Úgy tűnik, nehéz változtatni azon a furcsa magyar fogyasztói szokáson, hogy a fűtési rendszer kiválasztásában is az esztétikum alapján dönt a tulajdonos, figyelmen kívül hagyva a műszaki tartalmat. Tipikus az is, hogy mire a magyar építkező a fűtés kialakításának állomásához ér, annyira elfogy a pénze, hogy a kazánon igyekszik spórolni.
A központi fűtésnél a rendszer lelke a hőt termelő kazán. Nem mindegy hát, hogy milyet állítunk be, hiszen a korszerű, magas hatásfokú kazán beszerzésével sok kiadástól kímélhetjük meg a családi kasszát.
n Hatásfok
A kazánok hatásfokát alapjaiban a konstrukciójuk dönti el. A hagyományos kazánok a bevitt energia 55-75 százalékát hasznosítják, a modernebbek hőhasznosítása 85 százalék feletti, a legkorszerűbb kondenzációs kazánoké pedig eléri a 95 százalékot. E paramétert a berendezések használati utasításában találhatjuk meg, de vigyázzunk: a gyártó által megadott érték legtöbbször csak a teljes terhelés mellett folyamatosan működő kazánra jellemző szám. A komolyabb gyártók ezért nemcsak a névleges hatásfokot, hanem a kihasználási fok adatot is közlik, ami az egy átlagos időjárású évben elért tényleges, a leállási veszteségeket is tartalmazó éves hatásfok.
Beszerzésnél a kazán árának és hatásfokának értékeléséhez jó tudni, hogy annyi százalékát takarítjuk meg fűtési költségeinknek, ahány százalékkal magasabb hatásfokú berendezést vásárolunk.
Egyes kulcsfontosságú alkotórészeket – például a kazánok gázégőit – jóformán ugyanaz a néhány multinacionális cég állítja elő, így a világpiacon jelen lévő gyártmányok belbecsükben alig különböznek egymástól, legfeljebb a formájukban, színükben térnek el. Az egyes termékek közti különbség mégis eme árnyalatnyi eltérésekben, az igényes formatervezésben, az anyagok körültekintő megválasztásában, a berendezések élettartamában, zajszintjében, illetve ami a leglényegesebb: a szolgáltatásaik színvonalában, működésük megbízhatóságában, élettartamukban, a szervizhálózat kiépítettségében, szolgálatkészségében mutatkozik meg.
n Választási szempontok
Az országban ma megvásárolhatók a közismert európai, sőt angol, amerikai termékek is. Felmerül a kérdés: milyen szempontok alapján válasszuk ki fűtőkészülékünket a bőség zavarában – A ház, a lakás hőszükségletének kiszámításában, illetve a kazán és a fűtési rendszer többi elemének kapcsolatában a lényeg abban áll, hogy a rendszer egésze milyen pontosan képes követni a hőszükséglet változásait az időjárás függvényében. Amennyiben jól, úgy az takarékos, amennyiben pontatlanul, nehézkesen, a rendszer több energiát fogyaszt a kelleténél. A felhasználónak kell eldöntenie, szép, avagy takarékos fűtést akar-e – Ehhez egyfajta kompromisszum szükséges.
A legfontosabb szempont, hogy a kazán teljesítménye megfeleljen a ház nagyságának. Nagy házba nagyobb teljesítményűt, kicsibe kisebbet vegyünk, de csak akkora teljesítményű kazánt válaszunk, ami éppen fedezi lakásunk maximális hőigényét. Ez nemcsak a beszerzési árat, hanem a leállási veszteségeket is csökkenti. Felesleges túlbiztosítani a fűtést, és sznobságból jó nagy és drága, agyonreklámozott kazánt vásárolni.
A túlméretezett kazánra az ún. tik-tak üzemmód jellemző: a keringő melegvíz a hőleadó felületükben alulméretezett fűtőtesteken nem tudja leadni a hőt, így a kazánt a saját biztonsági elektronikája kapcsolgatja ki-be, nem pedig a szoba-, vagy a kültéri termosztát. A kedvezőtlen üzemi körülményekre kényszerített kazánnak tehát nagyok a veszteségei.
Egy átlagos (100 m2-es) lakás hőigénye a szabványban előírt 100 W/m2-rel számolva – 15 °C külső hőmérséklet esetén 10 KW-os teljesítményű fűtőberendezést igényelne. Az lenne optimális, ha a 18-22 KW-os végteljesítményű kazánt akár 5 KW-ig vissza lehetne szabályozni, és alacsony (40-50 °C) hőmérsékletű előremenő vízzel minél nagyobb radiátorfelületet melegítenénk.
Ekkor sokkal kellemesebb a hőérzet, mintha túlhevítenénk a fűtőtesteket, ráadásul elmarad a légúti panaszokat előidéző porfelkavarás, porpörkölés. Ilyen üzemelésre leginkább a kondenzációs kazánok képesek.
n Fali vagy álló kazán –
Felmerül a kérdés: a falra rögzíthető, kis helyigényű, könynyű, lemezes hőcserélőjű, netán a nehéz, robusztus, öntvény tagos hőcserélőjű kazánra szavazunk –
A választás mindig a helyi adottságoktól függ. Nagyobb épület, társasház esetén előnyösebb a megbízhatóbb, stabilabb öntöttvas hőcserélőjű állókazán beszerzése. Hosszú ideig kiszolgálja a házat, de a fali kazánokhoz képest több gázt fogyaszt, és csak a legdrágább német konstrukciók (található köztük könnyű, kitűnő hatásfokú, alumínium-szilícium ötvözetből öntött, tagos hőcserélőjű gyártmány is) képesek modulálni a teljesítményüket.
Magyarországon a házat száz évre, az épületgépészetet 20-30 év élettartamra szánják. Nem árt számításba venni, hogy a hazai piacon favorizált, kedvező árúnak tűnő olasz fali kazánok mindössze 8-10 évig tartanak ki. Egy műszakilag ugyanannyit nyújtó, ám anyagmegválasztását, apró finomságait tekintve igényesebb német gyártmány 20-30 évig is képes megbízhatóan működni. (Feltéve, ha a tulajdonos nem sajnálja a pénzt a fűtési szezon előtti szakszerviz karbantartására.
A vízhálózatból érkező szenynyeződések, lerakódások, a korrózió, az elállítódott égő megrövidítheti a berendezés élettartamát. Mindenesetre egy közepes méretű lakásba érdemesebb a kis helyen is elférő, a szervizben alacsonyabb teljesítmény határra beállítható, minőségi falkazánt szereltetni.
Hozzászólások