Asztalosfabrik, a mi otthonunk

Ausztráliából hazatérve
Grillburger sült padlizsánnal, sült paprikával
Szürkén, mégis hívogatóan

Az elsőszülött gyerkőcnek szánt, saját készítésű babaággyal kezdődött Gábor és Viktória története, amely mára családi bútormentő vállalkozássá érett. Csak az idilli helyszínt kellett megtalálni hozzá, az sem baj, ha az ország másik végében… A bátor álmodozók meséje következik, háttérben zalai tájjal.

asztalosfabrikami 720

Őket feltétlenül keresd meg! – keltette fel a figyelmemet lakberendező barátnőm, aki egy bútorfestő workshopon ismerkedett össze a szimpatikus házaspárral, a kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál forgatagában. A helyszínen begyűjtött és hozzám vándorolt szórólap alapján kisvártatva körülnéztem a reklámozott honlapon: vidéki szálláshely és házilekvárkészítés egy helyen, asztalosműhely és bútorfestés spéci technikával, ugyanott…Nem sok ez egy kicsit, így összefőzve? – gondoltam első blikkre, amikor egy szép nyári reggelen beütöttem a gps-be az úticélt: Kisgörbő!

– De, ez nagyon sok…! A minap össze is számoltuk, hogy a hatévnyi zalai életünk alatt közel 1500 négyzetméter alapterületű épületet mentettünk meg a teljes pusztulástól. Ez, a hozzájuk tartozó 140 gyümölcsfával, a hat hektárnyi kerttel és egyéb földterülettel már komoly mennyiség… A felújításhoz folyamatosan pályázunk, néha sikerrel. Saját biztos munkahelyeinket magunk mögött hagyva mindketten kivesszük a részünket minden munkafázisból, még kertészünk sincs… Viszont profin bánunk a traktorral, a szivattyúval, a láncfűrésszel, és lassan több tucat foglalkozásból levizsgázhatnánk… – kaptam meg a választ kétórányi autózás után, maguktól a három gyermekes házigazdáktól, a településmérnök végzettségű Viktóriától és Gábortól, aki hivatásos katonatisztből lett life-coach. De legelső tanult tudását, a bútorasztalosságot is profin űzi, amely mostanság legfőbb szenvedélye. Az említett épületek közül az óriási pajtában kapott helyet a gépekkel jól felszerelt bútorasztalos-műhely, s az innen kikerült szépséges darabok a szomszédos kúria látványműhelyében várják az utolsó ecsetsimításokat. Ez már inkább Viktória birodalma, ahol a színpompás angol festékeket nem csak megvenni, de kipróbálni is szabad. Havonta rendeznek bútorfestő foglalkozásokat, jönnek is a szorgos redizájner-jelöltek, akár száz kilométeres távolságról is! Közülük többen itt is maradnak egy hétvégi lazulásra Gáborék vendégházában, a Vadleányban, ahol az erdei séta után egy forró szaunával vagy a ház előtt csörgedező hideg forrásvízzel frissül fel a látogató. Idillien békés helyszín ez a lelki munkára, az önmagunkba nézésre is, ahol a jelentkező csoportoknak maga az Afganisztánt is megjárt házigazda tart életvezetési tréninget. De vendégek ide, táborok oda, a kertben termő több mázsányi gyümölcs – ribizli, szeder, eper, málna, birs és körte – nem alkalmazkodik semmihez, amikor érik, gyorsan szedni, mosni, darálni, befőzni, üvegbe porciózni, dunsztolni, cimkézni kell… Majd mire mind az ezer üveg kézműveslekvár és szörp utolsó cseppje is elfogy tavalyról, Vikiék már az idei szortimentet tárazzák be a hűvös pajta konyhájába. Majd az egész heti munka után – amikor a két nagyobb gyerkőc is hazatér a távoli kollégiumból – az asztal körül végre együtt a család.

A míves, megújult részletek – eredeti nyílászárók, gerendázat, a terméskő falak – saját kivitelezésűek, de a stílusos lakberendezési ötletek is mind a háziak tehetségét dícsérik. Ezért az asztalosfabrik hitvallása betűre megegyezik saját, világról alkotott nézetükkel: „Számunkra az jelenti az értéket, ami gyermekeink, a következő generációk részére megörökölhető! Legyen az bútor, ház, vállalkozás és családi élet…”

 

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop