Egy ház története múlt és a jelen keveréke. Még inkább igaz mindez egy rezidenciának otthont adó villára. Az ember választ keres felmerülő kérdéseire, kié volt az ingatlan, mikor épült, mi lett a sorsa lakóinak, átvészelte-e a háborút… Az indiai rezidencia izgalmas múltja nem csak egy történet, maga a történelem!
India magyarországi nagykövete Rahul Chhabra excellenciás úr és felesége, Madam Kavita Chhabra munkájukból adódóan bejárták már a fél világot, budapesti állomáshelyükre három éve kerültek. Kedves invitálásukra bekukkantunk a rezidenciára, megmutatva, hogyan varázsolt otthont egy házból a nagykövet felesége. Ahogy a kínaiaknak a Feng Shui, az indiaiaknak is vannak alapelveik a harmóniára, ami nem más, mint a Vastu Shastra. Madam Kavita Chhabra – beköltözve és megszépítve a rezidenciát –, nem érte be azzal, hogy az ablakokból Budapest hídjainak legszebb látványát élvezi, érdekelte a ház története is. Kutatni kezdte a rezidencia ismeretlen múltját, hová sodródtak eredeti lakói, kik éltek itt, mikor került az épület India tulajdonába, ezért megkérték Verrasztó Gábort, a múlt századok főúri otthonainak történelmével foglalkozó író-kutatót, segítsen nekik a válaszadásban.
A sokat megélt ház története Hans Riemannal, három papírgyár tulajdonos igazgatójával kezdődik, aki 1940-ben 26 000 pengőért vásárolta meg a telket. Rejtélyes, de míg az utca többi épületének volt neve, házszáma, ez csak évekkel később kapta meg a 16. számot. A szerződésben úgy határozták meg az építményt, hogy „27 méterre kell elhelyezni a dombon a Ferenchegyi utcától, és 45 méterre egy másik, ’Névtelen’ nevű utcától” (ma már egyik sem létezik). A ház bejáratának hátra helyezését, teljes „elrejtését” az magyarázza, hogy Hans Riemann kém volt, ezért senki nem láthatta, nem tudhatta, ki is érkezik hozzá. Azt sem tudjuk, kinek dolgozott, de busásan megfizették, mert havi 80 000 pengőt kapott Németországból a gazdasági kémhálózat működtetésére, mindezt 1940 ben! Riemann 1944 szeptemberében eltűnt, a házat 1946 novemberében a Jóvátételi Hivatal a Szovjetunió Eszköztárához csatolta, 1950 márciusában pedig a Pénzügyminisztérium a Magyar Állam javára kebelezte be. Hogy 1944 és 1956 között kik voltak a lakói, nem tudni, India 1957-től bérli, majd 1987-ben vásárolta meg nagyköveti rezidenciának. Az első ide költöző diplomata M. A. Rahman volt, aki 1956-ban még ügyvivőként kapcsolatban állt Bibó Istánnal és Göncz Árpáddal. Az indiaiak az első időkben féltek a magányosan álló villában, mert észrevették, hogy a kert egyik oldalán gyönyörűen nőnek a virágok, a másikon viszont még a fű sem marad meg. Szerintük valami szörnyű eseménynek kellett ott lejátszódnia… Csupán egyetlen épület, s máris mennyi esemény, és mennyi titkot rejthetnek még az archívumok…
Hozzászólások