Barokk fedélszék alatt

Nyolc év, megannyi érv
Mosogatógépek
Örökmozgó várkapitányok

„A Várban született ember örökké érzi, hogy nem pesti, még csak nem is budai származású, afféle területen kívüliségi előjogokkal éli várbeli életét” – írja Márai. Ebből a vári tudatból felsejlett előttem is valami a Táncsics utca egyik 250 éves barokk házában. Szemben a Zenetörténeti Múzeum neobarokk épülete, balra Táncsics börtöne.

 

01

 

Tizenhárom éve egy kétgyermekes zuglói család már kész építési tervvel a zsebében látta meg a Budai Várnegyed Táncsics utcai barokk házát. Egy ismerősnek segítettek lakást keresni, ám a három szintet végigjárva napokra elállt a szavuk, mígnem a háziasszony félénk „nem lehetne ez a mi otthonunk?” felvetésére döntöttek: ez a 260 négyzetméter legyen az ő otthonuk. Vendéglátónk akkortájt cserélte fel a logopédusi pályát kommunikációra, de mert mindig vonzódott a művészethez, manapság képző- és iparművészeti alkotások ajándékboltját nyitja a várban, hogy a kommersz helyett jó hírét keltse a világban a magyar kultúrának és alkotóművészeknek.

Kifinomult ízlése, tárgyszeretete jól jött az óriási lakás felújítása során is, az igényes berendezés, a jó térszervezés mind az ő munkája. Egy 250 éves barokk műemléknél nem egyszerű a teljes vezeték- és közműcsere, sosem tudták, mi következik egy szög beütésénél. – A méteres falakban minden van, talán még török harcos is – avat be a részletekbe Viktória, miután az elviselhetetlenül forró harminchárom fokból bemenekülünk a kellemesen hűvös lakásba.

Vendéglátónk olyan légkört kívánt teremteni, amely egyszerre hozza a történelmiséget, megőrzi a 250 év emlékét, megőrzi a családi hagyományokat, és ötvözi a modern elemeket. Egy ilyen épületnél a túlságosan antik és a túl modern berendezés is elhibázott lenne. A vegyítés izgalmas összhangot hozott, mozgalmassá téve, megbontva a minimalista teret és az ódon hangulatot, és mégis nyugalmat áraszt. Berendezési elve szerint bármit lehet bármivel vegyíteni, de egységekre bontva, ahol stílusban és harmóniában kell tartani formát, színt, anyagot.

A földszinti polgári enteriőr fölött a kétemeletnyi tetőtérben teljesen más világ fogad: bohém, színes falak, kuckók mindenütt, ahol a családi fészekből mára már kirepült lányok felnőttek, fejük felett egy eredeti barokk fedélszékkel.

Szerettem, hogy ha akartuk, a lányokkal egy légtérben voltunk, de el is tudtunk szeparálódni. Harmonikus tinédzser-, fiatal felnőttkort éltünk így meg.
Változást, átalakítást nem tervezek, mert a lányok kirepültével a 260 négyzetméter a három szinttel túl nagy már, kisebbre szeretném cserélni, de csakis itt a várban.

 

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 

Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop