A betonmunkákkal kapcsolatban laikus berkekben gyakran elhangzik, hogy az a jó beton, amelyik mozgékony, könnyen megdolgozható. Ezt a kívánt mozgékonyságot többnyire a keverővíz egyoldalú növelésével érik el, és nem számolnak azzal, hogy a vízmennyiség növelése a betonkeverékben a szilárdság csökkenéséhez vezet. A megoldást a plasztifikáló szerek megjelenése jelentette. Felhasználásukkal további vízadagolás nélkül előállítható volt a kellően mozgékony betonkeverék. Így egyidejűleg teljesíthető a könnyű bedolgozhatóság, és a megfelelő szilárdság.
Adalékszerek segítségével könnyebben és eredményesebben oldhatók meg azok a betonozási feladatok, amelyek egyébként nem, vagy csak nehézségek árán teljesíthetők. A korszerű géplánc (mixerkocsi és betonszivattyú) bevezetése annak idején ugyancsak a híg betonkeverékeket igényelte, mert a sűrűbb betonkeverék precízebb munkát, több odafigyelést követelt. Hiába írta elő a betontechnológus a sűrűbb konzisztenciájú betonkeveréket, azt a mixerkocsiban – felvizezték?, mert a mixerkocsi vezetője és a betonszivattyú kezelője egyaránt féltette a gépét a nagyobb igénybevételtől. Ez a vélt félelem idővel a gépek elhasználódása következtében valóssá vált, mert az öreg gépek valóban nem tudtak megbirkózni a sűrű betonkeverékkel. Ez a helyzet számos, repedésekkel átszőtt, csökkent szilárdságú betonszerkezetet eredményezett.
Korszerű adalékszerek
Jóval a plasztifikáló szerek megjelenése előtt – már a két világháború között is – gyártottak adalékszereket a kötés és a szilárdulás gyorsítására, a fagyás gátlására és a vízzáróság fokozására. Abban az időben kötés- és szilárdulásgyorsítóként, valamint fagyásgátlóként általában a kalciumkloridot használták, mely azonban a betonba ágyazott acélbetétek korrózióját okozza, ezért adagolását korlátozták.
A vegyipar fejlődése következtében napjainkban már nagy hatású, korszerű adalékszerek állnak rendelkezésünkre. A lakosság elsősorban a bedolgozhatóság, a kötési sebesség, a szilárdulási ütem, a vízzáróság és a fagyállóság kedvező befolyásolásában érdekelt, így ezeket a tulajdonságokat a képlékenyítők, a folyósítók, a tömítők, a késleltetők, a gyorsítók és a fagyásgátlók befolyásolják kedvezően.
A képlékenyítők és a folyósítók felhasználásával azonos mennyiségű keverővíz adagolása mellett lágyabb, könnyebben bedolgozható betonkeveréket állíthatunk elő, vagy azonos konzisztencia esetén keverővizet takaríthatunk meg.
A kötési sebességet és a szilárdulás ütemét a késleltető, a gyorsító és a fagyásgátló adalékszerekkel befolyásolhatjuk. A késleltetők meghosszabbítják a betonkeverék bedolgozhatóságának időtartamát. Ez jól hasznosítható olyan esetben, amikor az építéshelyre érkező betonkeveréket a rendelkezésünkre álló kapacitással nem tudnánk a kötés beállta előtt maradéktalanul bedolgozni, és így a betonkeverék egy része használhatatlanná válna.
A gyorsítók növelik a beton korai hőmérsékletét, és ezáltal serkentik a kötési folyamatot és/vagy növelik a kezdő szilárdságot. Így például a beton hideg időben hamarabb éri el a fagyásállósághoz szükséges minimális szilárdságot. A gyorsítók csoportján belül tehát megkülönböztetünk kötésgyorsító és szilárdulásgyorsító adalékszereket.
A kötésgyorsítók a kötés folyamatát serkentik, de egyúttal növelik a beton korai (1-2 napos) szilárdságát is. Adagolásukkal a cement kötése néhány percre (szükség esetén néhány másodpercre) lerövidíthető. Jól használhatók például vízbetörések elfojtatására, járulékos hatásként azonban csökkentik a beton végszilárdságát. A szilárdulásgyorsítók a kötési folyamat befolyásolása nélkül, a beton szilárdulását gyorsítják. A beton végszilárdságát nem, vagy csak kismértékben csökkentik.
A fagyásgátlók az alacsony hőmérsékleten végzett betonozás segédanyagai, mert csökkentik a víz fagyáspontját, és növelik a kezdő szilárdságot. Ezeknek a szereknek a felhasználásával -10 °C léghőmérsékletig betonozhatunk. Alapvető követelmény azonban, hogy a bedolgozott betonkeverék hőmérséklete az 5 N/mm² nyomószilárdság eléréséig nem csökkenhet +5 °C alá. (Az 5 N/mm² nyomószilárdságot a beton +5 °C hőmérsékleten 4-5 nap alatt, +10°C hőmérsékleten 3-4 nap alatt éri el.)
Napjainkban is gyártanak klorid-tartalmú gyorsító adalékszereket. Használatukkal az időnként átnedvesedő, vagy folyamatosan nedves szerkezetekben a beágyazott acélbetétek korróziós hajlama káros mértékben megnövekszik. A korróziós veszély megelőzésére a gyártók ún. inhibitort adagolnak, ennek hatása azonban idővel csökken. Vasbeton szerkezetekben ezért tanácsos klorid-mentes gyorsító adalékszereket felhasználni (ezek az adalékszerek sajnos nem olyan hatásosak, mint a klorid-tartalmúak).
Adalékszerek adagolása
Az adalékszerek folyadékként vagy por alakban kerülnek forgalomba. Igen kis mennyiségben, a cement tömegének néhány százalékában, vagy tized százalékában kerülnek adagolásra.
A por alakú adalékszereket nem szabad a beton többi alkotóanyaga előtt a keverőgép dobjába juttatni, mert a kis mennyiségű poranyag a keverőedény falára és a lapátokra feltapadhat, és felhasználatlan marad. A keverővízzel egyidejű adagolás a csomósodás veszélyét rejti magában, ezért a por alakú adalékszereket célszerűen a cementtel együtt juttatjuk a betonkeverékhez. Vízben oldódó por alakú adalékszerek a keverővíz egy részében előre is feloldhatók, és oldat formájában adagolhatók.
A folyékony adalékszereket a keverővíz egy részében keverjük el oly módon, hogy meghatározott (10?30-szoros) hígítású oldatot készítünk. Az oldat készítéséhez felhasznált vizet a keverővíz mennyiségéből le kell vonni.
Egyes (pl. képlékenyítő, folyósító, késleltető) adalékszerek hatása jelentősen változik attól függően, hogy mikor adagoljuk azokat a betonkeverékhez. Általában kijelenthető, hogy az adalékszereket célszerű a már nedves betonkeverékhez adagolni. Az adalékszer használata nem mentesíti a felhasználót attól, hogy a beton összetételét ne a célnak legmegfelelőbben állítsa össze. Rossz összetételű betonból ugyanis a leghatásosabb adalékszerrel sem készíthető az adott célnak megfelelő beton.
Az adalékszerek használatakor be kell tartani a gyártó előírásait, különösen ami az adagolandó mennyiségre vonatkozik. Az adalékszerek túladagolása ugyanis káros következményekkel járhat (nem köt meg a beton, csökken a szilárdság stb.).
Befolyásolható tulajdonságok:
– bedolgozhatóság,
– szivattyúzhatóság,
– szétkeveredési hajlam,
– vízmegtartóképesség,
– állékonyság,
– hidratációs hőfejlődés,
– kötési sebesség,
– szilárdulási ütem,
– korai és végszilárdság,
– tömörség,
– vízzáróság,
– gázzáróság,
– fagyállóság,
– fagy- és olvasztásállóság,
– agresszív hatásokkal szembeni ellenálló képesség,
– élettartam.
Az adalékszerek tíz csoportja:
– képlékenyítők,
– folyósítók,
– légpórusképzők,
– tömítők,
– késleltetők,
– gyorsítók,
– fagyásgátlók,
– injektálást segítők,
– stabilizálók,
– korrózió ellen védők.
Hozzászólások