Az írásbeli magánvégrendeleteket a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályozza. A végrendeletben az örökhagyó a halála esetére rendelkezhet a vagyonáról vagy annak egy részéről. Végrendeletet mindig csak személyesen lehet megtenni.
A végrendelet egyik legfontosabb kelléke a jogügyleti akarat, vagyis hogy az örökhagyó tudatában legyen annak, hogy végrendeletet tesz. Szándékának erre kell irányulnia, ennek kell kifejezésre jutnia. Egy társalgás során annak említése például, hogy az örökhagyónak mi az elgondolása a vagyonát illetően, nem tekinthető végrendelkezésnek
Mi a végrendelet?
A Ptk. 623. § (1) bekezdése értelmében az örökhagyó a végrendeletében akár egész vagyonáról, akár annak egy részéről rendelkezhet, feltéve, hogy a juttatásban részesített túléli a végrendelkezőt. A Legfelsőbb Bíróság szerint egy okirat végrendeleti jellegének megállapításához legalább annyi szükséges, hogy az külsőleg az örökhagyótól származzék, és halálesetre szóló nyilatkozatot tartalmazzon, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik. Megbízott útján tehát nem lehet végintézkedést tenni, továbbá az okiratnak magában kell foglalnia a jogutódlást tartalmazó rendelkezést, az örökös személyének megjelölését, illetőleg az öröklésből való kizárást vagy kitagadást.
Végrendelkezni lehet közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel, míg szóbeli végrendelkezésnek csak a törvény által külön meghatározott esetekben van helye.
Korlátozottan cselekvőképes személy csak közvégrendeletet tehet, míg vak, írástudatlan, továbbá az, aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásbeli magánvégrendeletet nem tehet.
Az írásbeli magánvégrendelet
Az írásbeli magánvégrendeletnek három fajtája van.
n Az örökhagyó (végrendelkező) a végrendeletet elejétől
a végéig maga írja (kézírással) és azt aláírja.
n Ha a más által írt vagy maga gépelte végrendeletet
az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy
ha azt már aláírta, aláírását két tanú előtt a magáénak
ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is –
e minőségük feltüntetésével – aláírják.
n A harmadik esetben az örökhagyó a végrendeletetét
aláírja, és azt akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél –
végrendeletként feltüntetve – személyesen letétbe helyezi.
Mindhárom esetben érvényességi feltétel, hogy a végrendeleti minőség, valamint a végrendelet keltének helye és ideje az okiratból kitűnjön. A keltezés bármilyen formában megfelelő, történhet akár betűkkel, akár számokkal, ha abból a hely és az idő pontosan megállapítható (?írtam 2005. húsvét vasárnapján?, vagy – írtam a 60. születésnapomon?), elhelyezése lehet az okirat bármely részén, akár a végrendelkező, sőt a tanúk aláírása után is.
Ha ezek az adatok nem egyeznek a végrendelkezés valóságos helyével és idejével, az érdekelteknek lehetőségük van a valóságos adatok bizonyítására, amely akár a végrendelet anyagi jogi érvénytelenségét is maga után vonja.
Ha a végrendelet több különálló lapból áll, az csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, továbbá a végrendelkező és – ha a végrendelet érvényességéhez tanúk alkalmazása szükséges – mindkét tanú aláírásával. Így a több külön lapból álló írásbeli magánvégrendeletnek nem érvényességi kelléke, hogy azok össze legyenek fűzve. Mindhárom típus érvényességi kelléke, hogy azt a végrendelkező aláírja. Az aláírás – alá írás?-t jelent, azaz a szöveg végén kell lennie az aláírásnak, bár a bírói gyakorlat elfogadja, ha az okiraton bárhol megtalálható a végrendelkező aláírása. A bírói gyakorlat nem kívánja meg azt sem, hogy a végrendelkező a teljes családi és utónevét együttesen kiírja, használhatja az érintettek körében ismert nevét is. Megfelelő például a – Mami – aláírás, amennyiben a végrendeleti örökös és az örökhagyó közötti kapcsolatban rendszeresen – Mami?-ként szerepelt az örökhagyó, és nem is vitás, hogy az okiratot ő írta. Ugyanakkor nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság azt, amikor az örökhagyó saját kezűleg írt neve csak a végrendelet szövegében szerepel.
Az ítélkezési gyakorlat szerint az aláírásnak a végrendelet szövegétől el kell különülnie.
Az írásbeli magánvégrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen írni és olvasni tud. A gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel vagy számjegy írással készült magánvégrendelet érvénytelen.
A végrendelet tanúi
A más által írt vagy írógéppel írt végrendeletek esetében azt az örökhagyónak két tanú együttes jelenlétében kell aláírnia, és a tanúknak is e minőségük feltüntetésével szintén alá kell írniuk. Az érvényességnek nem feltétele, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje, vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre.
Végrendeleti tanú az lehet, aki a végrendelkező személyazonosságának a tanúsítására képes, vagyis aki az örökhagyót előzőleg személyesen ismerte, vagy az örökhagyó személyazonosságát kétségtelen bizonyossággal megállapította. Kiskorú vagy cselekvőképességet érintő gondnokság alatt álló személy, továbbá írástudatlan írásbeli magánvégrendelet tanúja nem lehet, ilyen személy működése a végrendelet érvénytelenségét vonja maga után.
Hozzászólások