Beosztással él az ember

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy hazánkban a fejenkénti melegvízfogyasztás körülbelül napi 100 liter, vagyis egy négyfős család napi melegvízszükséglete 400 liter. Nem mindegy azonban, hogy ezt a mennyiséget hogyan, mekkora költséggel állítjuk elő.

 

 

Nyáron az 1 főre jutó 100 liter melegvíz előállításához 3?3,2 KW-ra, télen ennél 40 százalékkal magasabb értékre van szükség. Egy négyfős család esetén mindez naponta és lakásonként 17?19 KW.

 

A vízfogyasztások napon belüli eltéréseit vizsgálva megállapítható, hogy a reggeli és esti csúcsfogyasztások lényegesen, kb. háromszor magasabbak, mint a napi átlagos fogyasztások. A napközbeni felhasználás az átlagos alatt marad, éjszaka néhány órán keresztül általában fogyasztási szünet van. Szombaton és vasárnap a reggeli és esti fogyasztási csúcsok hoszszabbak és nyújtottabbak.

Takarékos
előnykapcsolás

Az igények kielégítése egyszerű abban az esetben, ha egyedi melegvízellátásunk van. Ennél bonyolultabb a társas melegvízellátás rendszere. ilyankor ugyanis mindenképpen figyelembe kell venni a társak igényeit, a döntéseket együtt kell meghozni, a különböző fogyasztási szokások miatt helyes továbbá, ha minden lakásba külön-külön fogyasztásmérőt szereltetünk be. Nem szabad elfelejtkezni a cirkulációs rendszer megépítésének, állandó üzemeltetésének költségeiről sem.
A központos melegvízellátás általában a központi fűtéssel együtt épült, és azzal együtt üzemeltetjük. A fűtési hőigények napon belüli átlagértékei csak kis mértékben térnek el egymástól, a pillanatnyi melegvízfogyasztás viszont a napi átlag többszöröse, estenként tízszerese is lehet. Ilyen esetekben javasolható az előnykapcsolás alkalmazása.
Az előnykapcsolás olyan elektronikus és hidraulikai kapcsolási módszert jelent, amely akkor lép automatikusan üzembe, amikor a fűtési és a melegvíz hőigények összege meghaladja a tervezéskor, kivitelezéskor figyelembe vett értékeket. Amikor ugyanis már az együttes hőigények kielégítése nem megoldható, a beépített elektronika a fűtés hátrányára a melegvízellátást előnyben részesíti.
A néhány perces csökkentett mértékű fűtés a helyiségekben észre sem vehető, és néhány perc után az egyensúly ismét helyreáll, a hiányzó fűtési hőt a rendszer pótolja.

Az ártó vízkő

A hálózatok élettartamát meghatározó kérdés a meleg víz hőmérséklete. A vízkőkiválás a hőmérséklettel arányos, magasabb hőmérsékleten lényegesen nagyobb, ezen felül erősen függ a víz keménységétől is.
A vízkő negatív hatása kettős. Nemcsak a hőtermelő kapacitása csökken folyamatosan, hanem a vízkőkiválás, -lerakódás következtében a csőkeresztmetszet is. Ennek következményeként először csak vékonyodik a melegvízcsapból kifolyó vízsugár, végül eldugul a cső, vagy működésképtelenné válik a melegvíztermelő.
Mi a megoldás – A válasz egyszerű. Az igényeinket még kielégítő lehető legalacsonyabb hőmérsékletű meleg vizet termeljük és használjuk! Ez az érték ideális esetben 45 °C, végső esetben 60 °C.

Cirkulációs
rendszer

A melegvízellátás szintén fontos kérdése a cirkuláció. Családi házakban vagy társasházakban gyakran tapasztalható, hogy az esti melegvíz-használatot követően – mivel csak a reggeli órákban van újabb melegvízigény – , a vízcsapból hosszú időn keresztül csak hideg víz folyik. Az ok nagyon egyszerű: a fogyasztási szünetben a termelő és a fogyasztó közötti csőben nincs áramlás, a csőben lévő víz lehűl.
Természetesen ez esetben is van műszaki megoldás: cirkulációs rendszer kiépítése és működtetése. Cirkuláció alatt azt értjük, hogy a fogyasztástól függetlenül egy viszonylag kis teljesítményű és fogyasztású szivattyúval állandóan keringetjük a legtávolabbi fogyasztók és a melegvíztermelő közötti csövekben a meleg vizet, ezzel lehetetlenné téve a meleg víz lehűlését, vagyis biztosítjuk a folyamatos melegvízellátást.
E módszer alkalmazásához a hálózat kezdő- és végpontjait egy kis átmérőjű csővel kell összekötni, és ezen a cirkulációs csővezetéken a cirkulációs szivattyú működtetésével a folyamatos áramlás biztosítható.
A cirkulációs rendszer kialakítása és működtetése új rendszerek építésekor javasolt, viszonylag alacsony többletköltséget jelent, és nagy kényelmetlenségtől ment meg. A cirkulációs rendszer utólagos kialakítása nehézkes, csak speciális feltételek megléte esetén javasolható.
Pontos
elszámolás

Végezetül meg kell említeni a társasházakban sok gondot okozó elszámolási problémákat is. Mivel a melegvízköltségek megemelkedtek, semmiképpen sem javasolható az átalányelszámolás, még a lakás-alapterület vagy légköbméter szerinti, vagy az ennél biztosan igazságosabb létszám szerinti elszámolás sem.
Mit tegyünk tehát, hogy a melegvízköltségeket igazságosan osszuk el egymás közt –
Alkalmazzunk melegvíz-költségmegosztást! Ennek legegyszerűbb módja az, hogy a lakásokban lévő melegvízcsapolókat egy közös vezetékre kötjük, és a fogyasztást egy vízmérőn keresztül mérjük. A legegyszerűbb, viszonylag olcsó vízmérőt láthatjuk az ábrán, amelyet a közös vezetékbe, a cirkulációs csatlakozási pont után kell beépíteni. A teljes lakóépület melegvíztermelésére eső költségeket egy pontos, hiteles hőfogyasztásmérővel szokás mérni. Ennek beruházási és működtetési költségei távfűtéses lakóépületnél a hőszolgáltatót terheli. A költségmegosztás alapját képező, a kérdéses fogyasztási időszakra eső értéket ezen a berendezésen lehet megállapítani. Az ennek megfelelő összköltséget az épületben lakók között a lakásokban elhelyezett vízmérőkön mért fogyasztás arányában lehet megosztani.
E megoldással a közös rendszereknél oly gyakori kérdés, hogy igazságos-e a költségek elosztása, fel sem merülhet többé.


Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop