Kulcsár Győző háza már utcai homlokzatával is barátságosan fogad, belépve pedig azonnal megérinti a látogatót otthonának bensőséges, polgári levegője. Nincs benne hivalkodás, de a terek kialakítása és minden egyes bútordarab, berendezési tárgy finom és elegáns. Pedig a házigazdának, a négyszeres olimpiai bajnok párbajtőrözőnek világraszóló sporteredményei okán akár még joga is volna némi fennhéjázásra. Ám ő – ahogy a mindennapi edzések, a kemény munka segítségével megőrizte izmos, nyúlánk testalkatát is – máig megtartotta férfias szerénységét.
Eredetileg Kulcsár Győző feleségének a szülei laktak a rákospalotai házban, amely kedves volt, de magán viselte a környék tisztviselőtelepi építkezésének visszafogott stílusjegyeit. Két nagyobb utcai szoba, kicsi veranda, apró, felszabdalt mellékhelyiségek, és egy szerény kert a ház háta mögött.
Amikor azonban az édesapa meghalt, az idős édesanya is megbetegedett, és a több- éves olaszországi munkából hazatérő házaspár tudta, hogy a mamát többé már nem lehet egyedül hagyni, úgy döntöttek: ideköltöznek, de előbb átalakítják, három személy részére is kényelmesen lakhatóvá teszik a házat.
A bővítés megtervezésével Lasetzky Frigyes neves építészt bízták meg, aki – talán azért is, mert korábbi vívómúltjából magánemberként is jól ismerte Kulcsár Győzőt – pontosan megérezte, milyen jellegű otthonra vágyik a házaspár, és nagyon szép, ötletes tervvel rukkolt elő.
Az átalakítás egyik fontos része volt, hogy a házat a kert felé egy nagy, félköríves, jórészt üvegfalú toldalékkal bővítették, és így végre közös helyiséget, hangulatos nappaliszobát nyert a család. A két utcai szoba megmaradt, az egyik a háló, a másik pedig az idős hölgy szobája lett. A lakás többi helyisége néhány elbontható fal megszüntetésével, illetve kiváltásával tágasabbá, kényelmesebbé vált.
Az előszobából elegáns hallba lép a látogató, amely most a lakás központja. Innen juthatunk egy gyönyörű boltív alatt az üvegezett nappaliba, de innen nyílik a házaspár hálószobája, a fürdőszobához és a nagymama szobájához vezető kis átjáró is, és ennek egyik étkezőpulttal leválasztott nyúlványában, szinte amerikaikonyhaként alakították ki a konyhát.
– Nem akartunk fényűző palotát építeni – meséli az építész – , de az volt a cél, hogy a ház, amellett, hogy őrzi a múlt század harmincas?negyvenes éveiben benépesült környék kertvárosi hangulatát, mégis egyedi legyen, és különleges hangulatot árasszon.
Minthogy a család minden tagja rajong a kertért, remekül kihasználják a körbefutó, a dús növényzettel közvetlen kapcsolatot teremtő hatalmas, ügyesen tagolt teraszt. Vendégfogadásra is alkalmas hely a nappali előtt, míg a konyha szomszédságában zártabb reggeliző- és napozóterasszá szűkül. A kert középső, nagy felülete gondozott pázsit, a virágokat, zöld növényeket, bokrokat körben a kerítés mellé ültették. A terasz közelében álló barackfa egészen különleges formájú, olyan, akár egy cédrus, és szinte mediterrán hangulatot teremt a kertben. Jutott itt hely fára függesztett hintaágynak, baráti összejövetelekre csábító kerti sütőalkalmatosságnak, és apró gyermekjátszótérnek is, mert a házaspár Olaszországba férjhez ment lányának a gyermekei, az unokák sokszor heteket, hónapokat töltenek a pesti nagyszülőknél.
A ház beosztása és berendezése magán viseli a műszaki végzettségű háziúr gyakorlatias szemléletének, teremtő fantáziájának jegyeit, de ugyanígy elárulja a feleség jó ízlését, nőiességét. Kulcsár Győző az átalakítás során mindvégig alkotó partnere volt az építésznek és a kivitelező szakembereknek. Maga tervezte tonett jellegű betét díszíti a beépített hálószobaszekrény ajtajait, és ez a mintázat a konyhabútoron is visszaköszön, egészen egyedivé téve azt. A nappali sarkában álló szép, vöröstéglás kandalló is az ő tervei szerint készült. Majd egy következő, talán önkritikus vizsgálódás tárgya lesz, vajon miért füstöl néhanap olyan kegyetlenül.
A stílbútorokat a háziak bevallása szerint három korábbi lakás berendezéséből válogatták össze, s a ma látható végeredmény igazán kiváló egységet képez. Kecses, hajlított lábú asztalok, könyves szekreter, sok gyertyaégős, impozáns csillár, remekmívű régi íróasztal, új huzattal izgalmasan divatossá varázsolt nyolcvanéves fotelok, finom szőnyegek és képek teszik barátságossá Kulcsárék otthonát. A hall falán az egyik nagyszülő padlásáról előkerült nagy-Magyarország térkép díszeleg, a szintén ajándékba kapott, intarziás asztalkáról pedig azt állították az ősök, hogy még Mária Terézia korából való. Mindenesetre ők Terézkének becézik, és a család bűbájos keverék kutyája, a Nurmi névre hallgató házi futóbajnok eléggé illetlenül tekereg Terézke lábai között.
Örökös dilemma, hová tegyék a lakásban Kulcsár Győző számtalan érmét. A szerény bajnok állítja, nem kell folyton vigyázzba állva tisztelegni az ő eredményei előtt, a felesége pedig nem kedveli az érmekkel, serlegekkel, trófeákkal telített vitrineket. Így a medáliák finoman eloszlanak a lakás dísztárgyai, csecsebecséi között, s ha mondjuk egy falra akasztott tőrön felfedez egyet-egyet a látogató, annak valószínűleg nagyobb értéke van, mint ha a szeme egyszerre húszra, harmincra akadna.
Még most, szép házukban gyönyörködve is mosolyogva idézik fel Kulcsárék azt a jelenetet, amikor sok-sok évvel ezelőtt egyszer benyitottak a szobába, és látják, hogy kicsi lányuk a bilin trónolva, önmagát előre lökdösve közlekedik fel s alá, nyakában apu legújabb aranyérme. Az apának ugyanolyan boldogság volt ezt látni, mint a sportolónak eredményhirdetéskor fenn állni a dobogó legfelsőbb fokán.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások