Az élettársi kapcsolat olyan családi viszonyokhoz hasonló tényhelyzet, amelyet a magyar jog szerződésként kezel, ebből következően a felek szerződéses szabadságukra alapozva e kapcsolatuk vagyoni viszonyait is részletesen, saját érdekeik megfelelő mérlegelése alapján külön vagyonjogi szerződésben rendezhetik. Ennek eszköze az élettársi vagyonjogi szerződés, amely az élettársi szerződésre, kapcsolatra tekintettel alapvetően a gazdasági közösségre összpontosít.
Forrás: freepik.com
Az élettársi vagyonjogi szerződés tartalma és alakisága
Annak ellenére, hogy a magyar jog az élettársi kapcsolatot szerződésnek tekinti, és törekszik azt minél hangsúlyosabban elválasztani a házasságtól, a két kapcsolat, élethelyzet sajátosságai és jellegzetességei magától értetődően vezetnek részben azonos megoldásokra. Mindez különösen tetten érhető a vagyoni viszonyok esetében, ahol az élettársak a házastársakkal azonos formai követelmények mellett köthetnek vagyonjogi szerződést, illetve abban az élettársak lényegében mindazokkal az eszközökkel élhetnek, amelyekkel a házastársak. Következésképpen az élettársi vagyonjogi szerződés követi a házassági vagyonjogi szerződés tartalmi és formai elemeit.
A szerződéskötés során – a családjogi jellegzetességek okán – érvényesül a gyengébb fél védelmének elve, így a szerződésnek a házassági vagyonjogi szerződéssel azonosan szigorú formai és tartalmi követelményekkel kell rendelkeznie. Az élettársi vagyonjogi szerződést így ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba vagy közokiratba kell foglalni. A formai követelményeket nem önmagukért állították fel, annak oka az ügyvéd és a közjegyző hivatásából fakadó különös tájékoztatási kötelezettség. A közjegyző, illetve az ügyvéd közreműködésével biztosítható, hogy a szerződéskötés során a felek minden információ birtokában kellő alapossággal tudjanak nyilatkozni vagyoni kérdésekről, nyilatkozataik súlyát mérjék fel.
A fenti alapokon az élettársak eltérhetnek a rájuk irányadó törvényes vagyonjogi rendszertől, és létrehozhatják saját vagyonjogi szabályukat. Ennek keretében végső soron akár vagyonközösséget is alapíthatnak, de alkalmazhatják a házassági vagyonjogi rendelkezéseket is, így a közszerzeményi és a vagyonelkülönítési rendszer szabályait.
Az élettársi vagyonjogi szerződés elektronikus nyilvántartása
Tekintettel arra, hogy az élettársi viszony – szemben a házassággal – tényhelyzeten alapul, a vagyoni kérdések szabályozása és a hitelezők tájékoztatása különösen fontos kérdés. Ennek érdekében került felállításra az élettársi vagyonjogi szerződések elektronikus nyilvántartása, amely közhiteles nyilvántartásként védi a hitelezők érdekeit.
Az élettársi vagyonjogi szerződés rendelkezései a nyilvántartásba való bevezetés nélkül csak a felek viszonyában lesz irányadó, emiatt harmadik személlyel szemben csak akkor lesz hatályos, ha azt ebbe a nyilvántartásba bevezették, vagy bizonyítják az élettársak, hogy a harmadik személy a szerződés tartalmáról tudott, vagy tudnia kellett. A közhiteles nyilvántartás alapvetően közösen kezeli a házassági és élettársi vagyonjogi szerződéseket, mind a bejegyzést, mind pedig a szerződések módosításának, megszűnésének átvezetését pedig kérelmezni kell.
A nyilvántartásba való betekintést illetően megkülönböztetésre kerül a köz- és a magánszféra, azonban hitelezővédelmi szempontból díj fizetése ellenében a vagyonjogi szerződés fennállásának tényére vonatkozóan abba bárki betekinthet. A betekintés feltétele, hogy a betekintést kérő megadja valamelyik szerződő fél adatait, és igazolja jogi érdekét, azaz megjelölje azt a jogügyletet vagy más okot, amely a jogszerű adatfelhasználást megalapozza. Természetesen a vagyonjogi szerződésnek a részletes tartalmáról csak akkor adható felvilágosítás, ha valamelyik szerződő fél erre nézve írásbeli felhatalmazást ad.
A törvényes élettársi vagyonjogi rendszer
A korábbi törvény az élettársak vagyoni kapcsolatát csak egyetlen bekezdésben szabályozta, kimondva azt, hogy az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont, és ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kellett tekinteni, illetve a háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít. Mindezek alapján a bírói gyakorlatban két felfogás alakult ki. Az első felfogás szerint az élettársak vagyoni kapcsolata egyfajta sajátos vagyonközösség, amelyre a házastársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni. A második felfogás nem ismerte el az élettársi vagyonközösség létjogosultságát, szűken értelmezve csak a szerzés eredményeként keletkező közös tulajdont ismerte el azzal, hogy az együttélés ténye önmagában nem alapozza meg a közös vagyon keletkezését. A két értelmezés jelentőségét az adja, hogy az új szabályokat értelemszerűen csak az új Polgári törvénykönyv hatálya alatti élettársi viszonyokra kell alkalmazni, így a régi szabályok szerinti megítélésnek továbbra is van aktualitása.
A jelenleg hatályos jogszabályi környezet szerint a törvényes élettársi vagyonjogi rendszer egy, a házassági vagyonjogi mintaszabályokhoz közel álló közszerzeményi rendszer, amelynek legfontosabb jellemzője, hogy az élettársaknak kapcsolatukból eredően nem keletkezik közös tulajdona. A törvényes élettársi vagyonjogi rendszer tehát a szerzeményben való részesedést teszi lehetővé, illetve főszabállyá. Következésképpen, míg a házastársi vagyonközösség esetén a házastársaknak a szerzés pillanatában keletkezik közös tulajdona, addig az élettársak törvényes vagyonjogi rendszerében közös vagyon az együttélés alapján nem keletkezik, hanem az értéktöbblet elve alapján lehet a kapcsolat megszűnésekor a vagyonszaporulatból részesedést igényelni. Fentieknek megfelelően az élettársak az élettársi kapcsolat fennállása alatt önálló vagyonszerzők, azaz mindegyikük elvben csak saját vagyonát gyarapítja szerzeményeivel, azaz egyikük szerzése sem hat ki a másikra, egymás tartozásaiért sem felelnek. A tételt természetesen árnyalja az élettársi kapcsolatból fakadó gazdasági együttműködés, szolidaritás és támogatás, amely annak ellenére kihathat a vagyonszerzési kérdések megítélésére, hogy azt így a törvény szövege nem tartalmazza. Mégis, enélkül értelmezhetetlenné válik az élettársi viszony egyik
eleme, a gazdasági közösség.
Fentieket összegezve az élettársaknak az életközösségük megszűnésekor igényük keletkezik arra, hogy a vagyonszaporulat megosztását követeljék egymástól, arra tekintettel, hogy az életközösség léte elősegítette a vagyongyarapodást. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely a házastársak esetén különvagyonnak minősülne. Az élettársakat a vagyonszaporulatból a közreműködés arányában illeti meg részesedés. A közreműködés arányában a háztartásban és a gyermeknevelésben, de akár az élettárs vállalkozásában az élettársi kapcsolatra tekintettel végzett tevékenységet is értékelni kell és lehet, amennyiben az élettársak között e tekintetben eltérő megállapodás, így adott esetben munkaszerződés, esetleg megbízási szerződés volt. Amennyiben a szerzésben való közreműködés aránya a bizonyítási eljárás lefolytatását követően nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni. Ez alól a bíróság kivételt tehet, ha az a felek bármelyikére nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.
Összefoglalva tehát megállapítható, hogy az élettársak törvényes vagyonjogi rendszere a jelenleg hatályos szabályok szerint élésen eltér a köztudatban kialakult nézetektől. Azoknak a párkapcsolatban élő személyeknek, akik élettársaknak minősülnek, különös figyelmet kell szentelniük a vagyonjogi kérdéseknek, mert egy több éves élettársi viszonyt követően közös életük gyümölcseit korántsem élvezik, élvezhetik egyenlő arányban. Mindezeknek megfelelően, amennyiben e személyek valamilyen okból nem is lépnének házasságra, vagy azonos neműként bejegyzett élettársi viszonyra, mindenképpen indokolt vagyoni viszonyaikat külön élettársi vagyonjogi szerződésben rendezni. Az élettársi vagyonjogi szerződés a házassági vagyonjogi szerződéssel egyezően ugyanis az életközösség megszűnését követően lehetővé teszi a vitás kérdések gyors, hatékony és a felek érdekeire tekintettel lévő egyértelműbb megoldását, amellyel a lelki terhek mellett a felmerülő jogvita anyagi terhei is csökkenthetőkké válnak.
Bírói gyakorlat
- BH1996. 258. A szerzésben való közreműködés arányát bizonyítás alapján kell meghatározni, s amennyiben az nem állapítható meg, egyenlőnek kell tekinteni.
- BH1993. 502. Amennyiben a bizonyítás eredményeként sem állapítható meg a szerzésben való közreműködés aránya, akkor lehet azt azonos mértékűnek tekinteni.
- BH1984. 225. Az élettársak közös gazdálkodásából eredő kölcsönös vagyoni igények rendezésénél arra kell törekedni, hogy az igazság és méltányosság elve érvényesüljön, és egyik élettárs se legyen megrövidítve.
- BH1980. 245. Az egyenlő arányú részesedés csak és kizárólag akkor állapítható meg, ha a szerzésben való közreműködés mértékére folytatott bizonyítás eredménytelen.
Hozzászólások