A smirgli – a csiszolópapír, csiszolóvászon – minden háztartás, barkácsműhely nélkülözhetetlen eszköze. Az anyagok felületének finom megmunkálására számos területén használnak csiszolóeszközöket. A festő-, a bútor-, a gépjármű-, a cipő-, a gumi-, a kerámia-, a karbantartó- és szolgáltatóipar, sőt a műanyagipar sem lehet meg nélkülük.
A csiszolástechnika mára szerteágazó tudománnyá vált. A gyártók a fogyasztók egyedi igényeihez alkalmazkodva minden iparágnak és azon belül az egyes munkafázisokhoz mind kifejlesztettek egy-egy speciális, a másiktól valamiben különböző csiszolóeszközt.
Keménységi fokozatok
A smirgli vágó, maró éleinek hordozója általában papír vagy vászon.. Az eltérő keménységű csiszolószemcséket ragasztóval rögzítik a hordfelületere. A vágóélek (másként szemcsék, szilánkok) eltérő keménységű anyagokból készülnek. A legkeményebbek a kerámiaszemcsék. Egy fokozattal puhább a természetes és szintetikus korund (alumínium-oxid kristály). Keménységét tekinve lefelé a sorban a következő a karborundum (szilícium-karbid), végül a legpuhább, ám legszívósabb a dinamikus igénybevételt jól tűrő cirkon (kémiai összetételét tekintve kristályos cirkónium-oxid).
A cirkon- és korundszemcsék kombinációjával készült smirgli kiválóan bírja az igénybevételt, rendkívül tartós. Nedves, vizes közegben is használható. Olyannyira strapabíró, hogy egy 10×10, vagy 20×20 cm-es darabjával egy karosszérialakatos akár egy egész személygépkocsit lecsiszolhat. Ez a magas műszaki tartalom természetesen az árban is tükröződik.
Hiába azonban a szemcséket jól megtartó – csodaragasztók”, extra maró élek, idővel a legjobb csiszolóeszköz is tönkremegy, ugyanis a megmunkált anyag leválasztott részecskéi beszorulnak, beülnek a vágóélek közé, s a szemcsék közötti rések eltömődnek. Ilyenkor a csiszolószerszám forgácsolás nélkül siklik a megmunkálandó felületen. Ezt a hagyományos smirglikre jellemző – csúfos halált” elmés innovációval védték ki a fejlesztők.
Az egyik találmány szerint fém szitaszövet szálainak kereszteződési pontjaira ültetik rá a vágószemcséket. A másiknál a háztartási mosogató fémszálgombolyag dörzsijéhez hasonló, térhálósra kialakított, üreges, lyukacsos, rendkívül kopásálló, rugalmas hordozószálakra viszik fel a vágóéleket. Az így létrehozott csiszolóflíz flexibilis, átjárható szálai közül kihullanak a munkadarabról leválasztott anyagmorzsák, nem tömítik el a réseket, ezáltal a high-tech csiszolószerszámok minden más terméknél hosszabb életűek. Sajnos ezek a gyártmányok egyelőre még túl drágák a nem professzionális fogyasztók számára.
Magyarországon (képviseleteiken, konfekcionáló üzemeiken keresztül) jelen vannak kisebb nagyob gyártók a világból, de termékeik minősége messze elmarad a lakosság és a festőipar által közkedvelt VSM KK 24-es és a KP 251-es kézi csiszolópapíroktól, melyeknek az ár/teljesítmény mutatója a legjobb ebben a kategóriában.
Negyvenes lépcső
Napjainkban több mint kétszáz féle csiszolóárut kínálnak az üzletek. Korántsem mindegy azonban, mit mire használ a fogyasztó. Megmunkálandó anyagonként és műveletenként más és más termék ajánlott. (Az alkalmazástechnikában otthonos kereskedő kötelessége a pontos, helyes választás érdekében a tanácsadás, hiszen rendkívül széles a szortiment, az egészen durva P 16-os, P 30-as smirgliktől a P 800-asokig, P 1000-ekig, húszas, negyvenes lépcsőkben emelkedve, a laikus könnyen elvész, eltéved közöttük.)
Nem mindegy, hogy például valaki lakkozás alá akar-e csiszolni, vagy nagyobb tömegű anyag leválasztásával bútorok éleit kívánja legömbölyíteni. Tudni kell, festett, avagy natúr fát óhajt-e megcsiszolni, kemény, netán puha anyagot, ugyanis ami az egyikre jól beválik, a másik célra nem megfelelő. Valamelyest csiszolja ugyan az anyagot a hibásan megválasztott termék is, de csak lassan, keservesen, és hamar eltömődnek a fogak, használhatatlanná válik a smirgli, a vevő pedig bosszankodik, abban a hitben, hogy bóvlit sóztak rá, holott csak az alkalmazástechnikai tanács hiányzott.
A csaknem százéves múltra visszatekintő (jelenleg német tulajdonú) budafoki Duna VITEX smirgligyár uralja a belföldi piac 60 százalékát. Több- szintű kereskedést alakítottak ki. A festőiparosokat, kiskereskedelmi boltokat ellátó nagykereskedőket rendszeresen tanítják almalmazástechnikára..
Csiszolódó ismeretek
A nagy gyárak, üzemek, öntödék, bútorgyártók közvetlenül a gyárral állnak kapcsolatban. Az ország minden régiójában fellelhető (az ismétlődő alkalmazástechnikai tanfolyamokon részt vevő) területi képviselők, márkakereskedők a fogyasztók részletekbe menő technikai kérdéseire is szakmai igényességgel válaszolnak. Ezek a képzett, önálló, jóformán – házaló” kereskedő ügynökök eljutnak a legeldugottabb vidéki kis vegyesboltokba is, hogy terjesszék a csiszolástechnikai ismereteket, téjékoztassák, oktassák a helyi elárusítókat.
Ezek után a gyártónak – mindösze” annyi a dolga, hogy meghosszabbítsa a vásárlás pillanatától az elhasználódott smirgli eldobásáig tartó időt, az árakat pedig úgy alakítsa, hogy a felhasználó joggal érezze, megkapta azt a tulajdonságot, teljesítményt és minőséget, amit várt és megfizetett.
Hozzászólások