Csonka András otthonára nem lehet egyszerűen csak azt mondani, hogy egy a hatvanöt négyzetméteres lakások közül. Amint belépünk ajtaján, a lábunk előtt hever Budapest. Ez tehát egy többezer négyzetméteres otthon, amely addig tart, ameddig a szemünk ellát.
Ezt a lakást 1997 őszén vásároltuk – meséli lakásának történetét Csonka András.
– Nemhiába fogalmazok így, mivel a szüleim segítségével sikerült megvennem első önálló otthonomat. Ennek most már hat éve. Akkoriban még javában forgattuk a Família Kft.-t. Bármennyire is úgy tűnt az embereknek, hogy a Famíliával hihetetlen mennyiségű pénzt lehetett keresni, ez nem így volt. Kellett a szülői támogatás, hogy elkezdhessem a tőlük független életemet. Édesanyámék akkoriban adták el az úgynevezett nagy családi fészket, és egy kisebbe költöztek, a megmaradt pénzt pedig nekem adták. Szerencsémre mindez még a nagy árrobbanás előtt történt, úgyhogy kezdhettem keresgélni. Az újsághirdetésekből ez volt az első lakás, amit megnéztünk. Édesanyám hívta fel rá a figyelmemet. Amint beléptem az ajtón, rögtön beleszerettem. Kijöttem a teraszra, és azt mondtam, hogy ezt nem hiszem el: a lábam előtt hevert a város. A Tabán, ahol felnőttem, a Vár, a Gellérthegy – Mivel ez egy saroklakás, kettőszázhetven fokos, azaz háromnegyed körpanorámában gyönyörködhetek. A kétszobás lakás erősen lelakott volt, hengerelt mintázatú falakkal, gázkonvektorral és linóleum padlóburkolattal. Teljesen fel kellett újítani. Ez kicsivel tovább tartott, mint amire számítottam, így csak a következő év tavaszán költözhettem be, addig pedig kedves barátaimnál laktam, akik befogadtak.
Az átalakításban és a felújításban Csánki Zsolt belsőépítész volt segítségemre, aki jó néhány tervet készített, mielőtt belefogtunk volna a válaszfalak bontásába. Az ablakokon semmit sem változtattunk, viszont az előszoba indokolatlanul nagy volt, így egybenyitottuk a nappalival, és egy ebédlőrészt alakítottunk ki belőle. A fűtést korszerűsítettük, a szobák válaszfalait teljesen lebontottuk. A belsőépítész tervei alapján a nappali falát hullámívűre építettük, és az előszoba és a fürdőszoba közötti közlekedőt megszüntettem. Így a fürdőszoba méretét a duplájára sikerült növelni, és még egy kicsiny gardróbot is kialakítottunk.
Azt szerettem volna, hogy a lakás stílusa fiatalos legyen, de ne túl harsány. Én az átlátható, tiszta és egyszerű dolgok híve vagyok. Itt van például a nappaliban ez a pasztellzöld márvánnyal burkolt tartóoszlop, ami az összes lakáson végigvonul. Nem én találtam ki, még a hatvanas években, amikor a ház épült, valamiért a tervező így tervezte meg. Semmi mást nem tehettünk, mint hogy megpróbáltuk úgy besimítani a lakásba, hogy annak harmonikus, szerves részévé váljon. Nem akartam fehér falakat, s miután ennek az oszlopnak a színe adott volt, így ez határozta meg az egész lakás színvilágát.
Nem vagyok nagy csillárrajongó, ezért mindenütt spotlámpák és rejtett világítás adja a fényeket. A belsőépítész jó néhány ötletes megoldást javasolt az átalakításkor. Ilyen például a nappali hullámívű falában kialakított két kis fülke, amelyekbe egy-egy szívemhez közel álló tárgyat helyeztem el. Néha átrendezem őket. Egyedi látványt nyújtanak a lakásban, mivel a mélyedésekben spotlámpák rejtőznek, és este a színes falon hangulatos fényfoltok jelennek meg.
Az ajtók egyhangúságát kis ablakkivágásokkal törtük meg, melyek mindegyik ajtólapon más-más magasságban és szögben helyezkednek el. Kedvenc színem a zöld és a kék, ezek lettek az uralkodó színek. Nem vagyok nagy lakberendező, belsőépítész segített a bútorok és a szőnyegek kiválasztásában is.
Imádok itt lakni. A Krisztinaváros a szívem közepe. Madárcsicsergésre ébredek, és mégis a városban vagyok. Úgy érzem, hogy sohasem akarok innen elköltözni.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások