai szempontból igen kedvező hálózat alakítható ki vele. Épületen belül leggyakoribb a lágy polietilén cső (PE), amelynek térhálósítását többféle gyártási technológiával érik el (különösen előnyös az Engel-féle eljárással készült cső).
A PEx vezetékek önállóan és védőcsőben egyaránt vezethetők. Az utóbbi – cső a csőben – rendszer a hőtágulás felvétele céljából praktikus, hiszen a haszoncső nem érintkezik a fallal vagy födémmel. További előny, hogy a cső meghibásodás esetén bontás nélkül cserélhető, illetve a védőcső és a haszoncső közötti levegőréteg hőszigetelő hatású.
A műanyag csövek közül megemlítjük még a polipropilén anyagúakat. Ezek is több kedvező tulajdonsággal rendelkeznek, elsősorban korrózió- és vegyszerállóságuk, kis áramlási ellenállásuk miatt. Hőtágulásuk a fémeknél nagyobb, de a PEx-csöveknél kisebb. Főleg ott alkalmazhatók előnyösen, ahol merevcsöves szerelési technológia kívánatos. A PPR anyagú csőhálózatok terhelhetőségének meghatározásához célszerű az adott termék jellemzőit elemezni, amelyek a PP-granulátum összetételének függvényében is változnak.
A többrétegű csövek felépítése belülről kifelé haladva a következő: polietilén, kötőanyag, alumínium, kötőanyag, polietilén, azaz a cső ötrétegű. Előnye, hogy rendkívül ellenálló, jól terhelhető, hőtágulása kicsi, és emellett a belső műanyag réteg előnyös tulajdonságai is érvényesülnek. A külső UV-álló kemény polietilén réteg jó védelmet biztosít.
Kötéstípusok
A polietilén csövek kötésére számos módszer terjedt el, ezek közül a teljesség igénye nélkül bemutatunk néhányat.
Szorítógyűrűs kötés. Első generációs kötéstípusnak tekinthető az ún. szorítógyűrűs kötés, amikor a csőre fém anyát és réz szorítógyűrűt húznak, a csőbe pedig támasztóhüvelyt nyomnak. Az anya meghúzásakor a szorítógyűrű szilárd kötést ad. Ennek előnye, hogy villáskulccsal szerelhető, hátránya viszont, hogy a kötés helyén keresztmetszet-csökkenésre kell számítanunk, ami áramlástani szempontból kedvezőtlen. Van olyan megoldás is, amikor a cső anyaga maga adja a tömítést, és a keresztmetszet nem szűkül le.
Toldóhüvely és kötéstechnika. További lehetőség, hogy a csőre fémgyűrűt húznak, majd a csővéget feltágítva a csőbe bordázott tömlővégű csatlakozót nyomnak. A fémgyűrűt présfogóval ráhúzva a tömlővégre, biztonságos kötés jön létre.
Quick & Easy kötés. A Quick & Easy kötéseknél saját anyagából készült gyűrűt húznak a csőre, majd a csövet és a gyűrűt együtt feltágítják. Az összehúzódó műanyag szilárdan ráfeszül a csőbe dugott, különleges bordázattal ellátott fém- vagy műanyag idomra.
Polidiffúziós csőkötés. A polipropilén csövek kötése eltér az előzőekben bemutatott módszerektől: a hőre lágyuló tulajdonságot kihasználva a cső külső és az idom belső felületét felmelegítik, majd a végeket egymásba dugva homogén kötést alakítanak ki.
Préskötés. A réz és a többrétegű csövek kötése préseléssel végezhető, speciális szerszám segítségével. Az oldhatatlan, préselt kötéssel a kivitelezési idő csekély, ami nagymértékben csökkenti a szerelési költségeket.
Hozzászólások